Kik vagyunk – avagy mi fán terem az alkotmányos identitás?

2016. december 05. - Magyar Ügyvéd

szent_istvan_kiraly.jpg

Az Alkotmánybíróságnak (AB) a kvótaügyben napokban meghozott döntéséből legfeljebb annyi következik, hogy a testület kivételesen vizsgálhatja az uniós normák és a hazai jog összhangját. A testület akár azt is megállapíthatja ugyan, hogy például egy közösségi rendelet sérti az alkotmányos identitásunkat, abból azonban önmagában véve nem következik semmi.  Van azonban a határozatnak egy olyan mellékhatása, ami miatt Orbán Viktornak felesleges örülnie.

A gránitszilárdságú alaptörvény miniszterelnök által javasolt hetedik módosítása a Jobbik politikai taktikázása miatt novemberben csúfosan elbukott. A javaslat a következő szöveggel egészítette volna ki a Nemzeti hitvallást, vagyis az alkotmány bő lére eresztett preambulumát: „Valljuk, hogy a történeti alkotmányban gyökerező alkotmányos önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége”.

Az alaptörvény R) cikkébe pedig a következő bekezdést akarta belefoglalni Orbán Viktor: „Magyarország alkotmányos identitásának védelme az állam minden szervének kötelessége”. A kormányfő szándéka szerint az alaptörvény ezen kívül még több ponton is módosult volna azzal a céllal, hogy az október 2-i, érvénytelen – ezért szükségszerűen eredménytelen – referendum közjogi konzekvenciáit levonja és megakadályozza az Európai Unió által ténylegesen soha nem követelt „kényszerbetelepítést”.

Orbánnak meg kell tanulnia veszíteni

Miután a kormányfő mind a népszavazási kezdeményezéssel, mind az alaptörvény-módosítási kísérlettel felsült, kapóra jött neki a domesztikált AB november 30-i határozata, amely szerint a testület erre irányuló indítvány alapján vizsgálhatja az uniós normák és a magyar jog összhangját. Orbán szerint ez óriási segítség a brüsszeli csatához.

Az alaptörvény E) cikk (2) bekezdése sem mond azonban mást: „Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja”.

Az AB-nak két kérdésben kellett állást foglalnia: (1) vajon vizsgálhatja a magyar Alkotmánybíróság, hogy egy uniós jogi aktus sért-e az alapjogokat, (2) illetve azt, hogy az uniós jogalkotó a ráruházott hatáskörön belül maradt-e?

Ami az első felvetést illeti, az AB kimondta, hogy kivételes esetekben és ultima ratio jelleggel vizsgálhatja, hogy az alaptörvény E) cikk (2) bekezdésén alapuló hatáskörgyakorlás folytán sérül-e az emberi méltóság vagy más alapvető jog lényeges tartalma (lásd a határozat 46. és 49. pontját).

A második kérdés kapcsán az AB verdiktje a közös hatáskörgyakorlásnak két fő korlátját állapítja meg (erről szól a határozat 54. pontja). Egyrészt nem korlátozható Magyarország szuverenitása (szuverenitáskontroll), másrészt egyetlen uniós döntés sem vezethet az alkotmányos önazonosság sérelméhez (identitáskontroll).

Akár az uniós jogszabály alapjogokat sértő jellegét, akár az uniós jogalkotó hatásköri túlterjeszkedését állapítja meg a magyar AB, normakontrollt nem gyakorolhat, vagyis nem semmisítheti meg az uniós jogforrást. A kifogásolt uniós jogszabályt a kormány megtámadhatja az Európai Unió Bírósága előtt, illetve az uniós döntés újratárgyalását kezdeményezheti, esetleg megindíthatja az Unióból való kilépést.

Mi a fene az alkotmányos önazonosság?

Fókuszáljunk az alkotmányos önazonosság – vagyis identitás – fogalmára. Ennek többek között azért van jelentősége, mert az alkotmányos identitás a hazai jog szempontjából korlátja lehet az átruházott hatáskörök uniós gyakorlásának. Más kérdés persze, hogy a közösségi jog ettől még elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben.

De vajon miben áll a magyar alkotmányos identitás? Az AB ezen Magyarország alkotmányos önazonosságát érti (lásd a határozat 64. pontját), de ez csak tautológia. Megtudhatjuk azt is, hogy a döntés szerint Magyarország alkotmányos önazonossága olyan alapvető érték, amelyet nem az alaptörvény hoz létre, hanem azt csak elismeri (67. pont). Sajnos ebből sem derül ki, miről beszélünk. Azért sem kapunk pontos definíciót, mert az AB szerint Magyarország alkotmányos önazonossága nem statikus és zárt értékek jegyzéke (65. pont); tartalmát az Alkotmánybíróság az alaptörvény egésze, illetve egyes rendelkezései alapján, azok céljával, a Nemzeti hitvallással és a történeti alkotmány vívmányaival összhangban, esetről-esetre bontja ki (64. pont).

Az alkotmányos önazonosság fent leírt „működése” kísértetiesen emlékeztet a Sólyom László által először a halálbüntetés eltörléséről szóló 1990-es AB-határozathoz fűzött párhuzamos indokolásban leírt – és az aktivista alkotmánybíráskodás ellenfelei által sokat kritizált – láthatatlan alkotmányéra: „Az Alkotmánybíróságnak folytatnia kell azt a munkáját, hogy értelmezéseiben megfogalmazza az Alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapjait, és ítéleteivel koherens rendszert alkot, amely a ma még gyakran napi politikai érdekből módosított Alkotmány fölött, mint láthatatlan alkotmány, az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál (…)”.

Legutóbbi határozatában az AB példálódzó jelleggel emelt ki több fontosnak vélt, általánosan elfogadott alkotmányos értéket (65. pont): ilyenek a szabadságjogok, a hatalommegosztás elve, a köztársasági államforma, a közjogi autonómiák tisztelete, a vallásszabadság, a törvényes hatalomgyakorlás, a parlamentarizmus, a jogegyenlőség, a bírói hatalom elismerése, a velünk élő nemzetiségek védelme.

Egyebek mellett ezek a történeti alkotmány olyan vívmányai – állítja az AB –, amelyeken az alaptörvény és általában az egész magyar jogrendszer nyugszik. Ez azt is jelenti, hogy az alkotmányos identitás akadályát képezheti például mind a monarchia, mind a prezidenciális kormányforma bevezetésének, vagyis az alkotmányos identitás védelmére hivatkozással elvileg akár egy alaptörvény-módosítás alkotmányellenessége is megállapítható. Ez mindenképpen figyelemreméltó fejlemény. Egy wannabe diktátor ennek csak akkor örül, ha tanácsadói nem magyarázták el neki kellően világosan, hogy éppen most született meg az alkotmányozói hatalommal visszaélés korlátja.

Tanulni kéne az államalapítótól

Kérdés, hogy s történelmi jogforrások közül melyik része a történeti alkotmánynak. Például az áprilisi törvények szóltak egyebek mellett a sajtószabadságról, a tanszabadságról, az önkormányzati autonómiáról, az országgyűlés népképviseleti jellegét biztosító választási kódex létrehozásáról. Az aktuális hatalomnak lenni mit tanulnia ezekből.

De visszamehetünk még bő ezer évvel, hiszen Orbánék Szent István szavaiból is okulhatnának. Az államalapító utódjának szóló intelmeiben a migránsokkal – menekülőkkel, bevándorlókkal – kapcsolatban a következőképpen fogalmazott: „A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén (…). Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak (…)“.

Magyar György és Magyar Gábor

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr8012022529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.