A demokratikus ellenzéki pártoknak a 2018-as parlamenti választás előtt a jelöltállítás során valamilyen módon egyeztetniük kell, különben veszíteni fognak, és elenyészik a demokratikus jogállam helyreállításának esélye. A megoldás az előválasztás lehet, amelynek a technikai feltételei adottak. Csak a pártokon múlik, engednek-e beleszólást a civileknek is abba, kiket indítsanak akár a saját hivatalos jelöltjeikkel szemben.

Kétharmados többsége birtokában a Fidesz lenyomta a rendszerváltáskor kialakított demokratikus jogállamot, saját pillanatnyi érdekeit szolgáló alkotmányt kényszerített ránk, egyoldalúan átszabta a választási rendszert, káderei megszállták a teljes állami intézményrendszert, közpénzből felhizlalt kliensei állami segítséggel nyelnek be teljes ágazatokat és a média jelentős részét. A Fidesz lényegében állampárttá vált. A jelenlegi hatalom jogállami díszletek között az irányított demokrácia tragikomédiáját adja elő Putyin úr rendezésében. Valóságos időutazás ez az érett Kádár-korba. Akinek nem tetszik a műsor, az vagy emigrál, vagy a békés rendszerváltoztatás mikéntjén agyal.

Mi most ezen agyalunk

Az előválasztást lehet nem szeretni, de az egészen bizonyos, hogy a demokratikus ellenzéki pártoknak a jelöltállítás során valamilyen módon egyeztetniük kell, különben nem lesz kormányváltás 2018-ban. A legutóbbi parlamenti választás előtt már tettek erre kísérletet, de az MSZP, az Együtt, a DK, a PM és az MLP zárt ajtók mögött folytatott tárgyalássorozatán akkor született kényszerkompromisszum igencsak mérsékelt sikert hozott.

Ezek a pártok 2014-ben közös listán indultak, s a választókerületek zömében is együtt állítottak jelölteket. Ez azonban csak annyira volt elég, hogy a 106-ból elhoztak tíz egyéni körzetet, míg a 93 országos listás helyből elnyertek még 28-at. Viszont az alkalmi választási koalíció tagjai közül csak az MSZP alakíthatott önálló parlamenti frakciót.

Kissé más lett volna azonban az eredmény, ha a Fidesz korábban nem írja át egyoldalúan a választási törvényt. Átrajzolták a választókörzetek határait, szavazati jogot adtak a határon túli magyaroknak, 386-ról 199-re csökkentették a képviselői helyek számát, megyei és országos listák helyett maradt ez utóbbi, ugyanakkor a listáról megszerezhető mandátumok aránya 53 helyett csak 45 százalékos.

Ami talán még fontosabb: megszüntették a második fordulót, így – mellesleg a részvételi aránytól függetlenül, mert érvényességi küszöb sincs – egyetlen körben dől el, ki lesz képviselő. Tehát a két forduló között az eredmények ismeretében nincs már lehetőség politikai alkura. A győzelemhez pedig elég a relatív többség, ami azt jelenti, hogy például három induló esetén akár 34 százalékkal is nyerni lehet.

Ha ez nem lenne elég, a Fidesz kitalálta, hogy a győztes jelöltekre leadott töredékszavazatok is pártjuk országos listájára kerülnek. Ezt azt jelenti, hogy amikor valaki például ezer szavazattal előzi meg a sorban második vetélytársát, 999 voks megy a listára, hiszen egyetlen különbség elég lett volna a nyeréshez. A többi a Fidesz logikája szerint már mandátumot nem eredményező töredékszavazat. A rendszer így a győztest duplán támogatja.

Mindez oda vezetett, hogy a Fidesz 2014-ben a listára leadott szavazatok 44,87 százalékának birtokában kétharmados többséget szerzett. Tehát a választási szisztéma a korábbinál – amikor a kétharmadhoz kellett legalább 52-53 százalék – még aránytalanabbá vált.

Igaz, legutóbb egyetlen képviselői helyen múlott a dolog – amit azóta el is vesztettek –, s ha a játékszabályokat nem változtatják meg, a 66,83 százalékos parlamenti többség helyett a kormányoldalnak be kellett volna érnie 55-60 százalékkal. Ami persze még mindig kényelmes helyzet.

