Magyar Ügyvéd Blog

Három ok, amiért nem lesz népszavazás Paksról

Miért biztos bukás az LMP atomerőműves kérdése?

2017. február 28. - Magyar Ügyvéd

 

csernobil_copy.jpg
A Momentum sikerét látva az ökopárt is igyekszik felszállni a népszavazási vonatra. Szerelvényük azonban vakvágányon halad. Az eddigi gyakorlat alapján nyilvánvaló, hogy a Nemzeti Választási Bizottság, illetve a Kúria nem ad szabad utat olyan népszavazási kezdeményezésnek, amely Paks 2-ről szól. Az LMP kérdését viszont akár hitelesíthetnék is, mert az olyan rossz, hogy egy eredményes népszavazás sem állná útját a két újabb atomerőművi blokk megépítésének és üzembe helyezésének.

  • A kormány nem akar népszavazást a Paksi Atomerőmű bővítéséről.
  • Nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről az alaptörvény szerint eleve nem lehet referendumot tartani.
  • A Nemzeti Választási Bizottság, illetve a Kúria korábbi döntéseiből egyértelműen kiderül: nemzetközi szerződés tartalmának módosítására irányuló népszavazási kezdeményezés soha nem fog szabad utat kapni.

Másfelől: némi szorgalommal mágis lehetne találni a az erőműbővítés meghekkelésére alkalmas népszavazási kérdést. Kár, hogy az LMP mostani ötlete elsőre átkozottul szerencsétlennek tűnik. 

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a jelenleg üzemelő atomerőművi blokkok kapacitásánál nagyobb összesített áramtermelő kapacitással Magyarországon atomerőművek ne legyenek üzembe helyezhetőek?”ezt kérdezné az emberektől az LMP. A meglehetősen nyakatekert megfogalmazást Szél Bernadett, a párt társelnöke azzal magyarázta: mindent elkövetnek azért, hogy ne lehessen belekötni a kérdésbe. Ungár Péter elnökségi tag szerint egyébként az, hogy nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről nem lehet referendumot tartani, nem jelenti azt, hogy magáról a szerződésről ne lehetne kiírni a népszavazást.

Ez így jól hangzik, és azzal sem lehet vitatkozni, hogy a kormánynak – ha már úgyis állandóan ostoba és teljesen felesleges nemzeti konzultációkat hirdet – egy ekkora súlyú, a jövő nemzedékek sorsát is érintő ügyben kutya kötelessége lett volna széles körű társadalmi egyeztetést folytatni. Mi több, a kabinet maga kezdeményezhetett volna népszavazást, ha már a nem létező menekültek kapcsán fontosnak tartott kidobni az ablakon egy érvénytelen referendumra vagy húszmilliárd forintot.

Paks 2, a szent tehén?

A kormány Paks esetében viszont semmit nem akart a véletlenre bízni, mert ha az atomerőmű ügyében szaladnak bele egy pofonba, aligha kommunikálhatták volna – amint azt a kvótaellenes népszavazáskor tették –, hogy ha a nemek győznek, annak a referendum érvénytelensége esetén is lesz közjogi következménye. Ezt nem is vállalták be.

Már csak ezért is mindenki biztos lehet benne, hogy a kabinet a saját eszközeivel is mindent megtenne annak érdekében, hogy Paks 2-ről még véletlenül se szavazhassunk. Ezzel kapcsolatban elég utalni a vasárnapi boltzár körüli cirkuszra, amikor kopasz verőemberek bevetésétől sem riadtak vissza.

Az atomerőmű viszont más történet. A hatalom mellett áll az alaptörvény, amely szerint – mellesleg a korábbi alkotmánnyal megegyezően – nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről eleve nem lehet referendumot tartani. Így a kabinet nyugodtan rábízhatta magát a Nemzeti Választási Bizottságra (NVB), a Kúriára, végső esetben meg az Alkotmánybíróságra (AB). Egyik szervezettől sem kell különösebben tartania.

Be is jött a papírforma. „Egyetért-e Ön azzal, hogy az államadósságot növelő hitelből ne épüljenek új atomerőművi blokkok Magyarországon?” – kérdezte volna az Együtt és a Párbeszéd még 2014 januárjában, de sok babér nem termett nekik. Előbb az NVB, majd a Kúria is elutasította a kérdés hitelesítését.

