Elvileg az országon átbuszoztatott összes menedékkérőt vissza kéne vennünk

Már most biztosan tudható, hogy menekültügyben megsértettük az EU-jogot

2017. július 28. - Magyar Ügyvéd

mardini_copy.jpg

Horvátország felelős mindazon személyek menedékkérelmének elbírálásáért, akiket a 2015-2016-os migrációs válság idején tömegesen beengedtek Szerbia felől, s akiket azután a szlovén határhoz szállítottak – mondta ki az Európai Unió Bírósága. Magyarország hasonlóképpen cselekedett…

Miközben igen nagy érdeklődés kísérte az Európai Unió Bírósága főtanácsnokának a menekültkvótákkal kapcsolatos indítványát, szinte nem tűnt fel senkinek, hogy a luxembourgi fórum hasonló ügyben szerdán már ítéletet is hirdetett. Ebben kimondták: Horvátország felelős azon személyek nemzetközi védelem iránti kérelmének megvizsgálásáért, akik a 2015–2016-os migrációs válság során tömegesen lépték át a határát.

Hogy ez miért érdekes a számunkra is? Azért, mert a horvátok nagyjából azt csinálták, amit a magyar illetékesek is: tömegesen bocsátottak be menedékkérőket Szerbia felől, akiket azután ellenőrzés és regisztráció nélkül szervezetten szállították egy szomszédos uniós tagállam határához. Ennek alig titkolt célja az volt, hogy szabaduljanak a problémától, s a migránsok másutt kérjenek menekültstátust. Az ún. Dublin III rendelet szerint azon EU tagállamnak kell a menedékkérelmet elbírálnia, ahol a kérelmező először lépett be az EU-ba. A regisztráció mellőzésének célja a menedékkérő visszaküldésének megakadályozása az állam részéről.

A konkrét ügy előzménye: 2016-ban egy szír állampolgár és két afgán család vízum nélkül lépte át a szerb-horvát határt. A horvát hatóságok megszervezték e személyeknek a szlovén határig történő szállítását annak érdekében, hogy segítsenek nekik más tagállamokba jutni, hogy ott nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtsanak be.

A szír állampolgár ezt követően valóban menekültstátust kért Szlovéniában, míg az afgánok ugyanezt tették Ausztriában. A szlovén és az osztrák hatóságok is úgy vélték azonban, hogy mivel a kérelmezők a Dublin III rendelet szerint szabálytalanul utaztak be Horvátországba, e tagállam hatóságainak kell eldönteniük, adnak-e menekültstátust.

Emiatt mindkét ország bírósága előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Unió Bíróságánál, azt kérdezve, a rendelet alapján szabályosan léptették-e be a horvát hatóságok a menedékkérőket.

A luxembourgi bíróság szerint nincs akadálya, hogy bármely tagállam a schengeni határellenőrzési kódex alapján humanitárius okokból engedélyezze a beutazási feltételeket nem teljesítő nem uniós országbeli állampolgárok beutazását. Ám ebben az esetben a belépési engedély kizárólag az érintett tagállam területére érvényes. Ha ez nem így lenne, az a bíróság szerint azt jelentené, hogy nem az adott tagállam felelne az e személy által egy másik tagállamban előterjesztett nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért.

Ez összeegyeztethetetlen lenne a dublini rendelettel. Az ugyanis egyértelműen meghatározza, hogy amennyiben egy tagállam úgy határozott, hogy humanitárius okokból engedélyezi a területére való belépést, akkor saját magának kell eldöntenie, az érintett személynek jár-e nemzetközi védelem. Ezt a kötelezettség tehát nem hárítható át más országokra.

Ebből Magyarország sem jöhet ki jól

Magyarországon 2015-ben nagyjából négyszázezren vonultak át, miközben menedékkérőként csupán 170-180 ezer embert regisztráltak – nyilatkozta akkor az év végén az igazságügy-miniszter. Vagyis az ország a határkerítés felépítése előtt nagyjából átjáróház volt, s még azok is villámgyorsan eltűntek, akik nálunk folyamodtak nemzetközi védelemért. A hatóságok nem is különösebben foglalkoztak velük, mert nyilvánvaló volt, hogy senki nem akar itt maradni.

Azután 2015 augusztusától már szervezetten vitték a magyar hatóságok a migránsokat a szerb határtól Ausztria felé, s többségüket nem is vették nyilvántartásba. Ha a miniszter által közölt számok megfelelnek a valóságnak, több mint kétszázezren lehetnek azok, akik Magyarországon keresztül jutottak be az Európai Unió területére úgy, hogy nem regisztrálták őket.

A mostani bírósági ítélet viszont arra figyelmeztet, hogy a szabálytalan határátlépés fogalma lefedi azt a helyzetet is, amikor valamely tagállam humanitárius okokra hivatkozva és a nem uniós országbeli állampolgárok tekintetében főszabály szerint előírt beutazási feltételektől eltérve enged be nem uniós országbeli állampolgárokat a területére.

