A napokban két ügy kapcsán is felmerült, hogy durva szakmai hibát követett el bíró. Nagy baj viszont bizonyosan nincs, legalábbis a hivatalos statisztika szerint: évente talán kéttucatnyi esetben vonnak felelősségre valakit. Háromezer emberből… Mellesleg uniós kollegáik a hazai sokszorosát keresik. 

Csaknem fél éve annak, hogy Budaházy György és társai ügyében első fokon ítéletet hirdettek, de azt az ítélkező bíró máig nem foglalta írásba – tudta meg az Átlátszó. „A Fővárosi Törvényszék elnöke visszavonta a bíró munkahelyen kívüli munkavégzésre vonatkozó engedélyét, továbbá más, szigorú igazgatási intézkedéseket kezdeményezett” Kenéz Andrea bírónővel szemben – közölte a bíróság sajtóosztálya. Neki egyébként már korábban is gondja volt a határidőkkel.

Hozzátették azt is, hogy „a büntető kollégium vezetője a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott többlethatáridőt biztosította a bíró részére”, de ez sem vezetett eredményre, ezért tették meg az említett intézkedéseket. Megjegyezték ugyanakkor, hogy „késik az írásba foglalás, de az folyamatos”.

Egy nappal korábban meg az derült ki, hogy – amiről a blogunkban is írtunk –, hogy tévesen hirdették ki az ítéletet a Kúrián a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) által a rendőrség ellen a gyöngyöspatai romák diszkriminálása ügyében indított perben. Mást mondott a bíró az ítélet rendelkező részében, s mást a szóbeli indokolásban.

Ennél fegyelmezettebb társaság talán nincs is 

A két eset persze nem ugyanaz. Az alaptörvény szerint a „bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak”, s ezért az esetleges melléfogásokért, szakmai hibákért felelősségre sem igen vonhatók.

A bíró viszont a „szolgálati viszony keretében köteles a bírósági vezető törvényen alapuló és az ítélkezés érdemét nem érintő igazgatási intézkedéseit teljesíteni és azok érvényesülését elősegíteni”. Ugyanakkor „a rábízott ügyet annak munkaigényessége és az eljárás sajátosságai által meghatározott ésszerű határidőn belül köteles elbírálni”. És persze eleget kell tennie valamennyi törvényekben foglalt kötelezettségeknek is, beleértve a határidőket is.

A függetlenségnek tehát vannak korlátai: dönthet tévesen a bíró, de az eljárási határidőket, például a harminc vagy hatvan napot – a büntetőeljárási törvény ennyi időt ad az ítélet írásba foglalására – be kell tartania. Aki ezt nem veszi komolyan, a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségei megszegése miatt fegyelmi eljárásra számíthat.

A következmény pedig lehet feddés, megrovás, egy vagy két fizetési fokozattal való visszavetés, vezetői tisztségből, de akár a bírói tisztségből való felmentés indítványozása is. Figyelembe kell venni természetesen a kötelességszegés súlyát és következményeit, valamint a vétkesség fokát, ezért egy határidő elmulasztása önmagában biztosan nem alapozza meg a vétkes kirúgását.

Különben 2015-ben 20 bíró (5 vezető, 1 kúriai, 2 törvényszéki, 11 járásbírósági és 1, az Országos Bírósági hivatalba beosztott bíró) részesült írásbeli figyelmeztetésben. Fegyelmi eljárást 17 bíróval szemben kezdeményeztek, az államfő 2 bíró mentelmi jogát függesztette fel egy büntető- és egy szabálysértési eljárás lefolytatása érdekében.

Az írásbeli figyelmeztetés oka minden esetben a szolgálati viszonnyal kapcsolatos valamilyen kötelezettségszegés volt (írásba foglalási késedelem, ügyintézési késedelem, vezetői intézkedés vagy jelentéstételi kötelezettség elmulasztása, munkavégzésre vonatkozó szabályok megszegése, folyamatban levő ügyről tett vélemény nyilvánosságra hozatala). A bírói kar létszáma egyébként mintegy háromezer fő.

Sokat követelnek a bíráktól, de annyira sokat azért nem keresnek

A társadalom sokat követel, hiszen igen szigorúak a feltételek. Az ötéves egyetemi képzést hároméves fogalmazói időszak, jogi szakvizsga, majd többévnyi titkári beosztás követi. Harminc éves kor alatt senki nem léphet a pályára. A továbbképzés folyamatos, és követniük kell az állandóan változó hazai és uniós joganyagot.

A bíró nem lehet párt tagja, nem folytathat politikai tevékenységet, de más munkát is csak igen szűk körben végezhet, s magatartásával sem sértheti a hivatás tekintélyét, szóval jól teszi, ha még baráti társaságban is visszafogottan viselkedik.

Ezzel kapcsolatban felvetődhet, hogy mindezért megfizetik-e őket. Ma a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény szerinti bírói illetményalap 431 740 forint. Egy helyi – járási – bíróságon dolgozó, legalább harmincadik életévét betöltött pályakezdő a tíz százalékos beosztási pótlékkal együtt így bruttó 475 ezret keres. Ha van felsőfokú nyelvvizsgája, ehhez jön még nyelvenként nem egészen 35 ezer. Egy nyelvvizsgával a fizetés induláskor meghaladja a bruttó félmilliót.

A munkáltatói jogkör gyakorlója a bíró részére határozott időre, illetve a feladat ellátásának idejére kiegészítő pótlékot állapíthat meg, ha a bíróság alaptevékenységébe tartozó munkaköri feladatai mellett sajtószóvivői, instruktori vagy más, a működéshez szükséges feladatokat teljesít. Ez a pótlék bruttó 21 ezertől csaknem 130 ezer forintig terjedhet.

