Érdekes helyzet: a Magyar Birkózó Szövetség szerint a rezsibiztos magánalapítványa alkalmasabb a csepeli birkózóakadémia felépítésére, mint a szövetség maga. Az érv: a „Németh Szilárd elnök úr által létrehozott Alapítvány »jó gazdaként« működő szervezet”. Valamit tudhat ez az ember, ha a két hónapja bejegyzett alapítványról ilyen kedvező képet tudott kialakítani.

Az alapítvány célja a magyar birkózósport, különösen a birkózás utánpótlás-nevelésének támogatása, a Magyar Birkózó Akadémia létrehozása, fenntartása, működtetése Budapest XXI. kerületében – derül ki abból az április 3-án kelt bírósági végzésből, amellyel Németh Szilárd István alapító kérelmére a bíróság jogerősen nyilvántartásba vette a rezsibiztos saját lakásán működő Magyar Birkózó Akadémia Alapítványt. Azzal nincs is semmi baj, ha a Fidesz alelnöke, frakcióvezető-helyettese, a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke – nem mellesleg a Magyar Birkózó Szövetség elnöke – ilyen nemes célra a maga pénzéből alapítványt hoz létre.

Az viszont már érdekesebb, hogy egy tavaly december 20-i kormányhatározat szerint a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia megvalósítására kétmilliárd forint költségvetési támogatást biztosítanak a Csepeli Birkózó Clubnak. A Magyar Birkózó Szövetség elnöksége pedig április 28-án ezt a pénzt egyhangú döntéssel mindjárt át is engedte a szövetség elnöke által alapított magánalapítványnak, mondván, az akadémia létrehozására ez a legcélszerűbb és leghatékonyabb megoldás.

A döntésről szóló dokumentumból viszont csupán annyi derül ki, hogy a „Németh Szilárd elnök úr által létrehozott Alapítvány »jó gazdaként« működő szervezet, amely garanciát nyújt rövid, közép és hosszú távú célok elérésére”. Azt, hogy miből jutottak erre a következtetésre, megint csak nem tudni, mert az alapítvány bejegyzése óta még két hónap sem telt el. Nem tudni persze, hogy miként sikerül majd a pénzt átutalni a szövetségi elnök magánalapítványának, mivel az – a bírósági nyilvántartás szerint – még bankszámlával sem rendelkezik.

Igaz, a rezsibiztos eddigi áldásos tevékenysége – és nem ritkán kivételes adottságokról árulkodó nyilatkozatai – alapján bizonyos következtetések azért kétségkívül levonhatók. „Minden döntésünket az alá kell rendelnünk, hogy ne fogyjunk el, nagyon egyszerű ennek a magyarázata, aki teleszüli a világot, azé a világ” – mondta például nem túl régen, ami nyilván a birkózó utánpótlás szempontjából is alapvetően fontos szempont, tehát Németh megérdemli a bizalmat.

Már csak azért is mert a Magyar Demokratának 2012 februárjában még Csepel polgármestereként azt hangoztatta: „büszke vagyok rá, hogy Csepelen teljesen felszámoltuk a politikai korrupciót. Az első évben úgy sikerült kétmilliárd forintot megspórolni, hogy nem csökkentettük az önkormányzat szolgáltatásait, pusztán elvágtuk a pénzcsapokat”. Biztosan komolyan is gondolta.

Az alapítványalapító nem akart egész kuratóriummal bajlódni, elég neki egy kurátor is

Más kérdés, hogy az alapítvány kapcsán azért felvetődnek problémák. A polgári törvénykönyv (Ptk.) szerint az „alapító köteles az alapítványi cél megvalósításához szükséges, az alapító okiratban vállalt vagyoni juttatást teljesíteni”. Ennek az alapító okiratból kellene kiderülnie, de az a civil szervezetek bírósági névjegyzékében nem érhető el. Szóval titok, hogy a rezsibiztos mennyire mélyen nyúlt a saját zsebébe.

