Magyar Ügyvéd Blog

Két dolog, ami a szökéshez kellene: sok pénz és sok ész

Hogyan lehet a törvény elől elbújni?

2017. január 05. - Magyar Ügyvéd

kapjel_copy.jpg

Rövid időn belül újabb magyarról derült ki, hogy a felelősségre vonás elől külföldre menekült. Ha egy végzetesnek bizonyult nézetkülönbség miatt szilveszterkor nem lövik le, talán még jó ideig nem találják meg. A legtöbben viszont valamin elbuknak, mert tökéletes recept nincs.

Akár meg is úszhatta volna a felelősségre vonást az a magyar férfi, aki a Fülöp-szigeteken emberölés áldozatává vált. A Bors tudósítása szerint M. Dániel a legkeresettebb magyar bűnözők között szerepelt, mert kábítószerrel visszaélés miatt emeltek vádat ellen. A tárgyalás előtt azonban eltűnt, és több mint három éve nem bukkantak a nyomára. Talán hiába is kutakodtak volna utána, mert a helyi rendőrség szerint ő és barátnője legálisan tartózkodtak az országban, s a papírjaik rendben voltak. Ha a szilveszteri hangos petárdázás miatt nem vész össze a szomszédjával, aki első indulatában gyakorlatilag kivégezte, ma is zavartalanul élhetne.

Igaz, a külföldre szökött bűnözők zöme előbb-utóbb lebukik. Mesélhetne erről például a karcagi Dobrai Sándorné. A Bróker Marcsiként emlegetett asszonyt nagyjából egy hónapja egy Belize-hez tartozó szigeten, a lakásában találták meg. Őt milliárdos sikkasztás miatt körözték, és biztosan húzhatta volna még egy ideig, ha nem fogy el a pénze. De másfél év alatt elfogyott, ezért a szokásos módszerét vette elő: a Blikk információja szerint újabb csalásokba kezdett. Emiatt letartóztatták, és a helyi hatóságok a két ország közötti kölcsönös kiadatási egyezmény híján is boldogan szabadultak tőle.

A magyar hatóságok idén augusztusban szállították haza a korábban csalás miatt körözött, Brazíliában tavaly áprilisban elfogott Lakatos Andrást. Az alvilág bankáraként emlegetett, Kisbandi néven ismert figura 1996-ban tűnt el, és 2010-ben fogták el az Egyesült Államokban. Akkor kiadták, de 2013-ban – újabb bűncselekmények elkövetése miatt – ismét nemzetközi körözést adtak ki ellene, s 2015-ben Brazíliában akadt horogra, ahonnan hosszas huzavona után tavaly nyáron szállították haza.

Emlékezetes volt még Farkas Péter egykori olimpiai bajnok esete, akinek alig több mint egy év szabadság jutott. Ő 2008 őszén lépett le az ítélethirdetés szünetében, amikor kábítószer termesztéséhez anyagi eszköz szolgáltatása miatt öt évet kapott, amit távollétében hét esztendőre súlyosbítottak. Ezt le is kellett töltenie, mert Andorrában elcsípték és 2010 márciusában hazaszállították. Egyébként azóta kiszabadult.

A sor még folytatható lenne, de szinte valamennyi esetnek hasonló a tanulsága: egzotikus, távoli, Magyarországgal diplomáciai kapcsolatban sem álló országba sem érdemes szökni, amellyel kiadatási egyezményt sem kötöttünk. Viszonossági alapon általában mindenkit visszaadnak, akit a magyar rendőrség fejvadászai megtalálnak. És majdnem mindenkit meg is találnak, mert a szökevények előbb-utóbb elkövetnek valamilyen hibát.

Ezt hibátlanul szinte képtelenség összehozni

Ha valaki külföldre távozik, hogy elkerülje a felelősségre vonást, annak igen sok mindenre kellene ügyelni. A legfontosabb, hogy ne ossza meg senkivel a tervét, és ne hagyjon maga után semmilyen nyomot, amely a szándékaira, különösen az úti céljára utalhat. Ezért például nemigen érdemes interneten keresgélni otthon vagy a munkahelyen, mert a felkeresett web-oldalak utóbb azonosíthatók.

Aki szökni akar, néhány órás, de legfeljebb egy-két napos előnnyel rendelkezik, ezért repülővel még talán elmenekülhet, de ha a saját nevén utazik, megint csak kiderülhet, hová tart. Szárazföldön, hajóval, esetleg magánrepülőgépen a schengeni zónán belül lehet közlekedni ugyan anélkül, hogy a menekülőnek nyoma maradna, de a körözés hamar eljut a tagországokba. A Magyarországon kibocsátott európai elfogatóparancs akár órákon belül is megjelenhet a Schengeni Információs Rendszerben, így a közös európai külső határ átlépésekor esélyes, hogy az illetőt elfogják. Különösen nagy vakmerőség magyar repülőtéren felszállni a schengeni zónán kívülre induló gépre.