Adható képzettségi pótlék is annak aki, rendelkezik tudományos fokozattal, és ennek maximuma ugyancsak megközelíti a bruttó 130 ezer forintot. Két nyelvvizsga meg egy PhD-fokozat hozhat tehát kétszázezret a konyhára, bár nem sokan lehetnek a pályán, akiket ez érint. Automatikusan jár viszont a cafetéria, amelynek összegét az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke évi 215 ezer és 1,2 millió forint között határozhatja meg.

A jogszabály különben 14 fizetési fokozatot tartalmaz, és a bírák illetménye három évente automatikusan nő, az első hat esztendőben az illetményalap kétszer tíz-tíz, majd öt-öt százalékával. Könnyű kiszámítani: a ranglétrát senki nem tudja végigjárni, mert 42 esztendőt nem lehet eltölteni a pályán. Két alkalommal van viszont lehetőség a bírót soron kívül magasabb fizetési fokozatba helyezni, ami azt jelenti, hogy aki az egész karrierjét helyi bíróságon tölti, nem vezető és nem kap semmilyen címet, s nincs nyelvvizsgája sem, a végén majdnem nyolcszázezer forintos fizetést érhet el.

Ám biztosan nem ez a tipikus. Aki eljut a törvényszékig, az a pályafutása végén egyszerű beosztottként majdnem 850 ezer, az ítélőtáblán 950 ezerhez közelítő, míg a Kúrián egymilliót meghaladó összeget kereshet. De lehetőség van arra is, hogy valaki címzetes törvényszéki, címzetes táblabírói vagy címzetes kúriai bírói címet kapjon, ami akkor is többletpénzt jelent, ha az érintett nem kerül magasabb fórumra.

Mindemellett vezetői pótlékot kapnak többek között a járásbírósági elnökök, csoportvezető-helyettesek és csoportvezetők, a törvényszéki elnökök, a helyetteseik, a kollégiumvezetők és helyetteseik, a tanácselnökök, illetve sokan mások. A pótlék az illetményalap 15-től nyolcvan százalékáig, 65 ezertől 350 ezer forintig terjed, s például egy kúriai tanácselnöknek ez majdnem kétszázezret jelent havonta, míg a legnagyobb összeg – a 350 ezer – a Kúria elnökhelyettesének a markát üti.

A főbíró fizetését egyébként másként állapítják meg: neki a köztisztviselői illetményalap 39-szerese jár, ami másfélmillió forint. Az OBH elnöke a másik kivételezett, mert neki az életkorától függő bírói alapilletményén túl 820 ezer forint pótlék jár, vagyis 1,25 milliónál nem is kereshet kevesebbet 

Van, ahol majdnem tízszer annyit keresnek

A hazai jövedelmi viszonyokhoz képest ezek viszonylag jól hangzó számok, nemzetközi összehasonlításban viszont már korántsem olyan rózsás a bírák helyzete. Persze, ezzel más foglalkozási ágak képviselői is így vannak. Egy 2012-es elemzés szerint a pályakezdő bírák átlagosan Skóciában évi 157 ezer, Norvégiában és Svájcban 130 ezer, Írországban 122 ezer eurót kerestek, miközben nálunk 17 és fél ezer eurót kaptak. Az unión belül ennél rosszabbul csak Bulgáriában fizették őket, s húszezernél alacsonyabb illetmény is mindössze Lettországban és Litvániában volt. Igaz, Örményországban viszont be kellett érniük 1145 euróval.

A pályafutásuk végén már a svájci bírák fizetése volt a legmagasabb 294 ezer euróval, Nagy-Britannia angol és walesi területén pedig 259 ezret lehetett keresni. Magyarországon a szenior bírák 35 ezret kaptak, de ezzel már nemcsak Bulgáriát, hanem Litvániát és Romániát is megelőztük. Azóta a helyzet romlott.

Az OBH elnöke 27 százalékos fizetésemelés kért, tíz lett belőle

Handó Tünde OBH-elnöke tavaly májusban közölte: 27 százalékos illetményalap-emelést javasol a bíróknak a jövő évi költségvetésben. A magyar bírák illetménye az EU-ban az utolsó helyen áll, még a szlovák vagy a román bírókétól is jelentősen elmarad. Szerinte egy kezdő járásbíró nettó fizetése ma Magyarországon 286 ezer forint és ez 22 év után érheti el egy kezdő minisztériumi osztályvezető jövedelmét. A bírói illetményalap 2016-ban 391 600 forint volt, ez idén mintegy negyvenezer forinttal magasabb, ami alig valamivel több mint tíz százalékos növekedést jelent. A bérek több mint tíz év után először emelkedtek.

A függetlenség ára

A bírói függetlenség és tekintély feltétele lenne a versenyképes bérezés. Körülbelül havi négyezer eurós havi kezdő fizetésnél a bíró már valóban egyedül is el tudná tartani a családját, így a házastárs munkája sem lenne akadálya annak, hogy négy-öt évente másik megyébe helyezzék át. A rendszeres mobilitással megakadályozható, hogy a bíró túl közvetlen viszonyba kerüljön a helyi hatalmi körökkel, vagy hogy rokoni kapcsolatai összeférhetetlenségi helyzetekhez vezessenek. A bírák országrészek közötti rotálása az egységesebb bírói gyakorlat egységesülését is eredményezné. Mindezek persze a rövidtávú politikai előnyöket preferáló döntéshozók számára értelmezhetetlen szempontok.