Ugyancsak a Ptk. szabályozza, hogy a „kuratórium az alapítvány ügyvezető szerve. A kuratórium tagjai az alapítvány vezető tisztségviselői”. Az alapító azonban dönthet úgy is, hogy az „alapítvány egyszemélyes ügyvezető szervéül kurátort” nevez meg, akire a kuratóriumra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

Németh Szilárd – vélhetően a nagyobb átláthatóság jegyében – ez utóbbi megoldást választotta, hiszen az alapítvány kezelő szerve az egyetlen kurátor, aki a szervezet képviseletére is jogosult. Ő nem más, mint Gál Balázs, a csepeli önkormányzat közrendvédelmi és közbiztonsági bizottságának tagja. Miután a főbirkózó korábban ott volt polgármester, a személy kijelölése sem lehet véletlen.

A dolog ettől kezdve már-már kafkai fordulatot vesz. A „kuratórium évente legalább egyszer ülést tart, amelyet az elnök hív össze. Az alapító okirat ennél ritkább ülésezést előíró rendelkezése semmis” – mondja ki a Ptk. Tehát az elnöknek a konkrét esetben évente egyszer össze kellene hívnia saját magát, hogy beszámoljon magának az alapítványi célok megvalósulásának állásáról.

Bármely kuratóriumi tag is kérheti különben a „kuratóriumi ülés összehívását a cél és az ok megjelölésével”. Az elnöknek ekkor kötelessége nyolc napon belül az ülést összehívni. Ha nem teszi, a tag lesz jogosult erre. De ilyen kezdeményezés esetén Gál Balázs valahogyan csak kiegyezik magával.

Mindez persze csak buta jogászkodás, annyi azonban bizonyos, hogy az efféle egyszemélyi vezetés aligha segíti az alapítvány működésének transzparenciáját. Miként az sem, hogy nem tudni, ennek az immár milliárdokkal gazdálkodó szervezetnek van-e egyáltalán felügyelő-bizottsága, amelynek évente be kell számolnia az alapítónak. Igaz, ezt a testületet nem kötelező megalakítani.

És lehet-e a közpénzből magánpénz?

Az államháztartási törvény szerint költségvetési támogatás „az államháztartás központi alrendszeréből ellenérték nélkül, pénzben nyújtott támogatás”. Ilyenről a kormány egyedi határozatban is dönthet, amelyhez bizonyos esetekben arra sincs szükség – most ez a szabály érvényesült –, hogy a kedvezményezett egyáltalán kérelmet nyújtson be.

A nemzeti fejlesztési miniszter egyébként a tavaly december 28-án kelt levelében végső kedvezményezettként a Csepeli Birkózó Clubot jelölte meg. Idén áprilisban a Magyar Birkózó Szövetség viszont kimondta: célszerűbb, ha a végső kedvezményezett inkább az alapítvány lesz.

A szövetség határozatából kiderül az is, hogy a „2 milliárd forint támogatást átadja a Magyar Birkózó Alapítvány részére, a Magyar Birkózó Akadémia létrehozása érdekében. A támogatási szerződés és az ezzel kapcsolatos dokumentumok aláírására felhatalmazza a Magyar Birkózó Szövetség főtitkárát”. Kész szerencse, hogy nem az elnököt, mert akkor Németh Szilárd a saját alapítványával köthetné meg ezt a bizonyos támogatási szerződést.

A kedvezményezett, tehát a birkózószövetség azonban a projekt megvalósításába – legalábbis az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet szerint – csak „a támogató előzetes tájékoztatása esetén vonhat be közreműködőket”. Ez vajon megtörtént? Reméljük, igen.

De ha a kincstár majd nem a szövetségnek, hanem az alapítványnak utalja át a költségvetési támogatást, attól az még nem veszíti el közpénz jellegét. Az államháztartási törvény szerint ugyanis amennyiben a kedvezményezett által megbízott közreműködő nem a meghatározott célra használja fel a rendelkezésére bocsátott forrásokat, éppen úgy elszámolással tartozik a támogatónak – vagyis a kormánynak –, mint az eredeti címzett.

Ezt ellenőrizhetik is, mi több, a szabálytalanul elköltött pénzt visszakövetelhetik. Tehát Németh Szilárd biztosan nem nyúlhatja le a milliárdokat, már csak azért sem, mert a támogatásból az alapítványának produkálnia kell valamit.

Akkor mi értelme az egésznek? Mitől lehet jobb menedzsere egy sportcsarnok felépítésének a rezsibiztos egyszemélyesnek tűnő magánbiznisze, mint a Magyar Birkózó Szövetség? Lehet, éppen ez a magyarázat: a szövetségnek van mindenféle testülete, az alapszabályából következő döntéshozatali mechanizmusa, míg Németh Szilárd vélelmezett strómanja – kuratórium híján egyszemélyes ügyvezető „szervként” – maga képviseli az alapítványt. Szóval senki nem kavarhat bele a dolgokba.

Csarnok persze (majdnem) biztosan lesz, de hogy annak felépítésében mely cégek működhetnek közre, vagyis az ígért közbeszerzési eljárások értékelése során milyen szempontok érvényesülnek, abba igen kevesen szólhatnak bele. Ebből csurranhat-cseppenhet egyeseknek némi aprópénz. Ne legyünk rosszindulatúak: ha Németh egyetlen fillért sem nyúl le, azért még vállalkozók sorát hozhatja helyzetbe, akik egyszer majd hálásak lehetnek – neki vagy a Fidesznek.

Nehezebb dolga lesz annak is, aki tisztán szeretne látni. A mérlegét és az eredménykimutatását minden civil szervezetnek nyilvánosságra kell hoznia, ám arról, hogy a rendelkezésükre bocsátott forrásokat valóban a jó gazda gondosságával használták-e fel, nem kell beszámolniuk. Ezt a kuratórium dönti el. Gál Balázs meg csak nem kerül majd vitába saját magával, amikor évente legalább egy alkalommal egyszemélyes ülést tart, és szembesülnie kell vele: a fenébe, a birkózóakadémia felépítésére kiírt pályázatokon valamiért megint nem a jobb ajánlattevő nyert.

Ez megint egy igazi magyar abszurd. Kész szerencse, hogy alapítványt az alapítója nem szüntetheti meg, s a szervezet vagyonára sem teheti rá a kezét. Vagyis: a sportcsarnok semmiképpen nem kerülhetne Németh tulajdonába, bár annak felépítésére, s majdani működtetésére – ha a létesítmény az alapítvány tulajdonába kerül – az egyszemélyes „kuratóriumon” keresztül azért igencsak jelentős befolyást gyakorolhat.

Az is árulkodó, hogy a NAV interneten elérhető adatbázisa szerint a bírkózószövetségi elnök magánalapítványa a lakóingatlannak nem minősülő ingatlan bérbeadása, haszonbérbeadása tevékenységére áfa-mentesség helyett az általános szabályok szerinti adókötelessé tételt választotta. Ebből okszerűen lehet következtetni arra, hogy a mesterterv szerint a kormány által a csepeli birkózóklubnak szánt és a szövetség által az alapítványnak átengedett állami támogatásból felhúzott birkózócsarnok használatáért a szövetségi elnök magánalapítványa bérleti díjat fog felszámítani a sportegyesületeknek. Ügyes.

Kész szerencse, hogy az alapítvány nem közhasznú – ezt egyébként is csak két lezárt üzleti év után kezdeményezhetnék –, így legalább nincs jogi akadálya annak sem, hogy a sportcsarnok pártrendezvényeknek is helyt adjon.

(Fotó: 24.hu)