Saját tulajdonú, illetve saját néven bérelt járművel érdemes az autópályákat és egyéb fizetős szakaszokat elkerülni, mivel az útdíjfizetést ellenőrző rendszerek rögzítik az elhaladó járművek rendszámát. Ugyanez mondható el a közlekedési szabályszegéseket megfigyelő rendszerekről, amilyen a hazánkban működő VEDA is, Az autózás azért is rizikós, mert a szökevény könnyel belefuthat egy banális közúti ellenőrzésbe, és már le is bukott.

Hitelkártyával fizetni, saját mobilról telefonálni nem célszerű, de hazai ismerőst nyilvános állomásról sem célszerű hívni, mert ezzel visszakereshető nyomokat hagy a menekülő. Sőt, SIM-kártyát tartalmazó eszközt egyáltalán nem szabad a szökevénynek használnia, mivel az lényegében nyomkövetőként funkcionál.

Ha a delikvens külföldön vált repülőjegyet valamelyik tengerentúli államba azt megelőzően, hogy a nemzetközi körözését elrendelték volna, azt itthonról már elég nehéz követni. Az utasadatbázis – PNR – azonban ilyenkor is elérhető a bűnüldöző hatóságok számára és nemsokára a schengeni zóna elhagyásakor is rögzíteni fogják az uniós polgárok mozgását.

Van aki megpróbálkozik valamelyik hozzátartozója, ismerőse útiokmányát felhasználva átlépni a határt. Ez működhet, ha s szökevény nagyon hasonlít a fényképen szereplő személyhez, azonban az ujjnyomattal ellátott útlevelek terjedésével ez a lehetőség egyre szűkül (bár nyilván az is „hamisítható”). Jó minőségű hamis vagy hamisított magyar útiokmány lényegében nincs vagy nagyon drága. A helyzetet mindenesetre bonyolítja, hogy a beutazáshoz sokszor vízum is kell, amit esetleg csak hosszabb idő alatt lehet megkapni. Ezt tehát előre meg kell szervezni.

És ha valaki el is jutna álmai országába – ami olyan nagyon távoli állam lehet, ahol nem él magyar közösség, nincsenek magyar üzleti érdekeltségek, nincs magyar külképviselet, s az sem baj, ha kevés a magyar turista –, akkor kezdődnek igazán a nehézségek. Az első, hogy szabadulni kellene az eredeti magyar okmányoktól, s valamilyen módon új identitást kell szerezni.

Új nevet, új anyakönyvi kivonatot, új útlevelet kell keríteni, és az sem baj, hogy aki szökik, lehetőség szerint változtat a szokásos megjelenésén. Nem kell feltétlenül plasztikai műtétre gondolni, de általában érdemes megszabadulni a különös ismertetőjegyektől, például a feltűnő tetoválásoktól és változtatni kell az arcszőrzeten és a hajviseleten.

A hosszú távú rejtőzködéshez minden extremitást kerülni kell: a látványos költekezés, a kirívóan drága ruha, kocsi vagy ékszer, a kicsapongó életmód, a szerencsejáték nem ajánlott. Minél inkább bele kell simulni a környezetbe, hogy lehetőség szerint szinte észre se vegyék az embert. Bármilyen nehéz is lehet egy bűnözőnek, de a világ legtisztességesebb, legunalmasabb figurájának kell látszania, hogy még véletlenül se keltse fel a helyi hatóságok figyelmét.

Minden szökevénynek érdemes tudomásul vennie azt is, hogy az otthoniakkal semmilyen kapcsolatot nem lehet tartani a lebukás veszélye nélkül. A Facebook, a Twitter vagy a Skype is kerülendő. Egy digitális fénykép metaadatai pedig tartalmazhatnak a készítés idejére és helyére vonatkozóan információkat, ezért fotót még biztonságosnak vélt hálózaton sem érdemes hazaküldeni. Az e-mailből szintén kiderülhet a küldő IP-címe, ezért a rutinos bujkálók csak chatszobákban vagy egy adott e-mail account levéltervezetein keresztül kommunikálnak a TOR böngésző használata mellett.

Ennél már a börtön is jobb lehet

Mindez csak hevenyészett listája annak, mire kell készülni, ha valaki külföldre akar szökni. Nem mellesleg mindehhez igen sok pénzre van szükség, szóval százmilliónál kevesebbel nem érdemes útnak indulni. Ezt is készpénzben, különböző valutákban, esetleg gyémántban vagy Bitcoinban kell vinni, mert a bankszámla, a hitelkártya, az átutalás lebukási kockázatot rejt.

A siker pedig nem garantált, mert egyre korszerűbb megoldások léteznek a személyek azonosítására. A térfigyelő kamerákhoz arcelismerő szoftverek csatlakozhatnak, s bárki lelepleződhet az ujjnyomata – az árulkodó bőrfodorszálakat persze tönkre lehet tenni –, hangja vagy akár sajátos mozgása alapján. Ez nyilván a nagyvárosokban reális veszély. 

Ad absurdum valóban ígéretes megoldás lehet, ha valaki az esőerdők mélyén vagy a sivatag közepén húzza meg magát, távol a civilizációtól. A bujkálás végső soron a korábbi élet teljes felszámolásával és szinte teljes társadalmi elszigeteltséggel jár. Így mg az is lehet, kisebb megpróbáltatást jelent pár év börtön, mint az örökös bujkálás, a rettegés – és a magány.

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr5912097545

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása