Bárki bármikor fogdába kerülhet, ha a mozgáskorlátozottak számára fenntartott parkolóhelyen áll, s ehhez megfelelő igazolványt mutat ugyan fel, de az a személy, akinek a nevére az engedélyt kiállították, éppen nem ül bent a gépkocsiban. Mert várnak rá. Íme, egy újabb jogalkotási abszurd. Vagy csak az intézkedő rendőröknek ment el a józan esze?
Az egyik II. kerületi áruház mozgássérültek számára fenntartott parkolójában intézkedett három civil ruhás rendőr a 444.hu híre szerint, mert feltűnt nekik, hogy ott áll egy autó. Benne ült a vezető is, így könnyű dolguk volt: igazoltathatták, s mindjárt kérdőre is vonhatták, hogy miért éppen azon a helyen várakozik.
A helyzet egyértelműnek tűnt, hiszen a férfi a látássérült gyermeke számára kiadott engedély birtokában megalapozottan gondolhatta, hogy jogosult ott megállni, amíg a felesége – aki magával vitte a fogyatékkal élő fiút is – végez a bevásárlással. Azonban igen nagyot tévedett, mert a rendőrök minderről másként vélekedtek.
Az apa szerintük közokirat-hamisítást követett el, hiszen egy jogosultság igazolására más nevére szóló – egyébként kétségkívül valódi – okiratot használt fel. Ezért pedig akár három évi terjedő börtön is járhat. Ebben az esetben persze inkább csak járhatna, bár a hatályos jogszabályok betű szerinti értelmezése alapján a férfi tényleg elkövethette a bűncselekményt.
Más kérdés, hogy a rendőröknek valószínűleg elment az összes esze, hiszen az igazolványt a szerencsétlen ember hároméves gyermekének állították ki, s a névazonosság alapján fel kellett volna merülnie, hogy itt nem valamiféle súlyos visszaélésről van szó, hanem az apa tényleg a fiát várja a fogyatékkal élőknek fenntartott parkolóhelyen. Esetleg megvárhatták volna, amíg a család többi tagja visszaér a kocsihoz.
Ezzel szemben a férfit előállították, megmotozták, a személyes tárgyait elvették, rabosították, egész este fogva tartották, megakadályozták, hogy kapcsolatba lépjen az ügyvédjével, a parkolási engedélyt pedig – mint bizonyítási eszközt – lefoglalták. Csakhogy ez az egész intézkedés – ha valóban mindez megtörtént – maga az állatorvosi ló esete.
A portál beszámolója szerint az első ember, akin az apa azt érezte, hogy túlzásnak tartja a cirkuszt, az őt pár órával később kihallgató nyomozó volt. De már ő is csak azt tudta tanácsolni, hogy minél gyorsabban tegyen beismerő vallomást, és akkor még az este elengedik. A férfi alá is írt mindent, s tényleg szabadon bocsátották.
Először is nézzük ez utóbbi momentumot. „Tégy beismerő vallomást és akkor elengedünk” – ez bizony akár kényszervallatás, esetleg hivatali visszaélés is lehet. A nyomozó jó szándékát persze az eset összes körülményeinek ismerete nélkül nem kívánjuk kétségbe vonni, de ennek az ügynek a rendezésére talán nem ez volt a legszerencsésebb ötlet. Jobban tették volna, ha villámgyorsan utánajárnak mindennek – például felveszik a kapcsolatot az asszonnyal, hogy valóban a fogyatékkal élő gyermekével járt-e a bevásárlóközpontban –, s akkor nincs előállítás, nincs rabosítás, s nincs a vélelmezhetően jogellenes fogvatartás sem.
Más kérdés persze, hogy a rendőröknek formálisan akár igazuk is lehetett. A mozgásában korlátozott személyek parkolási igazolványáról szóló kormányrendelet ugyanis egyértelműen kimondja: az „igazolvány nem adható át használatra az arra jogosulatlan személynek. A jogosultat szállító jármű vezetője az igazolvány által biztosított kedvezményekkel csak a jogosult szállítása esetén élhet”. A Kreszben szintén a „mozgáskorlátozott személyt szállító jármű” fordulatot szerepel.
Mindez pedig valóban értelmezhető úgy is, hogy amennyiben a kedvezményezett személy éppen nem ül az autóban, a parkolási igazolvány más által történő felmutatása közokirat-hamisítás. Az efféle megközelítésből viszont az következik, hogy igen sokan számíthatnak előállításra, rabosításra, őrizetbe vételre.
Nézzünk csak néhány egyszerű példát. Valaki a mozgássérült hozzátartozóját szállítja lakóövezetbe, s amikor behajt oda – ahová ez gépkocsival alapvetően tilos –, nincs semmi gond, hiszen az engedély jogosultja az autóban ül. De ha a sofőrt kifelé megállítják, s felmutatja a parkolási igazolványt, mindjárt felvetődhet a közokirat-hamisítás, hiszen más nevére szóló okmány van a birtokában.
Ferihegyen a mozgássérülteket szállító jármű egy óra időtartamban ingyenesen parkolhat. Ezt előzetesen nem ellenőrzi senki, amikor viszont az autó távozik, be kell mutatni a parkolási igazolványt. Csakhogy akkor már annak birtokosa már vélhetően a repülőtéri biztonsági ellenőrzésnél jár. Mi történik akkor, ha egy akadékoskodó rendőrnek ez szúr szemet? Jön az előállítás, a rabosítás?
Ezek nyilvánvalóan az elmebaj határát súroló helyzetek lennének, s ez akkor is így van, ha a parkolási igazolványokkal esetleg tényleg sokan próbálnak visszaélni. A hatályos jogszabályi környezet mellett ilyen igazolványt szerezni egyébként szinte lehetetlen, az viszont tényleg nem zárható ki, hogy a hozzátartozója számára kiadott engedélyt próbálja meg valaki jogosulatlanul felhasználni, mondjuk ingyenesen parkol vele.
Ezt sajnos valóban megeshet. A rendőrségi törvény azonban előírja, hogy az „intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával”. Szóval ha valakit a parkolási igazolvánnyal kapcsolatban kapnak rajta vélelmezett jogsértésen, azt nem kellene azonnal előállítani, mert lehet, hogy jóhiszeműen járt el. Ha pedig a jogszabályok értelmezése okoz gondot, fontolóra kellene venni, hogy a „jogosult szállítása” helyett alkalmazzák a „jogosult szállítása érdekében” fordulatot. S akkor az apát csak nem viszik el a rendőrök…
