Jön a közterületi kamerarendszerrel összekapcsolható arcfelismerő szoftver Kínában, Moszkvában, de még Németországban is. Nálunk egyelőre csak egy központi adatbázisba töltötték volna fel a közterületeken elhelyezett biztonsági kamerák által rögzített felvételeket, sőt, akár élőben is figyelhette volna a „nagy testvér”, hogy éppen mi történik az utcán. Az erről szóló törvénymódosításról a Fidesz csendben lemondott. De ami késik, nem múlik!

Első pillantásra egészen orwelli elképzeléseket tartalmazott a belügyi feladatokat érintő és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló salátatörvény. Az állam mindent látni szeretne. Jó, nem mindent, de minél többet és minél kevesebb külső kontroll mellett. Más kérdés, hogy már ma is túl sokat tudhatnak rólunk, gondoljunk csak például arra, hogy a mobilszolgáltatók mennyiféle adatot rögzítenek (erről egy korábbi blogbejegyzésünkben részletesen írtunk).

Most hét törvényt módosítottak volna annak érdekében, hogy egyszerűbben tudhassanak meg rólunk valamit, ha akarnak. A közúti közlekedési törvény módosítása szerint a „főváros közigazgatási területén a közút kezelője a forgalomtechnikai kezelői és üzemeltetői feladatok ellátása érdekében működtetett elektronikus megfigyelőrendszer képeit bűnüldözési, bűnmegelőzési, nemzetbiztonsági, valamint terrorelhárítási érdekből köteles a tárhelyszolgáltató által biztosított tárhelyen rögzíteni”. Budapesten több mint száz ilyen kamera működik. A nyomozóhatóságok, a rendvédelmi szervek belső védelmi szolgálata, a TEK és a titkosszolgálatok ezek felvételeit a tervezet szerint megfigyelhették, s az onnan származó adatokat tárolhatták volna.

A közterület-felügyeletekről rendelkező törvény változása nyomán előírták volna, hogy a Budapesten készült „kép-, hang-, kép- és hangfelvételt” a felügyeleteknek is fel kellene tölteniük a központi tárhelyre.

A személy- és vagyonvédelemről szóló törvény módosítása arról szólt, a pénzügyi szolgáltatók megbízásából a fővárosban rögzített felvételeket ugyancsak át kellene adni a tárhelyszolgáltatónak. Vidéken már nem érdekes a bűnüldözési érdek vagy a terrorfenyegetettség?

A személyszállítási törvény változása nyomán a BKV vagy akár a MÁV biztonsági kameráinak a Budapest közigazgatási határain belül készült felvételei szintén a központban landolnának. És mi van akkor, ha a busz végállomása Nagykovácsiban van? Mellesleg ugyanez igaz a MÁV-ra is.

A rendőrségi törvény pedig úgy változott volna, hogy a közlekedésrendészeti intézkedés során készült felvételek is a központi tárhelyre kerülnének, s itt már szó sincs a fővárosról. Ez egyébként alapvetően a VÉDA-rendszerre lehet érvényes, amely például a gyorshajtókról 365 fix telepítésű és 160 mobil egységgel képes felvételeket készíteni.

Az útdíjról szóló törvény módosítására irányuló javaslat meg arról szólt, hogy a díjfizetés ellenőrzésére felállított kamerák képei is a „közös kalapba” kerülnének.

Ebből egyelőre nem lett semmi. Talán a kormány felismerte, hogy a csomag egyes elemeit csak minősített többséggel szavazhatnák meg, így ezeket most inkább félretették. Más magyarázat nemigen akad, ezért könnyen lehet, amint megint lesz kétharmad, az orwelli ötlet visszatér.

Vannak már szép illiberális példák

Már csak azért is, mert miért maradnánk le a mintaként tekintett oroszoktól vagy éppen kínaiaktól. A napokban jelent meg a hír, hogy Kína épp fejleszti a világ leghatékonyabb arcfelismerő-rendszerét, amivel az a céljuk, hogy az 1,3 milliárd kínai állampolgár közül bárkit felismerjenek három másodpercen belül.

A rendszer várhatóan 90 százalékos pontossággal társítja majd az emberekről készült felvételeket az adott személyek személyiigazolvány-képeihez. A projekten 2015-ben kezdett el dolgozni a kínai Közbiztonsági Minisztérium és egy sanghaji biztonságtechnikai cég.

A rendszert bármilyen biztonságikamera-hálózathoz lehet csatlakoztatni, az adatfeldolgozó-központok pedig Kína egész területén elszórva épülnek majd ki. Ezenkívül lesz egy adatbázis, amely a rendőrségi ügyek gyanúsítottjait és az elítélt bűnözőket tartalmazza majd, így bárhol azonnal fel tudják ismerni a kockázatosnak ítélt embereket, és a körözött személyeket is azonnal megtalálják, amint egy biztonsági kamera „meglátja” őket.

A moszkvai térfigyelő kamerák hálózata – többek között – a városi lakóhelyek 95 százalékára rálát. A rendszerhez most arcfelismerő szoftvert adnak hozzá, amely nem is csak a személyazonosság meghatározására képes. A kamera által látott emberek korának, nemének, sőt személyazonosságának meghatározása mellett az illető érzelmeinek valós idejű megfigyelésére is alkalmas az a rendszer, amit az orosz NTechLab fejlesztett. Innen már csak nagyon kis lépés az, hogy ne csak visszanézni tudják, hanem valós időben követni is, hogy ki mikor hol tartózkodik.