A népszavazásra feltett kérdés nyilvánvalóan összefüggésben áll a paksi bővítésről szóló magyar-orosz államközi egyezménnyel, s egy esetleges érvényes és eredményes népszavazás vitathatatlanul érintené a Magyarországon törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben foglaltakat – érvelt a legfőbb bírói fórum. Ez a kezdeményezés tehát – vonták le a következtetést – az alaptörvény szerint tiltott tárgyba ütközik.

Az Együtt és a Párbeszéd az NVB döntése ellen benyújtott kifogásban azzal érvelt, hogy a kérdés csak távoli és közvetett összefüggésben áll a szerződéssel, de a Kúria álláspontja szerint az, „hogy épüljenek, vagy ne épüljenek új atomerőművi blokkok Magyarországon (…), semmiképpen nem távoli és közvetett az összefüggés”. De a megállapodás más lényeges pontjait érintően sem tartottak elképzelhetőnek népszavazást.

Az alkotmánybírák be sem szálltak az ügybe

Az AB mindezek után érdemben nem is vizsgálta a kezdeményezők alkotmányjogi panaszát. Csak annyit mondtak: a „népszavazásból kizárt tárgykörök mikénti értelmezését – alapjogi sérelem állítása nélkül – önmagában nem lehet vitatni”, ezért a beadványt érdemben nem vizsgálták. Igaz, mindjárt önellentmondásba keveredtek, mert a panaszosok igenis alapjog, nevezetesen a népszavazáson való jog sérelmére hivatkoztak. De ezen a testület könnyedén túllépett, és a panaszt be sem fogadta.

Az AB egyébként már korábban leszögezte, hogy a nemzetközi szerződések jelentős részében egy állam kötelezettségvállalása a másik államéra tekintettel történik. A vállalt kötelezettségek betartása, illetve az, hogy csak a nemzetközi jogi szabályoknak megfelelően mentesüljön egy állam nemzetközi kötelezettségei alól, alapvető fontosságú egy jogállamban és a jogállamok együttműködésében. Erre tekintettel a népszavazás gyakorlatilag kizárt.

Ezzel mindjárt választ adtak Ungár Péternek is. Ha ugyanis nem lehet a nemzetközi szerződések részleteiről – az azokban vállalt egyes kötelezettségekről – népszavazást tartani, az a jelenlegi joggyakorlat szerint még kevésbé képzelhető el az egész dokumentumról.

Mindezek után Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője hiába is próbálkozott tavaly márciusban ismét. „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés határozatban hívja fel a Kormányt a Magyarország Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya közötti nukleáris energia békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködésről szóló Egyezmény megszüntetésének kezdeményezésére?” – kérdezte volna. Az NVB nem cifrázta a dolgot, hanem ismét idézte az Ab korábbi határozatait, s persze megtagadta a hitelesítést.

Az LMP kérdése sajnos eleve rossz

A magyar-orosz államközi szerződés szerint a „Felek együttműködnek a Magyarország területén lévő Paksi Atomerőmű teljesítményének fenntartásában és fejlesztésében, beleértve két új 5-6. blokk tervezését, megépítését, üzembe helyezését és üzemen kívül helyezését, VVER (vízhűtéses vízmoderátoros) típusú reaktorral, mindkét blokkra vonatkozóan legalább 1000 MW beépített kapacitással, amint arról jelen Egyezmény a későbbiekben rendelkezik, a jövőben leállításra kerülő 1-4. blokk teljesítményének kiváltására”.

A megállapodásban foglaltakat pedig referendum útján nem lehet befolyásolni – derül ki az eddigi döntésekből. Tehát az LMP kezdeményezése eleve kudarcra ítéltetett, hiszen egy eredményes népszavazás esetén az erőművi blokkok jelenlegi kapacitását nem léphetnék túl, miközben a szerződés szerint az atomerőmű teljesítményének fejlesztéséről is szó lehet.

