Simicska már megkapta a karácsonyi ajándékot

Az állam jól megmondja, milyen reklám sérti a településképet

2016. december 21. - Magyar Ügyvéd

simicska_plakat-760x380_copy.jpg
Mi szükség az önkormányzatokra, ha az állam annyit sem bíz már rájuk, hogy eldönthessék: milyen hirdetéseket lehet kihelyezni a közterületeken? Értjük persze, hogy a Fidesz nem a településképet félti, hanem Simicskát újabb üzletből akarják kiszorítani. Nem mellesleg: ha a plakátpiac „baráti” kézbe kerül, az ellenzék a 2018-as választási kampányban hirdetési felülethez is nehezebben juthat.

Érdekes dolgok történnek Magyarországon. Például hirtelen felfedezte valaki, hogy a településkép védelméről szóló, egyébként 2016 júniusában kihirdetett törvény sürgős korrekcióra szorul. Az idő annyira szorította a jogalkotót, hogy a december 12-én benyújtott tervezetről – az általános szabályoktól eltérve – másnap már szavaztak is a parlamentben, és most már csak a köztársasági elnökön múlik, hogy mikor hirdetik ki a jogszabályt. Áder János vélhetően nem hezitál, s akkor a módosítás jövő januárban hatályba lép.

Tényleg az egészséges környezet megteremtése a cél?

De mi volt ilyen átkozottul sürgős? Talán a miniszterelnökség-miniszter módosító indítványának indokolása némi eligazodással szolgál. E szerint az alaptörvény által is „elismert egészséges környezet védelméhz fűződő alapvető jog magában foglalja nemcsak a természeti környezet, hanem az ember alkotó munkájával létrehozott épített környezet védelmét is”. A Lázár János jegyezte előterjesztéséből megtudhatjuk azt is: eddig a „puszta gazdasági érdekek, a reklámpiac igényei voltak a meghatározóak a települések és azok környezetének arculatát dinamikusan formáló látványelemek tekintetében”.

A településkép védelméről szóló törvény – megismételjük: ezt idén júniusban fogadta el a fideszes többségű parlament – alapvetően a helyi önkormányzatokra bízta, miként állapítják meg a települések közterületein elhelyezhető reklámokkal, reklámcélú berendezésekkel kapcsolatos szabályokat. A helyhatóságoké volt tehát a döntés joga.

Most azonban valaki megvilágosodott: ez így nincs rendjén. Az egészséges környezet ugyanis olyan fontos szempont – érvel az előterjesztő –, hogy a „településképre vonatkozó követelmények körében is részletesebb törvényi szabályozás szükséges a reklámok tárgykörének szabályozásában, az nem adható teljes mértékben az egyes önkormányzatok önálló szabályozási hatáskörébe”.

Világos, a helyi közösségek által választott polgármesterek és képviselők képtelenek annak eldöntésére, hogy egy reklám mikor ellentétes a településképre vonatkozó – amúgy eléggé nehezen definiálható – követelményekkel. De ha ezt így gondolja Lázár, mi szükség van egyáltalán a helyhatóságokra?

Kár, hogy a vizuális környezetszennyezésben a kormány jár az élen

„A helyi önkormányzás a település (…) választópolgárai közösségének joga, melynek során érvényre jut az állampolgári felelősségérzet, kibontakozik az alkotó együttműködés a helyi közösségen belül” – így szól az önkormányzati törvény. Az önkormányzat feladata pedig egyebek mellett a településfejlesztés, a településüzemeltetés, az egészségügyi alapellátás, az óvodai ellátás, a helyi közösségi közlekedés biztosítása, a hulladékgazdálkodás, a távhő- és a víziközmű-szolgáltatás.

Ezek bármelyike is fontosabbnak tűnik, mint az, hogy hol és mekkora plakátot lehet elhelyezni. A lakosság közérzetét – beleértve az egészséges környezethez való jogának érvényesülését – ugyanis aligha befolyásolja érdemben, ha valahol csúf reklámok éktelenítik el a közterületeket.

