A politikai szervezetek kérhetik híveik anyagi támogatását, ezzel nincs semmi baj. De a számvevők vajon olyan rigorózusan figyelik-e, hogy a Fidesz adománygyűjtő akciója során befolyó pénzt mire használják, mint amilyen szigorúan az ellenzéki pártok zsebében turkáltak?
Orbán Viktor levélben kéri a „tisztelt honfitársait”, hogy lehetőségeik szerint adományaikkal is járuljanak hozzá Magyarország megvédéséhez, hogy az megmaradjon „magyar országnak”. Soros György a miniszterelnök szerint „nyílt támadást intézett Magyarország” ellen, és kiépített ügynökszervezet-hálózatának „szinte korlátlan erőforrás áll a rendelkezésére”.
Kétségtelen, hogy Soros szép pénzzel támogatja a magyar civil szervezeteket – az „ügynökhálózatát” –, hiszen 1984 óta négyszázmillió dollárt költött egyebek mellett oktatási, egészségügyi, kulturális és emberi jogi projektek finanszírozására. Ez mai árfolyamon több mint százmilliárd forint, de 33 évre szétosztva egy-egy esztendőben nagyjából már csak hárommilliárdról beszélhetünk. Nem mellesleg ebben az összegben bizonyára szerepel Orbán ösztöndíja is, mert a miniszterelnök a ma már gyűlölt üzletember pénzén tanulhatott külföldön.
Szóval Orbán most nekiállt tarhálni, miközben már eddig is tízmilliárdokat költöttek kormánypropagandára, a menekültekkel szembeni gyűlöletkampányra, nemzeti konzultációkra, a Soros – és nem kis részben az Európai Unió – elleni akciókra. A „szinte korlátlan erőforrásokkal” rendelkező civileknek pedig ennek az összegnek a töredéke áll rendelkezésükre ahhoz, hogy fellépjenek például a gyermekszegénység, az iskolai szegráció ellen vagy a kisebbségek jogainak védelmében.
A Fidesz szerint különben az akció nem a pénzről szól, hanem sokkal inkább arról, hogy aki hajlandó pénzt áldozni, az jobban kötődik a saját pártjához. Azért a jelképesnél nagyobb összeget remélhetnek, mert a 2014-ben az önkormányzati választás előtt is meghirdettek hasonló gyűjtést, és akkor több mint négyszázmillió jött össze.
Ezzel amúgy jogilag nincs semmi baj, hiszen más pártok is a híveik anyagi támogatását kérik. Igaz, nem egy gyűlöletkampányhoz, hanem a túlélésük érdekében van szükségük adományokra, mert az Állami Számvevőszék (ÁSZ) szinte a teljes ellenzéket végigbüntette – gondosan a közelgő parlamenti választáshoz időzítve a szankciókat. Egyiküket azért is, mert egy párttagtól kapott hatvanezres támogatást állítólag tagdíjként könyveltek el.
Mindezek után a Fidesz jól teszi, ha összeszedi magát, s kínosan ügyel a pártok gazdálkodásáról szóló szabályok betartására, különben még a nyakába kap egy ÁSZ-ellenőrzést, és akkor fizethet. Akár igen sokat is, hiszen a szabálytalan párttámogatást be kell fizetni a költségvetésbe, s ugyanennyi összeget vonnak le a renitens politikai szervezet költségvetési támogatásából is. Tehát tulajdonképpen kétszer büntetnek, a jobbikosok tudnának erről mesélni, mert összesen 660 milliójukba fáj a számvevők szerint szabálytalan plakátkampányuk.
Nem kell persze különösebben aggódni a nagyobbik kormánypártért, mert az adománygyűjtés kapcsán elég nehéz számviteli hibát elkövetni. Az ötszázezer forintnál kisebb befizetéseket egyszerűen el kell könyvelniük a támogatás soron, és nincs vele több munka. Ha valaki ennél többet fizet be, azt viszont nevesíteni kell, és a párt pénzügyi beszámolójában az adományozó nevét nyilvánosságra is kell majd hozni.
Ez eddig elég egyszerű, de mit lehet kezdeni a befolyó támogatásokkal, amelyek akár a milliárdos nagyságrendet is elérhetik? Ez nem is olyan nagyon merész becslés, mert ha az Orbán pártelnök által jegyzett levél címzettjeinek csupán a fele adományoz ezer forintot, már túlvagyunk a félmilliárdon. Csak ez utóbbi összeg egyébként a Fidesz szokásos éves bevételeinek nagyjából az ötven százaléka.
Szóval mit is lehet ezzel kezdeni? Lehet költeni többek között direkt marketingre, szórólapokra, ingyenes hírlevelekre, lakossági fórumokra. Meg óriásplakátokra, de csak listaáron, különben úgy járhat a Fidesz, mint a Jobbik. Legalábbis elméletileg…
Ami viszont nem megy: az elektronikus médiumok párt politikai reklámját kampányidőszakon kívül nem sugározhatják, s politikai hirdetést az írott és az internetes sajtóban sem lehet közzétenni. A nagyobbik kormánypárt tehát ezeken a felületeken jogszerűen nem hülyítheti a nemzetét.
Más lesz a helyzet, ha a köztársasági elnök kitűzi a parlamenti választást, amelynek időpontja várhatóan április 8. lesz. Ebben az esetben a szavazást megelőző ötvenedik napon – tehát valamikor február második felében – kezdődik a hivatalos kampányidőszak, amelyre speciális szabályok vonatkoznak.
Attól kezdve kemény pénzügyi korlát érvényesül: az országgyűlési képviselők választási kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló törvény szerint a kampányra fordítható maximális összeg pártonként nagyjából egymilliárd forint. Amennyiben egy politikai szervezet valamennyi egyéni választókerületben állít jelöltet, a költségvetésből több mint hétszázmilliót kaphat: egy-egy milliót a 106 egyéni jelölt, hatszázmilliót pedig a pártlista alapján. Ezen felül tehát költhetnek még nem egészen háromszázmilliót.
Más kérdés, hogy ezt soha senki nem vette komolyan. Civil szervezetek – a „Soros-ügynökök” – 2014-ben a nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján próbálták összesíteni, hogy a parlamenti választáson induló pártok mennyit költöttek kampányra, s a Fidesz-KDNP páros esetében ez csaknem négymilliárdra jött ki. Amúgy az akkor közös listát állító baloldali pártszövetség és a Jobbik is egymilliárdnál többet fordított politikai marketingre.
Akkor az ÁSZ azonban az egészre csak annyit reagált, hogy a jogszabályok által megszabott keretek között elvégezték „a kampányra fordított pénzeszközök elszámolásának” ellenőrzését. Mellesleg egyetlen parlamenti párt esetében sem találtak kifogásolnivalót. A számvevők azonban mostanában összekapták magukat, s megtalálták azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján még azt is vizsgálhatják, hogy mennyi egy plakáthely piaci ára, ami azért elég abszurd (erről korábban részletesen írtunk).
Jobb, ha a Fidesz is vigyáz magára, s a befolyó adományokat pontosan könyveli, és még véletlenül sem keveri össze a tagdíjjal. Ha meg véletlenül óriásplakátokon hirdetnének, tessék tisztázni, hogy azt milyen listaáron teszik. S óva intjük attól is a kormánypártokat, hogy túllépjék a választásra fordítható egymilliárdos keretet. Különben megnézhetik magukat.
Vagy röhöghetnek a markukba, mert az egykori fideszes politikus ÁSZ-elnök csak nem fordul a Nemzeti Együttműködés Rendszere ellen. Ennek adunk nagyobb esélyt…
(Fotó: mno.hu)