Amúgy az ökopárt kérdése azért is nagyon rossz, mert ma a négy paksi blokk kétezer megawatt körüli teljesítményen üzemel, a két új blokknak pedig legalább kétszer ezer MW-ot kellene leadnia. Ha nincs kapacitásbővítés – ami a szerződés szövegébe még akár bele is fér –, akkor tehát rendben lenne a dolog, szóval egy eredményes népszavazás esetén is mehetne a Paks 2.

Legfeljebb meg kellene állni kétezer megawattnál, tehát a jelenlegi szinten, amit olyan nagyon nem is akarnak túllépni. Az LMP kérdése szerint tehát ezt a két blokkot üzembe lehetne helyezni függetlenül attól, hogy a négy másik még esetleg működik.

És akkor miről is beszélünk? Maradna a következő generációkat eladósító orosz hitel, maradna a paksi bővítés az összes korrupciógyanúval együtt, maradna az ország energiafüggősége az egyre agresszívebben terjeszkedő orosz birodalomtól, s maradna a nukleáris energia felhasználása. Ezért kár lenne népszavazást kiírni.

Ha valamelyik ellenzéki politikus végre venné a fáradtságot és konzultálna a témához értő szakemberekkel, bizonyára meg lehetne fogalmazni olyan népszavazási kérdést, amely nem érint közvetlenül a kihirdetett nemzetközi szerződés tárgyát képező témát, ugyanakkor valamilyen okból a megvalósíthatósággal összefügg. Így egy jól irányzott referendummal – annak eredményessége esetén – a tervezett beruházás gazdasági szempontból értelmét veszítené. Az ellenzékiek azonban jelenleg egymással vannak elfoglalva, az ország sorsát érintő kérdésekkel legfeljebb alibiből foglalkoznak.

Hogyan születik egy nemzetközi szerződés?

De hogyan kerül egy kérdéskör nemzetközi szerződésbe? Az ilyen szerződés előkészítéséről a hatáskörrel rendelkező miniszter az Országgyűlés és a kormány által meghatározott külpolitikai elvek figyelembevételével, a külpolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben dönt. A miniszterelnök a miniszternek a külpolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben tett előterjesztése alapján ad felhatalmazást nemzetközi szerződés létrehozására, továbbá a tárgyalásokkal megbízott személy kijelölésére.

A nemzetközi szerződés létrehozása, illetve a szerződés szövegének végleges megállapítása során eljáró személy meghatalmazását a külpolitikáért felelős miniszter okirattal tanúsítja. Az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződést törvényben, egyéb esetben kormányrendeletben kell kihirdetni.

A nemzetközi szerződést kihirdető törvény esetében is kezdeményezheti akár az Országgyűlés, akár a köztársasági elnök az előzetes alkotmánybírósági kontrollt. Vagyis: a törvény elfogadását követően az Országgyűlés, illetve a törvény aláírását megelőzően a köztársasági elnök is kérheti a nemzetközi szerződés vagy annak valamely rendelkezése alaptörvénnyel való összhangjának előzetes vizsgálatát.

Az AB az ilyen indítványról soron kívül, de legkésőbb harminc napon belül határoz. Ha alaptörvény-ellenességet állapítanak meg, az Országgyűlés a törvényt újratárgyalja. Amennyiben az alkotmánybírósági vizsgálatot nem kezdeményezik, vagy ha az AB nem állapít meg alaptörvény-ellenességet, a köztársasági elnök a nemzetközi szerződést kihirdető törvényt aláírja, és azt a Magyar Közlönyben közzéteszik.

Ettől kezdve az adott kérdésről nem lehet népszavazást tartani. Amennyiben tehát egy párt rendelkezik a parlamenti többséggel és az államfő kellően lojális, a nemzetközi kötelezettség vállalásával a választók akarata ellenére is meg lehet valósítani egy sokmilliárdos beruházást.

Paks 2 ügyében az elkötelezett környezetvédő szerepében tetszelgő Áder János nem látta szükségét az előzetes normakontrollnak, pedig az alaptörvény szerint mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, továbbá Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. De hiába, hiszen okvetetlenkedésre nincs lehetőség, ha a nagy testvér kér valamit.

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr5112299623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása