Legalizálná a marihuána fogyasztását a független Fodor Gábor. Ezt egyelőre ENSZ-egyezmények nem teszik lehetővé, de a javaslatból nyilván azért sem lesz semmi, mert a Fidesz leginkább büntetni szeret. Amíg a rendőrök a füvező gimnazistákat hajkurásszák, nagy tételben zajlik a kokain és a heroin csempészete.
A kannabisz, a kannabisz-gyanta, -extraktum és -tinktúra, a tetrahidro-kannabinol (THC) izomerek és szterokémiai variánsai ne minősüljenek kábítószernek – ezt veti fel a múlt héten a parlamenthez benyújtott törvényjavaslatában Fodor Gábor független képviselő. Ha valaki ettől a tudományos felvezetéstől megijed, annak segítünk: a politikus előterjesztése szerint a marihuána jogi értelemben nem lenne kábítószer, így a fogyasztását, kereskedelmét nem lehetne büntetni.
Fodor állítja, hogy a kannabisz használatának kriminalizálása nagyobb kockázatokkal jár, mint a szer fogyasztása maga, ráadásul az elrettentésen alapuló drogpolitika nem igazán hatékony megoldás.
Nincs értelme büntetni?
Na, ebben valószínűleg igaza lehet, mert az Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) 2016-os jelentése szerint az európaiak legalább negyede már kipróbált valamilyen kábítószert, zömében kannabisz-származékot. Egyébként a kábítószer-használathoz vagy -birtokláshoz köthető – tehát enyhébb megítélésű – bűncselekmények száma 2006-hoz képest 2014-re 24 százalékkal nőtt és meghaladta az egymilliót.
Becslések szerint az európai felnőtt lakosság körülbelül egy százaléka – ez vagy négymillió ember – szív naponta vagy csaknem naponta marihuánás cigarettát. A dokumentum szerint ez igen nagy kihívást jelent az európai drogpolitika számára.
Fodor szerint a „kábítószerek, és ezen belül a kannabisz fogyasztásának jelenleg hatályos büntetőjogi következményei rendkívül káros hatást gyakorolnak a társadalomra: a fogyasztók a büntetés kockázata miatt elszigetelődnek, nem kapnak megfelelő egészségügyi és szociális segítséget, közelebb kerülnek a bűnözői szférához, maguk is bűnözőkké válhatnak”.
A politikus úgy látja, hogy a kábítószerfogyasztás büntetőjogi fenyegetettsége miatt a drogok forgalmazása hatalmas hasznot jelent a piacot uraló bűnözők számára. Az állam emiatt adóbevételektől esik el, s az ellenőrizetlen kereskedelem a kábítószerek minőségét is rontja, így azok a fogyasztóra veszélyesek lehetnek.
Ezért javasolja, hogy a legkevésbé veszélyes kábítószer, a kannabisz termesztését és forgalmazását – amelynek használata szerinte nem okoz nagyobb bajt, mint például az alkohol vagy a dohányzás – legalizálni és megfelelően szabályozni kellene. A javaslata szerint ilyen drogot 21. életévét betöltött személy fogyaszthatna, s azt kizárólag jogszabályban meghatározott üzletekben vásárolhatna. A bevétel jelentős részét egyébként Fodor drogprevencióra fordítaná.
Ez a fajta engedékenység aligha egyeztethető össze a Fidesz-KDNP represszív büntetőpolitikájával. Mondjuk lehet, hogy a nemzeti ganja-boltok működtetésének lehetősége megmozgatja néhány kormányközeli vállalkozó fantáziáját. Szerencsére a nép rekreációs célú folyamatos tudatmódosítása – a házi pálinkafőzés liberalizálásának, továbbá Kósa Lajos rendszeres sajtótájékoztatóinak hála – ma is biztosított.
Egyre terjed a biofű, amelynek semmi köze a vadkenderhez. Gázolajat, csavarlazítót, patkánymérget kevernek össze, esetleg valamilyen bizonytalan eredetű vegyi anyagot acetonban oldanak fel, majd a keletkezett elegyet zsályára locsolják, kiszárítják, s cigarettahüvelybe töltve elszívják. A hatása teljesen kiszámíthatatlan, és súlyosan veszélyezteti a droghasználó egészségét. Az ilyen módon kotyvasztott szerek több haláleset is okoztak. A szegények kábítószere meghódította a falvakat is.
