Érdekel még valakit metróügyben az igazság?

Politikai huzavona egy OLAF-jelentés körül

2017. január 26. - Magyar Ügyvéd

orban4.jpg 

Kezd átmenni bohózatba a vita arról, kinek lenne a dolga, hogy végre beavassa a közvéleményt: mi a baja az unió csalás elleni hivatalának a 4-es metróval. Pedig nagyon szeretnénk tudni, tényleg lenyúlt-e valaki sok tízmilliárdot a beruházásra költött pénzből. Tisztánlátás helyett egyelőre marad a sárdobálás.


Napok óta megy a huzavona azon, hogy ki hozhatná nyilvánosságra a 4-es metró építésével kapcsolatos OLAF-jelentést. Az ellenzék szerint az Orbán-kormányon múlik, hogy a dokumentum nyilvános lesz-e vagy sem. A kabinet viszont állítja, ilyen döntést csak Brüsszelben hozhatnak, Budapesten nem.

Ami biztos, igen kevés köze van az OLAF-nak (Európai Csalás Elleni Hivatal) ahhoz, hogy mi történjék a tagállamokban a szervezet által készített jelentésekkel. Az uniós szabályozás ugyanis egyértelmű: a hivatalnak a saját hatáskörében folytatott vizsgálatot követően készített jelentéseit és ajánlásait, valamint az azokkal összefüggő összes dokumentumot „a külső vizsgálatokra vonatkozó szabályoknak megfelelően meg kell küldeni az érintett tagállamok illetékes hatóságainak, valamint szükség esetén a Bizottság illetékes szolgálatainak is”.

Ahhoz sem kell sokat kutakodni, hogy kiderüljön: az „ilyen jelentések és ajánlások elkészítése során figyelembe kell venni az érintett tagállam nemzeti jogát. Az ennek alapján elkészített jelentések a közigazgatási vagy bírósági eljárás során elfogadható bizonyítéknak minősülnek abban a tagállamban, amelyben azok felhasználása szükségesnek bizonyul, ugyanolyan módon és ugyanolyan feltételek mellett, mint az adott ország nemzeti közigazgatási vizsgálói által készített jelentések”.

Nem lehet az OLAF mögé bújni

Ebből pedig egyértelműen következik, hogy az OLAF saját hatáskörben a 4-es metróval kapcsolatban született jelentést nem hozhatja nyilvánosságra, s minden ezzel ellentétes információ téves. Így az az interpretáció is, amely szerint a hivatal úgy gondolja, hogy a teljes dokumentáció kiadható. Erről vélhetően szó sincs, és az OLAF-nál ezt így valószínűleg senki nem jelentette ki. Az már pontosabb, hogy a nemzeti hatóságokra bízzák, mit kezdenek a dokumentummal.

„A jelentésekre a nemzeti közigazgatási vizsgálók által készített közigazgatási jelentésekre alkalmazott értékelési szabályokkal azonos értékelési szabályok vonatkoznak, és az ilyen jelentésekkel egyenértékű bizonyítékként kell figyelembe venni őket” – ezt írja elő a 883/2013/EU, EURATOM európai parlamenti és tanácsi rendelet. Vagyis: amennyiben a hazai bűnüldöző szervek úgy döntenek, hogy a dokumentumot feljelentésként értékelik, azt a nyomozás iratai között helyezik el, s ettől kezdve a jelentés közzétételéről szó sem lehet.

Ebbe pedig nem lehet belekötni, mert az anyag nyilvánosságra hozatala – amelyben konkrét nevek is szerepelhetnek – súlyos személyiségi jogi aggályokat vetne fel, ráadásul veszélyeztetné a tagállam(ok)ban lefolytatandó büntetőeljárás eredményes befejezését. Ezért a Miniszterelnökséget vezető miniszter is butaságot beszélt, amikor azt mondta: az OLAF-jelentést nem a kormány adja majd át a nyilvánosságnak, hanem a főváros vagy az EU. Már intézkedett is – közölte –, hogy ez minél hamarabb megtörténjék. 

Információt csepegtetni meg nem kéne 

Borítékolható, hogy ez egyhamar mégsem fog megtörténni. Másfelől kétségkívül aggályos, hogy egyes politikusok szemezgetnek a jelentésből. Részinformációkat csepegtetnek, konkrét személyekkel – persze korábbi kormánypárti emberekkel – kapcsolatban keltenek gyanút, miközben az egész anyagot egyelőre csak kevesen ismerhetik. Az OLAF jelentése két helyen lehet meg jogszerűen Magyarországon: az legfőbb ügyészségen és a NAV koordinációs irodájánál. A nyomozás lezárása előtt történő, egyértelműen politikai célzatú inszinuáció ezért is nyilvánvalóan tisztességtelen.

Most már csak az a kérdés, hogy a hírbe hozott korábbi politikusok mikor állnak elő a saját verziójukkal, mert ha valóban szerepelnek a jelentésben, a rájuk vonatkozó megállapításokat ismerik, s azokra észrevételt is tehettek. Ez, amint az OLAF működéséről szóló korábbi blogbejegyzésünkben megírtuk, bizonyosan így történhetett. Tehát az érintetteknek tudniuk kell róla, velük kapcsolatban mi szerepel az anyagban.

Az egész ügy kapcsán felvetődik még egy dolog. Ha a közvélemény elől egyelőre elzárt jelentésre hivatkozva a kormányoldal kizárólag mára ellenzékbe került – illetve a politikától visszavonult, de a balliberális oldalhoz köthető – emberek felelősségét feszegeti, feltehető, hogy nem csak blöffölnek. Tehát akár lábon is lőheti magát az a párt, amelyik hangosan a dokumentum közzétételét követeli. De ez legyen az ő bajuk.

Egyenlő mérce?

Amúgy meg ha a Miniszterelnökséget vezető miniszter olyannyira a nyilvánosság híve, miért nem tüsténkedik legalább azon OLAF-jelentések közzétételéért, amelyekben a hazai büntetőeljárás már lezárul. Mert már biztosan nem sértene semmilyen közérdeket, ha megtudhatnánk például azt, hogy miniszterelnök veje által akkoriban résztulajdonolt Elios Zrt. által a Hévízen, Kalocsán, Mezőhegyesen és Szekszárdon megvalósított közvilágítás-korszerűsítési projekt miért keltette fel a csalás elleni hivatal érdeklődését. Legalább kiderülne végre, mi volt ezzel az OLAF baja, s nálunk miért szüntették meg bűncselekmény hiányában a nyomozást.

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr6112158847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.