Mást mondott a bíró az ítélet rendelkező részében, s mást a szóbeli indokolásban. Ilyenkor mi van? Semmi, a rendelkező rész az érvényes, a többi legfeljebb a bíró írói munkásságának része. Ezért felelősségre vonás sem igen jöhet szóba.
- A kihirdetett ítélet szóbeli indokolása nem volt összhangban a rendelkező résszel
- Semmi gond, mert a rendelkező rész a lényeg
- A „kisítéletet” már előre leírják
- Az ítéleti indokolást csak utólag foglalják írásba
- Ami a végeredmény szempontjából nem számít
Nem mindennapos dolog: részben tévesen hirdette ki az ítéletet a Kúria a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) által a rendőrség ellen, a gyöngyöspatai romák diszkriminálása ügyében indított perben szerdán. Ezt az MTI-hez eljuttatott közleményében maga a legfőbb bírói fórum ismerte el.
A nemzeti együttműködés rendszeréből kilógó civil jogvédő szervezet az állami hírügynökség tudósítása szerint saját nevében perelte be a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságot a gyöngyöspatai romák jogainak érvényesítése érdekében, az egyenlő bánásmódról szóló törvény alapján. A TASZ szerint a rendőrség 2011-ben Gyöngyöspatán hátrányosan megkülönböztette a helyi cigányságot. A jogvédők egyrészt arra hivatkoztak, hogy elmulasztott megfelelően fellépni a helyi cigányságot megfélemlítő szélsőséges jobboldali szervezetekkel szemben, ugyanakkor a szabálysértési bírságolási gyakorlat hónapokon át részrehajló volt a romák hátrányára.
Az ítéletek
Az elsőfokú bíróság ítélete mindkét kérdésben a TASZ-nak adott igazat. Megállapították a rendőrségi jogsértést, mert a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, a Véderő és a Betyársereg elnevezésű szervezetekkel szemben a rendőrség elmulasztott intézkedni, ezáltal zaklatást valósított meg a roma közösség tagjaival szemben, így megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. A bíróság azt is megállapította, hogy a rendőrség 2011. május 1. és 2011. november 30. közötti szabálysértési gyakorlatával közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg a roma közösség tagjaival szemben.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletében a keresetet mindkét kérelmet illetően elutasította. Ezután fordult a TASZ felülvizsgálati kérelemmel a Kúriához. Szerdán a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezték és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatták.
Azt állapították meg, hogy a rendőrség az intézkedések elmulasztásával tényleg jogsértést, zaklatást valósított meg a roma közösség tagjaival szemben. A Kúria a rendőrséget eltiltotta a további jogsértéstől, és meghagyta az elsőfokú ítéletnek a rendőrséget elégtétel adására kötelező rendelkezését is.
Ez hiba volt
Ami viszont a hiba volt: miközben a másodfokú ítélettel értett egyet a Kúria a rendőrség szabálysértési gyakorlatát illetően – tehát e pontban nem állapított meg jogsértést, vagyis nem találta zaklatónak, hogy a rendőrök a statisztikai adatok szerint utaztak a romákra –, az ítélet szóbeli indokolása során más hangzott el. Az, hogy – az első fokkal összhangban – megállapították: a rendőrség a szabálysértési bírságokkal kapcsolatban is hátrányos megkülönböztetést valósított meg.
De mi van ilyenkor? Röviden: semmi. A bírósági ítélet lényegét a rendelkező rész tartalmazza, amelynek felolvasását a tárgyalóteremben mindenkinek állva kell végighallgatnia. Ezt – nyilván a későbbi félreértések megelőzése érdekében is – minden esetben már előre írásba kell foglalni, és azt az eljáró bírói tanács valamennyi tagjának alá kell írnia.
A szakzsargon ezt hívja kisítéletnek, s ezen túl bármi hangozzék is el az indokolás során, annak érdemi jogkövetkezménye nincs. Akkor sem, ha a bíró a rendelkező részhez képest további jogsértésekről beszél. Amennyiben egyszer kimondta, hogy a rendőrség csak az elmulasztott intézkedésekért felel, nincs jelentősége annak, hogy később az igazoltatási gyakorlatot is kifogásolhatónak tartja.
Más kérdés, hogy a laikus közvélemény számára úgy tűnhet, hogy akkor mindkét pontban a TASZ nyert. A kúriai tanács elnöke a döntés indokolása során kétségkívül tévedett – vélhetően egy korábbi ítélettervezetből készült fel a szóbeli indokolásra –, de ettől még a kihirdetett ítélet rendelkező része visszavonhatatlanul érvényes és mindenkit, így a Kúriát is köti.
Egy korábbi – máig érvényes – legfelsőbb bírósági elvi határozat kimondja, hogy a „bíróság által kihirdetett és a feleknek megküldött ítéletnek szövegazonosnak kell lennie”. Ha eltérés van, a szóban kihirdetett verzió az irányadó. Ez természetesen csak a rendelkező részre igaz, mert az indokolást a verdikt kihirdetésének időpontjára nem kell írásba foglalni, miközben a bíró az indokolás során akár rögtönözhet is.
A bíró is tévedhet
A bíró a szóbeli indokolás során így melléfoghat. Ami most meg is történt, de nem először. A tanács elnökének most azért volt pechje, mert egy közérdeklődésre számot tartó ügyben hibázott. Ha egy banális ügyről lett volna, a kutyának nem tűnik fel, hogy az ítélet rendelkező része és a szóbeli indokolás között súlyos ellentmondás feszül. A hibát nyilván korrigálják, és a felek számára kézbesítendő írásos ítélet biztosan mentes lesz az efféle félreértésektől.
Igazán nagy baj különben akkor lenne, ha az ítélet rendelkező részét hirdették volna ki rosszul, például a kisítélettől eltérő tartalommal. Javítani ugyanis alig lehet valamit, s a verdikt módosítására leginkább valamilyen adat hibás feltüntetése miatt van lehetőség. Mindazonáltal előfordult már olyan eset is, amikor más hangzott el a tárgyalóteremben, s mást rögzítettek írásban, aminek perújítás lett a következménye.
De ez ettől még átkozottul kínos történet. Hogy mit kezd ezzel a munkáltatói jogokat gyakorló főbíró, azt nem tudni. Egy biztos: az alaptörvény szerint a „bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak”. Ebből az is következhet, hogy az ítélkezési tevékenység során elkövetett esetleges szakmai hibáért is nehéz felelősségre vonni őket.
Most csupán egyetlen következménye lehet a rossz indokolásnak. Az Országos Bírósági Hivatal elnökének utasítása szerint a bírák minősítésekor vizsgálni kell az ítélethirdetés közérthetőségét is. Ennek a feltételnek most nem sikerült megfelelnie a tanács elnökének. A fejét persze nem veszik emiatt – nem is kellene –, legfeljebb eleshet valamennyi többletjuttatástól, ha a kiváló minősítés alapján kúriai tanácsosi címet remélt.