Az uniós tagállamokban átlagosan 22 százalékos az általános forgalmi adó – európaiul hozzáadottérték-adó – átlagos mértéke. Nálunk ez 27 százalék. Most ajándékba kaptuk a baromfitermékekre a kedvezményes, öt százalékos áfát. De ezért tényleg hálásnak kellene lennünk?

Nyakunkon az áfa-csökkentés: idén ócsítva vihetjük haza a baromfit. Elvileg nagyjából 17 százalékot nyerünk azon, hogy a forgalmi adó 27-ről öt százalékra csökken, már ha ezt a kereskedő átengedi nekünk. Mindenesetre az év e tekintetben elég rosszul indult, mert az egyik magyar tulajdonú üzletlánc boltjában a jérce mellehúsát – ami ráadásul szemmel láthatóan nem volt igazán friss termék – január 2-án még talán kissé a tavalyi ár fölött is kínálták.

Nemigen kapkodták azonban 1650 forintért, keddre viszont helyreállt a világ rendje. Jött ugyanis friss csirkemell, aminek kilóját nem egészen 1300 forintért vehettük volna meg. Ám a hentes sietve elvette a kedvünket.

– Én nem akarok mondani semmit – kezdte, majd mégis mondott valamit. Azt, hogy nem ad három hónapot, és észre sem vesszük majd az áfa csökkentését. Mert szerinte ne higgyük, hogy ez így marad. Annyiban igaza is lehet, hogy ez a bizonyos üzletlánc a forgalmi adó csökkentésének hírére – legyünk jóhiszeműek, nyilván véletlenül, kizárólag a piaci folyamatok hatására – a bejelentés után kevéssel a baromfitermékek árát tavaly megemelte. Így a fogyasztó most túl sokat nem nyert a dolgon.

De ezen gondolkodjanak el azok, akik értenek hozzá. Egy jogászembernek legfeljebb annyi jut az eszébe az egészről, hogy a HÉA-rendszert uniós szinten harmonizálták. Egy közösségi irányelv szerint az áruk és szolgáltatások tekintetében valamennyi uniós országban a hozzáadottérték-adó – HÉA – normál mértéke legalább 15 százalék. A minimum meghatározásának célja, hogy megakadályozza vagy legalábbis tompítsa a tagállamok közötti, a túlzott adócsökkentésben mutatkozó versenyt. A legalacsonyabb – 17 százalékos – általános áfa-kulcsot Luxemburgban alkalmazzák. A többi tagállamban ennek mértéke 20 és 25 százalék között szóródik. A szomszédos Románia január 1-jétől csökkentette 19 százalékra.

Uniós szinten megszabott felső korlát tehát nincs, tehát semmi sem akadályozott meg minket abban, hogy a 27 százalékos kulcs bevezetésével az élre törjünk. Így legnagyobb dicsőségünkre a magyar fogyasztó fizeti a legmagasabb adót szerte az unióban. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Mellesleg a HÉA uniós átlaga 22 százalék. A nálunk korábban alkalmazott 25 százalékot csak három tagállamban – Dániában, Horvátországban és Svédországban vetik ki –, tehát ezzel is éllovasok lehettünk volna. Az adó 24 százalék Finnországban, 23 pedig Görögországban, Írországban, Lengyelországban és Portugáliában. A többieknél viszont az átlagos vagy annál kisebb a sarc mértéke.

Az általános HÉA-kulcs mellett az irányelv III. mellékletében felsorolt egyes áruk és szolgáltatások tekintetében a tagállamok alkalmazhatnak egy vagy két, de legalább öt százalékot elérő kedvezményes adómértéket is. Néhány példa: a kerékpár-, cipő- és ruhajavítást Máltán csupán öt, Belgiumban és Hollandiában hat, Luxemburgban és Lengyelországban nyolc százalékos adó terheli. Nálunk 27 százalékos.

A szemétszállítás után Cipruson öt, Portugáliában hat, Lengyelországban nyolc, Szlovéniában 9,5, Észtországban, Horvátországban és Olaszországban tíz százalék áfát kell fizetni. Nálunk 27 százalékosat.

Még szebb ügy: az autóban elhelyezhető biztonsági gyermeküléseket Cipruson és az Egyesült Királyságban öt, Portugáliában hat, Lengyelországban nyolc százalékos adóval sújtják. Nálunk 27 százalékossal.

Ráadásul meghatározott körülmények fennállása esetén e szabályoktól eltérő rendelkezések is alkalmazhatók. Így például bizonyos áruk és szolgáltatások tekintetében – a Bizottság jóváhagyásával – még alacsonyabb, az öt százalékos elvi minimumnál is kisebb adómértéket lehet alkalmazni. A magyar adórendszer ilyesmivel nem operál.

Evidencia, hogy minél magasabb a HÉA mértéke, annál csábítóbb azt kikerülni. Az adócsaló vállalkozások pedig jelentős versenyelőnyre tesznek szert a becsületes adófizető konkurenseikkel szemben. Ebben persze a fogyasztó is partner, hiszen némi árengedmény fejében nem kér számlát.

Az adóellenőrzési rendszer nem szigorítható a végtelenségig, hiszen mit sem ér az online pénztárgép, ha például a fodrász vagy az autószerelő az ismerős kuncsaft esetében eleve semmit nem üt be. Azzal pedig végképp nem tud az adóhatóság mit kezdeni, ha az áru vagy szolgáltatás tényleges ellenértékének csak egy része szerepel a számlán.

A közhiedelemmel szemben a magas HÉA nem alkalmas arra, hogy az igazán gazdag embereket közvetett módon megadóztassa. Éppen ez a réteg engedheti meg magának, hogy külföldre menjen vásárolni, vagy hogy személyes fogyasztásának jelentős részét céges költségként számolja el és ennek HÉA-tartalmát visszaigényelje. Ehhez képest a kimagaslóan magas HÉA-kulcs a kevésbé tehetős embereknek és az áfa visszaigénylésére nem jogosult gazdálkodó szervezeteknek fáj.