Kiirtja a jelzőket a médiából az Alkotmánybíróság, mert a legutóbbi döntés szerint a televíziók és rádiók hírműsoriban nem hangozhat el semmilyen minősítő fordulat. 

Az Alkotmánybíróság (AB) 2016. december 6-i határozatában górcső alá vette a médiatörvény azon passzusát, amely szerint hírekhez a hír közlője véleményt, értékelést nem fűzhet. Bár ne tette volna!

Az ügy előzménye, hogy 2012. november 26-án Gyöngyösi Márton, a Jobbik képviselője a parlamentben zsidózott egy ízeset. Azt találta mondani, „itt lenne az ideje (…), hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a Magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent”.

Ez sokaknál kiverte a biztosítékot. Tüntetés szerveződött, amelyről – az eset részletes bemutatásával – az ATV a következő felvezető szöveggel tudósított: „minden eddiginél jelentősebb összefogás készülődik vasárnap a parlamenti szélsőjobboldal megkülönböztető kijelentései ellen”.

Lakossági bejelentés nyomán az illetékes médiahatóság és az ügyet végül eldöntő Kúria úgy találta, hogy a „szélsőjobboldali” úgynevezett véleményt formáló kifejezés, értékítélet és nem tényközlés, ami alkalmas a médiafogyasztók befolyásolására, ez pedig egy hírben a médiatörvény szerint megengedhetetlen.

Az ATV az AB-hez fordult, azt állítva, hogy a fenti álláspont szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a (hír)szerkesztői szabadságot. Nos, a taláros testület másképpen látta, s hatályában fenntartotta a Kúria ítéletét.

Az AB nagyot alkotott, s elsőként mindjárt megújította az alkotmányjogi dogmatikát, bevezetve az alkotmányos küldetés fogalmát, amely eddig ismeretlen volt, mert szerdáig csak alkotmányos jogokról és kötelezettségekről hallottunk. A sajtó alkotmányos küldetése pedig a hiteles és elfogulatlan tájékoztatás. 

A testület ennyivel azonban nem érte be, hanem egy laza mozdulattal lerombolt egy több évtizedes emberi jogi paradigmát, egyúttal sutba vágta a strasbourgi emberi jogi bíróság gyakorlatát is. Eddigi tudásunk szerint ugyanis a szólásszabadság részét képező sajtószabadságnak csak kivételes esetben kell meghátrálnia más alapvető joggal vagy alkotmányos értékkel szemben. 

Mostantól ezt a követelményt csak a „lehetőségekhez képest” kell alkalmazni, ha a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettsége veszélyben forogni látszik. Az AB ekkorra már igazán belejött, és megmondta azt is, mikor lehet hírhez véleményt fűzni, ami lehet akár egyszerű félmondat, jelzős szerkezet is. 

Az AB álláspontja szerint a hírekben elhangzó jelzős szerkezettel kapcsolatban teljes társadalmi konszenzusnak kell lennie, hogy a minősítés tényjellege megkérdőjelezhetetlen legyen. Ha ez nem áll fenn, a minősítő fordulatot – ami lehet akár a szélsőjobboldali jelző – el kell különíteni a hírtől, s egyértelműen meg kell jelölni a jelzős szerkezet forrását.

Ahogyan ezt csütörtökön az Egyenes Beszédben is kifejtettem, nem lennék ezek után hírszerkesztő! Az alkotmányos újbeszél, amit az Alkotmánybíróság bevezetett, kiirtja ugyanis a jelzőket a médiából. 

Hogyan lehet majd az AB feltételeinek megfelelni? A szerkesztők az idő szorításában miként fogják csalhatatlan biztonsággal megállapítani, teljes-e a társadalmi konszenzus egy-egy jelző kapcsán? Különösen a mai végletesen megosztott magyar társadalomban, ahol az is kétséges, hogy van-e egyáltalán olyan szó, amelyről van közmegegyezés. Lehet-e például a Haladás kapusát, Király Gábort veterán hálóőrként aposztrofálni egy sportösszefoglalóban? Még alig múlt negyven, mi az, hogy veterán?!

Továbbá, miként fogja egy médium minden esetben megjelölni, hogy az értékelést honnan vette? Minden mondatrészhez lábjegyzetet kell majd fűzni?

A dolog persze a konkrét ügyben és várhatóan számos más esetben is Strasbourgban fog folytatódni. Amit tanácsolni lehet, az az, hogy a médiamunkások tartózkodjanak a jelzők használatától a strasbourgi verdiktig. Különben megjárhatják.

Karsai Dániel ügyvéd vendégposztja