A Bloomberg által idézett adatok szerint a 12 milliós Moszkvában 170 ezer térfigyelő kamera működik. Összehasonlításként: a 65 milliós Egyesült Királyságban összesen 70 ezer hatóság által üzemeltetett kameráról tudni.

De új biztonsági intézkedéseket vezet be Németország is a terrorizmus elleni harcban: arcfelismerő szoftvert teszteltek a vonatállomásokon, és szeretnének hozzáférni a titkosított csevegőappok üzeneteihez is. Szóval jön a szép új világ. Ha marad a NER, s meglesz a kétharmad, mi ebből biztosan nem maradunk ki.

És mit mond a jog?

Minden adatkezelés során vizsgálni kell, hogy mi az adatkezelés célja. Ez lehet például bűnüldözés, a terrorizmus elleni küzdelem. De például az egy kormányellenes békés tüntetésen résztvevők azonosítása már nehezen lenne indokolható egy demokratikus társadalomban.

Valószínűleg senki nem kifogásolná, ha a repülőtéren a belépésre jelentkezők képmását automatikusan összevetik az ismert terroristák vagy más okból körözés alatt álló személyek adatbázisával. De furcsa lenne, ha a hatóság naplózni kezdené a templomba járókat vagy rögzítené egy szexuális segédeszközöket forgalmazó üzletbe betérők képmását.

Fontos az arányosság kérdése is, vagyis hogy az adatkezelési cél eléréséhez van-e a privátszférát kevésbé korlátozó eszköz. Ehhez szorosan kapcsolódik az adatok megőrzésének ideje is. Logikus, hogy nehezen indokolható a bűncselekményt el nem követő polgárok kamerák által rögzített közterületi mozgásának megörökítése és raktározása: a további konkrét eljáráshoz szükségtelen adatokat haladéktalanul törölni kell.

Ma is rögzítik a mozgásunkat, ha bekamerázott területen sétálgatunk, ha tömegközlekedési eszközön utazunk, ha a VÉDA-rendszerrel ellenőrzött, illetve fizetős utakon autózunk, ha bankba megyünk, s mindezt az információt az adatkezelőnek az arra illetékes szervek indokolt kérésére át is kell adnia. Ezzel nem is lehet mit kezdeni, mert ha a „nemzetbiztonság, a bűncselekmények megelőzése vagy üldözése érdekében vagy honvédelmi érdekből törvény elrendeli”, tűrnünk kell, hogy a személyes adatainkat – az arcmásunkat is beleértve – a hozzájárulásunk nélkül kezelhessék.

Mellesleg a közterületeken üzemeltetett térfigyelő, vagy a közforgalom számára megnyitott magánterületen elhelyezett biztonsági kamerákra fel kell hívni a figyelmet, így akit zavar, hogy felvétel készül róla, az elvileg elkerülheti ezeket a helyeket. Más kérdés, hogy nem tudja, mert ha valakinek bankfiókban van dolga, ott rögzíti a videó, ha fizetős úton megy, az autója mozgása nyomon követhető.

Megfelelő garanciák esetén ez sem gond, hiszen a felvételeket legfeljebb 15 napig lehet megőrizni, s ha addig nem derül ki, hogy azok nemzetbiztonsági vagy bűnügyi érdekből fontos információkat tartalmaznak, mindent törölni kell. Elvileg attól sem kell félni, hogy bárki parttalan információszerzést folytasson, mert adatokhoz az arra illetékes hatóságok csak a törvényben meghatározott feladataik ellátása érdekében férhetnek hozzá, s ezt engedélyeztetni kell.

A tagállamok a személyes adatok védelméhez fűződő általános szabályoktól eltérhetnek nemzetbiztonsági, honvédelmi és közbiztonsági érdekekre hivatkozással, valamint „bűncselekmények vagy a szabályozott foglalkozások etikai vétségeinek megelőzése, vizsgálata, felderítése és az ezekkel kapcsolatos eljárások lefolytatására” érdekében – ezt meg az 1995-ben elfogadott uniós adatvédelmi irányelv tartalmazza.

„A bűncselekményekre, büntetőítéletekre vagy biztonsági intézkedésekre vonatkozó adatok feldolgozása kizárólag a (nemzeti adatvédelmi – a Szerk.) hatóság ellenőrzése mellett történhet” – derül ki ugyanott. Ettől el lehet térni, ha a nemzeti jog megfelelő külön biztosítékot nyújt, tehát amennyiben egy külön (adatvédelmi) hatóság nélkül is hatékony garanciális szabályok akadályozzák az esetleges visszaéléseket.

Az irányelv azt sem zárja ki, hogy például bűnüldözési célú adatkezelés esetén esetlegesen az ellenőrzési és felügyeleti tevékenységre is az irányelvben foglaltaktól eltérő rendelkezéseket hozzanak. Más kérdés, hogy az Európai Unió Bíróság egy esetleges előzetes döntéshozatali eljárásban – amikor a nemzeti bíróságok előtt folyó ügyben kérhetne a bíró jogértelmezést –, illetve egy kötelezettségszegési eljárásban véleményt nyilváníthatna arról, hogy egy tagállami szabályozás mennyiben van összhangban a közösségi joggal.

Szóval sok minden belefér, de az ördög a részletekben rejlik. Például abban, mennyire ellenőrizhető akár a bűnügyi vagy közbiztonsági célú adatkezelés rendszere, működik-e érdemi külső kontroll – vagy a hatóságok azt csinálnak, amit akarnak. 

(Fotó: MTI)