Amúgy meg igazából éppen a kormány akciója hívta fel a figyelmet a vizuális környezetszennyezésre: ha valami, hát a kabinetnek a grafikailag rendkívül igénytelen, de legalább a menekültek elleni gyűlölet keltésére alkalmas kampánya tényleg figyelmeztethetett arra, hogy ezen a területen rendet kell tenni. Hiszen jogunk van a vélhetően mentálisan is egészséges környezethez.

Másfelől: ha egy vállalkozás úgy gondolja, hogy a saját pénzén reklámkampányt indít, ám tegye. Ha meg ebből sokaknak haszna származik – mert a plakátot kihelyező cég adót fizet, esetleg magánszemély vagy egy társasházi közösség szerez némi bevételt a hirdetés elhelyezése révén –, végképp nincs baj ezzel.

Egyébként bízzunk az üzleti szféra marketingeseiben: nekik talán több eszük van, s nem az egészséges környezethez való jogunk csorbításával akarják termékeiket népszerűsíteni. Szemben a kormányzati propagandagépezet fő korifeusaival, akik ronda, viszont egyértelműen negatív üzeneteket közvetítő plakátokkal próbálták megszólítani a közönséget, heves indulatokat keltve ezzel a Magyarországon szinte nem létező menekültekkel szemben.

Tudjuk persze, hogy a dolog másról szól. A kormány nem a vizuális környezetünket félti, hanem a reklámpiac átrendezése a cél. A kabinet a továbbiakban felhatalmazást kap ugyanis arra, hogy rendeletben határozza meg a közterületen elhelyezhető reklámok méretét, a hirdetések közzétételének technológiai feltételeit, a reklámhordozók általános formai követelményeit. S mindezen feltételeket adott – a kabinet számára nyilván kedves – piaci szereplőkre szabhatja.

Jöhet a francia kapcsolat…

Nem először avatkozik bele a reklámpiaci viszonyokba a Fidesz. Korábban – a közlekedés biztonságára hivatkozva – szigorították a közutak mentén elhelyezhető reklámokra vonatkozó szabályokat, s az intézkedés legnagyobb vesztese az ESMA volt. A cég nem sokkal később a Fideszhez közeli vállalkozó, Garancsi István érdekeltségébe került, s azóta a közlekedésbiztonság már kevésbé fontos szempont, hiszen visszakerülhettek a villanyoszlopokra a hirdetések.

A folyamat része, hogy a főváros nem túl régen szerződést bontott a Simicska Lajoshoz köthető céggel, a Mahir Cityposterrel, bár a kontraktus 25 évre szólt. A Mahir első fokon pert nyert. Hasonló időtartamú megállapodás van érvényben az Intermédiával; ezt a vállalkozást korábban az a Tombor András irányította, aki a miniszterelnök tanácsadója volt. A társaságot időközben a francia JCDecaux, a világ elsőszámú közterületi reklámérdekeltsége szerezte meg. Ezzel a szerződéssel különben a fővárosnak nincs baja.

A JCDecaux amúgy a kormány kedvence is: a menekültellenes kampányon ez a cég kereste a legtöbbet. Mellesleg Simicska rovására. De a Fidesz nem éri be a piac efféle befolyásolásával, hanem ismét törvényt módosítottak. Ez ismét csak a franciáknak kedvez, mert a vállalkozás elsősorban a jogszabály által kivételezett helyzetbe hozott szegmensben – például az utcabútorokon elhelyezett hirdetésekben – érdekelt, míg Simicska maradék óriásplakáthelyeit előbb-utóbb el kell bontani.

A dolog vége pedig az lesz, hogy a közterületi hirdetések piacán marad két cég: a Garancsi-féle ESMA és a JCDecaux. Az önkormányzatok másokkal nem is igen köthetnek majd szerződést a közterület használatáról.

… és a 2018-as választási kampány

A dolog nem kevésbé érdekes aspektusa: már eddig is elfordult, hogy egyes vállalkozások szelektáltak a hirdetők között. Megesett, hogy egyes plakátokat nyilvánvalóan politikai megfontolások miatt nem voltak hajlandók kihelyezni. Ne feledjük, közelednek a 2018-as választások, s a médiaviszonyok miatt az ellenzék egyre kevesebb fórumon tud megszólalni. Ha plakáthelyeket sem kapnak, üzeneteiket végképp nem tudják eljuttatni a választókhoz.

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr9612064495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.