Az ENSZ miatt nem megy a teljes liberalizáció
A kannabisznak nem ismert a halálos adagja, és nem okoz fizikai függőséget – hangsúlyozza Fodor. A bigott fideszes politikai elit azonban nyilván nem fog lelkesedni az ötletért, de van más baj is. Az ENSZ kábítószer-ellenes egyezményei a részes államoktól egyelőre megkövetelik, hogy az „alkotmányos alapelveik és jogrendszerük alapvető irányelveinek alapulvételével bűncselekménynek tekintik (…) kábítószerek személyes fogyasztás céljából történő birtoklását, megvásárlását vagy termesztését” is. A kereskedelmi célú előállítást és forgalmazást meg végképp.
Az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szervezete (INCB) például zokon vette korábban, hogy Portugáliában 2000-ben jogszabálytervezet készült, amely szerint önmagában a drogfogyasztás csupán szabálysértésnek minősülne. Végül azután beletörődtek. Úgy tűnik, az is elfogadható megoldás, ha egyes államok a kis mennyiségű kábítószer tartását, illetve a fogyasztást büntetik ugyan de önmagában ezért nem hajlandók szabadságvesztés büntetés kilátásba helyezésével fenyegetni.
A portugálok mellett többek között Spanyolország, Olaszország, Görögország és Csehország, illetve két balti állam nem fenyeget szabadságvesztéssel senkit kis mennyiségű kábítószer – és ez nem csak a kannabiszra érvényes – birtoklása miatt, a fogyasztás pedig általában nem büntetőjogi kérdés. Közigazgatási jellegű szankciók – figyelmeztetés, nyilvántartásba vétel, pénzbírság – viszont lehetnek. A teljes drogliberalizációra tehát alig van példa.
Aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha a bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el, a büntetés vétség miatt két évig. Nem büntethető, aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart, illetve aki kábítószert fogyaszt, ha a bűncselekmény elkövetését beismeri, és az elsőfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt. A visszaesők azonban nem ússzák meg ennyivel.
A kontinensen az egyetlen kivétel talán Hollandia, ahol a marihuána termesztése, kereskedelme és birtoklása is tilos, de speciális boltokban, a coffee shopokban mégis árusítható a fű, ha nem adnak el belőle öt grammnál többet. Ez azonban jogilag eléggé fura helyzet, mert a droggyártást és nagykereskedelmet így továbbra is szervezett bűnözői körök uralják.
Az ENSZ-egyezmények mellesleg nem is teszik lehetővé, hogy a tiltólistán szereplő kábítószereket orvosi vagy kutatási célon kívül hivatalosan előállítsanak, illetve forgalomba hozzanak. Ugyanakkor folyamatosan vita tárgyát képezi a kannabisz orvosi felhasználása.
A kannabisz gyulladáscsökkentő, antioxidáns, fájdalomcsillapító, antidepresszáns, szorongáscsökkentő hatásáról a szakirodalomban tényleg olvasni lehet. De egyes források szerint a rák vagy a szklerózis multiplex kezelésében is hatásos. Ehhez végképp nem értünk, miként azt sem tudjuk, milyen következtetéseket lehet levonni bonni kutatók egy közelmúltban publikált tanulmányából. Ők egereknek adagoltak kis mennyiségű THC-t tartalmazó szert – ez a kannabisz hatóanyaga is –, és megállapították: a fiatalabb példányok kognitív képességei romlottak, de az idősebb egerek a kezelés után ugyanolyan jól tájékozódtak egy labirintusban, mint a kontrollcsoport ifjabb állatai. A tapasztalatok alapján embereken is el kívánnak végezni hasonló kísérletet.
Ahol viszont tényleg legális
Az Index a fentebb hivatkozott cikkében is utal rá, hogy az Egyesült Államok négy tagállamában – Coloradóban, Alaszkában, Washington és Oregon államban – szabad a vásár. Minden 21 évnél idősebb személy birtokolhat csaknem harminc gramm füvet, amit speciális boltokban lehet beszerezni.
Más kérdés, hogy az ENSZ-egyezmények kérdése ott is felvetődött. Az Obama-kormányzat álláspontja viszont az volt, hogy amíg szövetségi szinten tiltott a marihuána, addig a tagállami szintű liberalizáció nem megy szembe a nemzetközi kötelezettségeikkel.
