Még egy drogos gázolót sem mindig lehet vagy érdemes előzetesben tartani

Sokba fáj az adófizetőknek, ha valakit indokolatlanul csuknak rács mögé

2016. december 13. - Magyar Ügyvéd

ujbilincs.jpg

Felháborodott kommentelők tiltakoznak a közösségi médiában, mert a bíróság első fokon házi őrizetbe helyezte a bedrogozott zuglói cserbenhagyó gázolót. De érdemes erről árnyaltabban gondolkodni, mert az előzetes letartóztatás nem lehet előrehozott büntetés, ráadásul ha az efféle szabadságkorlátozás utóbb megalapozatlannak minősül, az sokba kerül az adófizetőknek.

Házi őrizetbe kerülhet az a nő a Bors tudósítása szerint, aki novemberben betépve halára gázolt egy idős férfit, majd – a segítségnyújtást elmulasztva – egy szépségszalonhoz hajtott, ahol műszempillát tetetett fel. A rendőrök egyébként nem sokkal később elfogták nőt, aki harminc napra előzetes letartóztatásba került.

A lap szerint a bíróság legutóbbi döntését általános felháborodás kíséri. Ami annyiban igaz is, hogy a Facebookon többen nyomdafestéket nehezen tűrő fordulatokkal minősítették a gázolót, illetve az egyelőre az ügyészségi fellebbezés folytán nem jogerős végzést.

Előzetes

A bírói döntés részleteinek ismerete nélkül is érdemes azonban hangsúlyozni (lásd TV2 Mokka című reggeli műsora): az előzetes letartóztatás soha nem lehet előrehozott büntetés, még igen súlyos cselekmény esetén sem. Hiába követeli tehát a közvélemény adott esetben akár a tettes fejét, ez azért kevés a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedéshez.

Az előzetes letartóztatásnak ugyanis tételesen szabályozott feltételei vannak. Azt csak börtönnel fenyegetett bűncselekmény esetén lehet elrendelni például akkor, ha a gyanúsított megszökött, elrejtőzött, illetve ha a szökés, elrejtőzés veszélye reálisan fennáll, s ezért a terhelt jelenléte az eljárásban másként nem biztosítható.

De lehet más oka is a kényszerintézkedésnek. Amennyiben megalapozottan feltehető, hogy az elkövető kísérletet tesz a tanúk befolyásolására, bizonyítékok megsemmisítésére, akkor be kell csukni. Ugyanez a helyzet, amikor alapos a gyanú arra, hogy a szabadlábon hagyott tettes újabb bűncselekményt követne el.

Sajtóhírek szerint az ügyészség éppen ez utóbbi okra hivatkozik, mert a nő ellen kábítószer-fogyasztás miatt már korábban is folytattak eljárást. Ez pedig, ha nem marad előzetesben, tényleg megalapozhatja a bűnismétlés veszélyét. De a döntést bízzuk a bíróságra.

Házi őrizet

Ami pedig a házi őrizetet illeti, a bv. intézetbe utalás helyett ez akkor alkalmazható, amikor – a bűncselekmény jellegére, illetve a terhelt eljárás során tanúsított magatartására is figyelemmel – az előzetes letartóztatással elérni kíván célok így is biztosíthatók. Meglehet, a konkrét ügyben csupán annyi történt, hogy a gázolás idején kábítószer hatása alatt álló nő tudata később kitisztult, s beismerő vallomást tett, mert felismerte tette súlyát, ezért megbánást tanúsított. A bíró ezt is mérlegelhette, amikor úgy döntött, a szabadságkorlátozás enyhébb formája elegendő.

A házi őrizet amúgy azt jelenti, hogy a terhelt mozgásszabadságát és tartózkodási helyének megválasztását korlátozzák. Vagyis: előírhatják, hogy ne hagyhassa el a lakását, vagy onnan csak bizonyos időszakban és céllal – például orvosi kezelésre, esetleg a munkahelyére – távozhasson. Az érintett mozgását a rendőrség nyomkövető eszköz felszerelésével, valamint a lakásán is ellenőrizheti.

Lakhelyelhagyási tilalom

Amúgy van még ennél is enyhébb szabadságkorlátozás: a lakhelyelhagyási tilalom. Ebben az esetben a gyanúsított egy település határain belül szabadon mozoghat, ám kötelezhetik arra, hogy rendszeresen jelentkezzék a rendőrségen. Ugyanakkor lehetőség van arra, hogy nyomkövetőt is elhelyezzenek a terhelten.

Nem olcsó mulatság, ha a hatóság téved

Érdemes mindezzel kapcsolatban felhívni a figyelmet más szempontokra is. Az előzetes letartóztatás igen sokba kerül: az állam az adónkból naponta nagyjából kilencezer forintot költ minden egyes fogvatartottra. A büntetés-végrehajtás adatai szerint – és ez nem tartalmazza a rendőrségi fogdákban végrehajtott intézkedések számát – tavaly a nem egészen 18 ezer fogvatartott 23 százaléka előzetes letartóztatását töltötte.

A négyezer ember fogva tartása naponta 36 millió, éves szinten 13 milliárd forintba került. A házi őrizet „ára” ennek akkor is töredéke, ha a terhelten nyomkövetőt helyeznek el, s őt a rendőrség naponta ellenőrzi. Tehát pusztán gazdasági megfontolásokból is érdemes alaposan mérlegelni, mikor indokolt valóban az előzetes. Ha ennél kevésbé szigorú kényszerintézkedés megfelelő, hát lakjon otthon, s tartsa el saját pénzén magát a gyanúsított.

De van még más financiális szempont is. Amennyiben az előzetes letartóztatás indokolatlan volt, vagy az illetőt később felmentik, a feleslegesen rács mögött töltött idő után az államnak kártalanítást kell fizetnie. Esetleg tízmilliókat is, mert figyelembe kell venni a megalapozatlanul fogva tartott személy kieső jövedelmét, a családját ért más anyagi veszteségeket, de még a rács mögött töltött idővel arányosan növekvő nem vagyoni kárt is.

Mindez persze kevés elégtétel annak, aki hosszú hónapokat, esetleg éveket ült indokolatlanul. Már csak ezért is érdemes árnyaltabban gondolkodni a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedésekről.

Az ártatlanság vélelme

És még egy szempont: a gyanúsítás, de még a vádemelés is csupán hipotézisen alapszik. Azon a feltételezésen, hogy az illető az adott pillanatban rendelkezésre álló adatok szerint bűncselekményt követhetett el. A jogerős ítélt kihirdetéséig pedig mindenkit megillet az ártatlanság alaptörvényben garantált vélelme.

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr812043313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.