A műveleti területté nyilvánítással trükközött a rendőrség, ezért nem tüntethetett az Együtt a Kossuth tér közelében Putyin – és legjobb magyar tanítványa – ellen. Az Alkotmánybíróság pedig már korábban kimondta, hogy ez a játék nem megy. Juhász Péter ezért jól teszi, ha bírósághoz fordul, s ennek eredménytelensége esetén kérelmet nyújt be a strasbourgi emberi jogi fórumnál is.
Megint sikerült megsérteni egy alapvető jogot. Az Együtt január 9-én bejelentett egy tüntetést az Alkotmány utca és a Kossuth tér kereszteződéséhez, ahol füttykoncerttel tiltakoztak volna Putyin orosz elnök látogatása miatt – és persze Orbán Viktornak is üzenni akartak. A rendőrség a bejelentést tudomásul vette, csakhogy a Terrorelhárítási Központ két nappal később személy- és létesítménybiztosítási intézkedést vezetett be, amely szerint február 2-án gyakorlatilag hermetikusan lezárják az V. kerület nagy részét.
Ott nem hogy tüntetni nem lehetett, hanem a helyben lakókon kívül be sem engedtek senkit. A demonstrációt szervező Juhász Péter – a rendőrségi határozat birtokában – azért próbálkozott, csakhogy visszapattant a rendőrsorfalról. Gyorsan meg is indokolta valami főjagelló, miért nem mehet közelebb a Parlamenthez: „személy- és létesítményvédelmi intézkedés került elrendelésre a mai napra, Putyin elnök látogatására tekintettel a terület lezárásra került”. Kész szerencse, hogy egy civilruhás zsaru rendkívül megértőnek mutatkozott, és javasolta, sípoljanak a Bajcsy-Zsilinszky út és a Markó utca kereszteződésében.
Tessék otthon, a négy fal között tüntetgetni!
Nem először próbálkoznak egyébként ezzel a trükkel a rendőrök, de az Alkotmánybíróság 2013-ban véget vetett ennek a játéknak. A testület kimondta ugyanis, hogy a személy- és létesítménybiztosítási intézkedésre – a területzárásra – hivatkozó rendőrségi döntés olyan közigazgatási határozat, amelyet meg lehet támadni, és a keresetről a rendes bíróságnak három napon belül dönteni kell. Vagyis: érdemben vizsgálni kell azt is, egyes területek lezárása az alkotmányos alapjogok szükséges és arányos korlátozásának minősül-e.
Más kérdés, hogy Juhászéknak már csak időn túli szabaddobásuk van, hiszen mire a bíróság egy esetleges beadványról döntene, Putyin már régen hazahúzott. Ezért volt igen aljas lépés, ha a tüntetés szervezőivel valóban nem egyeztettek, és nem tájékoztatták őket időben arról, hogy a demonstrációt a bejelentésben foglalt feltételekkel mégsem tarthatják meg. Amennyiben ez megtörtént volna, majdnem három hetük lett volna rá, hogy a jogorvoslati lehetőségükkel éljenek, s akkor legalább a bíróság mondja ki, szükséges és arányos volt-e a gyülekezési jog efféle korlátozása.
Miután ettől a lehetőségtől vélhetően megfosztották a szervezőket, van esélyük arra, hogy gyülekezési joguk korlátozása miatt sérelemdíjat követeljenek. Ennek egyelőre nincs igazán kialakult bírósági gyakorlata, de próbálkozni mindenképpen érdemes, már csak azért is, hogy a rendőrség vegye végre tudomásul: ha rosszul döntenek, az pénzbe kerülhet.
Most akkor lehet vagy nem lehet?
Ha ez nem működik, kérelmet nyújthatnak be a strasbourgi bírósághoz is, mert egyértelműen sérült az emberi jogok európai egyezményének 11. cikke, amely szerint „mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához”. Strasbourgban három lépésben történik a gyülekezési jog korlátozásának vizsgálata. Először arra keresik a választ, hogy a korlátozás törvény előírásain alapult-e elő. Ha igen, akkor megnézik, hogy az legitim célt – a nemzetbiztonságot vagy közbiztonságot, a zavargás vagy bűnözés megakadályozását, a közegészséget, az erkölcsöket, illetőleg mások jogai és szabadságai védelmét – szolgált-e. Ha ez is teljesült, jöhet az arányossági teszt, vagyis hogy az adott cél eléréséhez a korlátozás egy demokratikus társadalomban szükséges volt-e.
A bíróság állandó joggyakorlata szerint a „törvény előírásain alapult” kifejezésből következő egyik követelmény az előreláthatóság. Így egy norma csak akkor tekinthető „törvénynek”, ha elegendő pontossággal van megfogalmazva ahhoz, hogy lehetővé tegye az állampolgár számára, hogy magatartását ahhoz igazítsa. Amennyiben a tüntetés bejelentését a hatóságok előbb tudomásul veszik, majd egy másik hatósági aktussal, a személy- és létesítményvédelmi intézkedéssel a tüntetés bejelentett helyen és időben történő megtartását de facto ellehetetlenítik, sőt a jogorvoslat igénybevételét némi trükközéssel még el is lehetetlenítik, akkor aligha beszélhetünk arról, hogy a korlátozás előre látható volt, vagyis a „törvény előírásain alapult”.