Ebből pedig egyértelműen következik, hogy Magyarországnak is felelnie kell minden egyes emberért, akit a területén átengedett, és ez független attól, hogy az érintettet regisztrálták-e menedékkérőként. Sőt, a bíróság a konkrét ügyekben azt sem is tartotta fontosnak vizsgálni, hogy a migráns valóban Horvátországban lépett-e először az EU területére. Beérték annyival, hogy megállapították: a menedékkérők Szerbia felől érkeztek, tehát kizárólag a horvát hatóságokat terheli a felelősség azért, hogy az uniós szabályok figyelmen kívül hagyásával bocsátották be harmadik országok állampolgárait.

Ez Magyarország számára is fontos üzenet: nem érdemes arra hivatkozni, hogy a rajtunk átmasírozó migránsok vélhetően Görögországban jutottak be először az EU területére, mert ez minket nem mentesít, ha az unió külső határán bárkit a közösségi szabályoktól eltérő feltételekkel engedtünk be.

Ebből az következnék, hogy a Dublin III rendelet alapján minden menekültet vissza kellene venni, aki bizonyíthatóan Szerbia felől lépte át a magyar határt, s az közömbös, járt-e korábban például Görögországban. A bíróság azonban jelezte, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személy felelős tagállamnak, tehát annak az országnak való átadása, ahol az ügyét el kellene bírálni, nem hajtható végre, ha fennáll annak a tényleges kockázata, hogy ott az érintett embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve. 

Májusban a legfelsőbb olasz közigazgatási bíróság, az államtanács úgy döntött, nem engedélyezi egy ottani menekült Magyarországra visszaszállítását a dublini egyezmény alapján. A döntés arra hivatkozik, hogy 2015 júniusa óta Magyarországon olyan mértékben romlott a menedékkérők jogi helyzete, annyira sérülnek az emberi jogaik, hogy az ország „a nemzetközi védelem minimális feltételeinek” sem képes eleget tenni. Magyarország tehát megsérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját – állapította meg az olasz bíróság, megerősítve egy évvel korábbi álláspontját. A negyven európai ország 98 civil szervezetét tömörítő Európai Menekültügyi Tanács (ECRE) ennek kapcsán arról írt, hogy a menekültek Magyarországra utaztatása esetén embertelen és megalázó bánásmódnak tennék ki az érintetteket, hiszen nemcsak a jogi kereteket, hanem a magyarországi helyzetet is figyelembe kell venni a döntéskor. A szervezet emlékeztetett rá: idén márciusban minden európai országot arra szólított fel, hogy az embertelen körülmények miatt állítsák le menekültek Magyarországra szállítását. Eddig egyébként például finn, osztrák, svájci és svéd bíróságok is leállították migránsok visszaküldését hazánkba.

Kvótaügy

Görögországnak és Olaszországnak jár a segítség a menekültválságban, s Magyarország sem vonhatta volna ki magát a szolidarításból. Az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka, Yves Bot ezért azt javasolta szerdán a bíróknak, hogy utasítsák el Szlovákiának és Magyarországnak a menedékkérőket érintő kötelező ideiglenes áthelyezési mechanizmust támadó keresetét.

„Ez a mechanizmus hatékonyan és arányosan hozzájárul ahhoz, hogy Görögország és Olaszország kezelhesse a 2015-ös migrációs válság következményeit” – írta közleményben a főtanácsnok. Az Európát 2015 nyarán sújtó migrációs válságra válaszul az Európai Unió Tanácsa fogadott el egy határozatot, hogy a migránsok tömeges beáramlásának kezeléséhez segítséget nyújtson Olaszországnak és Görögországnak. Ez előírja, hogy 120 ezer menedékkérőt két év alatt helyezzenek át ebből a két országból az EU más tagállamaiba, s a nemzetközi védelem iránti kérelmüket ott bírálják el.

Szlovákia és Magyarország, amely Csehországhoz és Romániához hasonlóan leszavazta ezt a határozatot, azt kérték, hogy a bíróság semmisítse meg a döntést. Arra hivatkoztak, hogy a Tanács nem tartotta be az eljárásrendet, amikor döntött, s nem is volt megfelelő jogalap rá, hogy a határozatot elfogadják. Amúgy 120 ezer menedékkérő elosztása nem fogja megoldani a menekültválságot, ezért nincs is rá szükség - érveltek a volt államszocialista országok.

Magyarországnak a határozat értelmében idén szeptemberig 1294 menedékkérőt kellett volna átvennie, de eddig egyetlen embert sem fogadtunk. A bíróság a fent ismertetett, Horvátországgal kapcsolatos szerdai ítéletének viszont ennél sokkal súlyosabb következményei lehetnének, hiszen a Dublin III rendelet alapján százezres nagyságrendben kellene korábban az országon átvonult migránsokat visszavenni. Már csak abban lehet bízni, hogy a hazai menekültügyi törvények – és a migránsokkal való bánásmód – miatt ide senkit nem küldenek.

Nagyon úgy tűnik, hogy a magyar hatóságok szándékosan sértik meg a menedékkérők emberi jogait abban a reményben, hogy a rendszerszintű egyezménysértésekre tekintettel a fejlett uniós tagállamok nem lesznek hajlandóak a menedékkérőket hozzánk visszaküldeni. Ebben a kontextusban a cinizmus csúcsa, hogy a magyar kormány a menedékkérők emberi jogai miatt felszólaló civil szervezeteket vádolja a migránsok szervezett betelepítésének előmozdításával.

(Fotó: index.hu)

A bejegyzés trackback címe:

http://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr1312695403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.