Ki jelölje a jelölteket? 

A választási rendszer módosításából legalább két dolog biztosan következik:

• felértékelődnek az egyéni választókerületek, és emiatt
• a kormányváltást kívánó pártoknak biztosan nem célszerű egymás ellen indulniuk.

A legutóbbi közvélemény-kutatási adatok is erre figyelmeztetnek. A biztos szavazó biztos pártválasztók körében a Fidesz 43-51 százalékos támogatottságot élvez, míg a Jobbik 20-21, az MSZP 10-18, a DK hat-kilenc, az LMP négy-hat, az Együtt két-három, a PM és a Kétfarkú Kutya egy-egy százalékon áll.

Ez így elég elkeserítő lehet az ellenzék számára, de biztatóbb a kép a megkérdezettek körében, amikor arra kellett válaszolniuk, kívánják-e a kormányváltást. Budapesten és a megyei jogú városokban már többen lehetnek, akik valamilyen balliberális koalíciót látnának szívesen hatalmon, miközben a kisvárosokban és a falvakban változatlanul a Fideszt szeretnék, ugyanakkor a Jobbik általában csak a harmadik választás.

A pártpreferenciákból viszont egyelőre nem jön át ez a kormányváltó hangulat. Ezért nyilvánvalóan szükség van olyan politikai formációra, amely valódi alternatívát kínál a ma regnáló kormánnyal szemben. Az előválasztás – a nulladik forduló – pedig lehetőséget kínálhat arra, hogy ne az egyes pártokon belüli esetleg elvtelen alkuk során, személyes ambíciók alapján dőljön el, hol ki lesz a jelölt, hanem kapjanak a polgárok érdemi beleszólási lehetőséget.

 A módszer megvan, a többi a pártokon múlik

A Párbeszéd, a civil Online Nulladik Forduló és a Választói Mozgalom, valamint a Közösségi Digitális Eszközök Alapítvány által a napokban közösen ismertetett rendszer erre megoldást kínálhat. Vagyis: a kormányváltásban érdekelt pártok mellett társadalmi szervezetek, de akár magánszemélyek is megnevezhetnék saját jelöltjeiket, és egy internetes előválasztás során dőlhetne el, egy-egy körzetben kit érdemes indítani.

Ehhez a digitális platform nagyjából rendelkezésre áll. Az Anonim Digitális Azonosító (ADA) web-oldalra már ma is bejelentkezhet bárki, és az oldal garantálja, hogy valódi ember regisztrált, miközben a személyes adatokat – az elektronikus levelezési cím kivételével – nem tartják nyilván. Ahhoz azonban, hogy ez előválasztásra alkalmas megoldás legyen, elkerülhetetlen a személyes találkozás.

Az kevés, hogy valaki valódi e-mail-címről jelentkezzék be, miként az is, ha megfelelő matematikai algoritmus alapján ellenőrzik a megadott személyi szám helyességét. A személyazonosító ugyanis manipulálható, ha valaki ismeri, milyen módszer alapján képezik ezt a számot.

Így, amennyiben meg akarják előzni a visszaéléseket, mindenképpen személyesen ellenőrizni kell az adatokat. Az ADA akár azt is szavatolni képes majd, hogy az érintett magánszemély adott választókerületben lakik, tehát valóban tehet majd hivatalosan is ajánlást – és szavazhat is – a képviselőjelöltjére.

Mindez persze csak technika. Azt a pártoknak kell eldönteniük, hogy akarnak-e élni ezzel a lehetőséggel, tehát engednek-e beleszólást a civileknek a jelöltek kiválasztásába, s készek-e elfogadni egy efféle nulladik forduló eredményét.

Az meg végképp izgalmas kérdés, hogy az ellenzéki összefogásnak hol a határa. Közös nevezőként elég-e az Orbán-kormány leváltásának szándéka? Valószínűleg ez kevés, de aki hitet tesz a demokrácia, a jogállamiság alapértékei mellett, s elutasítja a kirekesztő – rasszista, antiszemita, homofób – retorikát, azzal érdemes együttműködni.