Legálisan kapnak a fogvatartottak mobilt, de a tarifa vérlázítóan magas. Akkor meg miért csodálkozunk azon, ha telefont csempésznek be a börtönökbe?
Fotó a szekrény előtt, fénykép a priccsen fekve és a Facebookra posztolt újévi jókívánság – elképesztő, de úgy tűnik, a berhidai rabszolgatartóként elhíresült klán egyik tagja vidáman élhet a közösségi média nyújtotta lehetőségekkel a szombathelyi börtönből. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága a Blikk információja szerint azonnali vizsgálatot rendelt el az ügyben.
Azután váratlan bejelentést tett néhány napja a Belügyminisztérium: három börtönparancsnok megbízatását azonnali hatállyal visszavonta Pintér Sándor tárcavezető. A tiszalöki intézet, a Budapesti Fegyház és Börtön, valamint a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet élén történt személyi változás.
Az időbeli egyezés nyilván nem véletlen. A tárcavezető vélhetően zokon vette, hogy a fogvatartottak több helyütt iillegálisan mobiltelefonhoz juthattak, amit ráadásul – eléggé ostoba módon – a világhálón nyilvánvalóvá is tettek. Az RTL Klubon közzétett felvétel szerint Tiszalökön is buliztak a rabok. Ha nem gőgösködnek a rács mögött készült képekkel, talán észre sem veszik, hogy becsempészett készülékek vannak a birtokukban.
Mindenkinek jár a hivatalos rabmobil
De miért is kell a raboknak illegális mobil? Valamennyi fogvatartott saját telefont kapott ugyanis még 2015-ben. Akkor 42 milliós értékben írtak ki közbeszerzési eljárást, amit a Magyar Telekom nyert, s ezért az összegért adott húszezer nem túl okos készüléket, és biztosította a szolgáltatásukhoz való hozzáférést. A hívásdíjat persze már az elítélteknek kell kifizetniük.
A rabmobil egyébként semmi másra nem jó, mint telefonálásra. A rongálás és a szétszerelés megakadályozása érdekében a telefonokat védőfóliával látták el, tehát a SIM-kártyát sem lehet kicserélni.
Ez mindjárt magyarázat is arra, miért nem csökken a börtönökbe becsempészett mobilok száma, s tavaly már ezres nagyságrendben találtak a fegyőrök illegális telefonokat. A rabmobil ugyanis csak korlátozottan használható: a rezsimtől függően – mások a szabályok a fogház-, a börtön-, illetve a fegyházbüntetésre ítéltek esetében – heti két-öt alkalommal öt-tizenöt percet lehet beszélni rajta, de kizárólag a megszabott napszakban és csak a megjelölt személyekkel, a közösségi médiától pedig az elítéltet elzárják. De a rabok SMS-t sem tudnak küldeni, sem fogadni, ráadásul a börtöntelefon visszahívhatatlan, tehát a költségeket azzal sem lehet csökkenteni, hogy kívülről hívják a fogvatartottakat.
Van azonban más oka is annak, hogy a rácsok mögött nem szeretik a rabmobilt. Tehát nem csak azért, mert szűkre szabják a beszélgetési időt, illetve a hívásokat ellenőrizhetik is. Egészen egyszerű, mondhatni zsebbevágó indoka lehet annak, hogy a rabok más kapcsolattartási lehetőséget keresnek maguknak.
Miért nincs piaci tarifa a börtönökben?
Az ombudsman még 2010-ben kezdett vizsgálatot, mert egy szombathelyi fogvatartott jelezte: a fegyintézetben 105 forintos percdíjat számolnak fel, amikor mobilszámot hívnak odabentről. Egy budapesti rab még ennél is nagyobb, 120 forintos díjat említett. Ráadásul a kedvezményes díjtételeket nem tudják kihasználni – érvelt –, mert csak csúcsidőben beszélhetnek, kora reggel és késő este nem.
A büntetés-végrehajtás erre a szolgáltatásra még 2008-ban kötött szerződést a BVfon Telekommunikációs Kft.-vel, de a beszédes nevű céget nem nyilvános pályázati eljárás keretében választották ki. A kontraktus mindazonáltal tartalmazta azt a kitételt, hogy a tarifa a többi szolgáltató által meghatározott nyilvános kártyás hívások díjának 95 százaléka alatt marad. A 120 forint ennek ellenére kissé túlzottnak tűnik, és az ombudsman szerint ennek oka, hogy nem érvényesült a piaci verseny.
A BVfon a tarifákat akkor csökkentette is: a helyi vezetékes hívásokért 2011-től nettó 11,20, a mobilhívásokért 88 forintot számláztak percenként. Hogy ez mennyire piaci díjszabás, annak eldöntését az olvasókra bízzuk.
Úgy tűnik, most is valami hasonló történik. Az Átlátszó.hu tavaly áprilisban szerette volna kideríteni, hogy a börtönmobilon mennyibe kerül egy percnyi beszélgetés, ám csak azt a választ kapták, hogy a beszerzési eljárást „a minősített adatot, az ország alapvető biztonsági, nemzetbiztonsági érdekeit érintő vagy a különleges biztonsági intézkedést igénylő beszerzések sajátos szabályairól szóló kormányrendelet alapján folytatták le”. Ezért a bv. szerint annak részletei sem nyilvánosak.
Ez azért is meglepő, mert a Magyar Helsinki Bizottság már 2015 őszén megtudta: a Magyar Telekom a helyi telefonálást 81, a mobilhívásokat 93, a nemzetközi hívásokat pedig 124-683 forintért biztosítja percenként. Ezzel ráadásul a fogvatartottak esetenként még sokkal rosszabbul is járnak, mert a helyi hívás tarifája a BVfon-nál 14 forint volt.
Csak az érdekesség kedvéért megnéztük az egyik szolgáltató honlapját. Ott bárki meggyőződhet róla, hogy a legrosszabb csomagban is 43 forint a belföldi hívás percdíja.
Számoljunk!
Hát, ennyit a piaci versenyről. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy a rabok saját mobilt akarnak. És talán nem csak azért, hogy képeket posztoljanak magukról, esetleg szexoldalakat látogassanak. Egyszerűen a zsebükre gondolnak. Mert számoljunk: ha valaki hetente ötször beszélhet 15 percig, az több mint háromszáz perc havonta. Szorozzuk be 81-gyel, s kiderül, 24 ezer forintra rúghat a telefonszámla. A rabkeresmény pedig a minimálbér egyharmada, amiből tartási költséget – naponta 450, havonta 13 ezer forintot – vonnak le. A dolgon az sem segít, hogy a telefonkártyát kívülről a hozzátartozók is feltölthetik.
Nem kötelező persze börtönbe kerülni, Sőt, kifejezetten ellenjavallt. De mégsem ezeket a kiszolgáltatott embereket kellene megvágni. Ráadásul még egy szám: nagyjából tízezer forintért korlátlan ingyenes belföldi hívásra jogosító díjcsomagot lehet választani.