Ezt azt jelenti, hogy az alapjogi vizsgálat itt meg is állhat és felesleges azon töprendeni, legitim célt szolgált-e a korlátozás vagy az egy demokratikus társadalomban szükséges volt-e.
Mi szükség van a korlátozásra?
A csütörtöki akció egyébként a teszt harmadik elemén is elbukna. Strasbourg szerint a gyülekezés szabadsága a helyszínül szolgáló terület megválasztására is kiterjed. A Sáska kontra Magyarország ügyben a bíróság 2012-ben hangsúlyozta a jogalkalmazók felelősségét és azt, hogy a beavatkozás igazolására felhozott indokoknak relevánsaknak és elegendőknek kell lenniük, s vizsgálni szükséges, hogy a beavatkozás arányos volt-e az elérni kívánt céllal.
A konkrét ügyben arra a megállapításra jutottak, hogy a Parlament előtt 2006-ban „a demonstráció megtiltása még annak figyelembevételével sem minősült nyomós társadalmi szükségletnek, hogy a kérelmező elzárkózott a rendőrség által javasolt kompromisszumos megoldás megfontolásától”.
Egy politikai demonstráció azonnali jellegéből adódóan egy bírósági eljárás, amely hosszadalmas, és több mint négy év múlva végződött a felperes javára szóló határozattal, nem tekinthető megfelelőnek, és a gyülekezési jog gyakorlására bénító hatással kellett lennie – ezt mondta ki a strasbourgi bíróság ugyancsak 2012-ben a Patyi kontra Magyarország ügyben, amely egy 2007-ben benyújtott panasz végére tett pontot. Ebben az esetben a Kossuth tér műveleti területté nyilvánítása – a mai szabályozás szerint ezen személy- és létesítményvédelmi intézkedést kell érteni – volt a vita tárgya.
Tavaly is született Magyarországot elmarasztaló döntés, mert egy demonstrációt egy szűk zsákutcában azért tiltottak meg, mert a közlekedés más útvonalon nem biztosítható. Ez nyilvánvalóan a joggal való visszaélés esete.
Spontán megmozdulások
A legemlékezetesebb döntés egyébként a Bukta és mások kontra Magyarország ügyben született még 2007-ben. A román miniszterelnök 2002. december 1-jén hivatalos látogatást tett Budapesten, s Románia nemzeti ünnepe alkalmából fogadást adott. E nemzeti ünnep az 1918-as gyulafehérvári országgyűlésről emlékezik meg, amely kimondta az addig Magyarországhoz tartozó Erdély annektálását. A magyar kormányfő úgy döntött, hogy megjelenik a fogadáson, és e szándékáról az eseményt megelőző napon tájékoztatta a nyilvánosságot.
Erre reagálva többen demonstrációt szerveztek, de azt nem jelentették be a rendőrségen. A tüntetést ezért feloszlatták, és az intézkedést utóbb a bíróság is törvényesnek találta. Strasbourgban viszont másként látták: speciális körülmények között, amikor valamely politikai esemény demonstráció formáját öltő közvetlen válaszlépést tehet indokolttá, a politikai eseményt követő békés demonstráció feloszlatása pusztán a szükséges előzetes bejelentés hiánya miatt, ha a résztvevők semmilyen jogellenes magatartást nem tanúsítanak, a békés célú gyülekezés szabadságának aránytalan korlátozását jelenti.
Ezzel a spontán tüntetés a hazai jogalkalmazói gyakorlat részévé vált. Tulajdonképpen Juhászék is élhettek volna ezzel a lehetőséggel, hiszen ha az utolsó pillanatban derül ki, hogy az előre bejelentett demonstrációjuk megtartását a rendőrség mégsem teszi lehetővé, s újabb bejelentésre már nincs idő, marad a spontán tüntetés. Különben a lakótelepet robbantó Putyin hazautazik, és a párt lekési a nagyszerű eseményt. De szerencsére nem késték le.
Szolgálunk és védünk
A rendőrség 2011 februárjában egy magas rangú kínai delegáció látogatásával összefüggésben tibeti menekülteket állított elő és tartott fogva jogellenesen. A kínai kormányfő látogatása idején pedig ugyanazon év nyarán „figyelmességből” a menekültügyi hivatal rendelte be a hazánkban élő tibetieket, nehogy tüntethessenek a hazájukat megszállva tartó kínai rezsim ellen.
Nyilvánvaló, hogy a csütörtöki akcióval is egy autokratikus politikust próbáltak megkímélni a magyar hatóságok az ellentüntetők jelentette pillanatnyi kellemetlenségtől. A magyar állam feláldoz egy alapvető szabadságjogot, a gyülekezési szabadságot a külkapcsolatok felhőtlensége érdekében. Ezáltal eléri azt, hogy a hazánkba látogató önjelölt diktátorok valóban otthon érezhetik magukat.
