A fegyvereseknél nincs már „pofátlan” végkielégítés?

A civileket továbbra is 75 százalékos adóval sújtják

2017. április 07. - Magyar Ügyvéd

tek.jpg

Érdekes törvényjavaslatra bukkantunk: a szolgálati viszonyuk megszűnése esetén kifizetett végkielégítésre nem vetne ki a kormány büntetőadót a hivatásos állományúk esetén. Mások a törvényes juttatásaik jelentős részét – ha az bizonyos összeget meghalad – továbbra is elveszítik. A megkülönböztetésre nincs észszerű magyarázat.

A katonák és a rendvédelemben dolgozó hivatásosok – a rendőrök, tűzoltók, fegyőrök, fináncok, titkosszolgák tartoznak ebbe a körbe – leszereléskor kapott juttatásai nagyrészt mentesülnének a különadó alól – derül ki a kormány weboldalán pénteken nyilvánosságra hozott törvénytervezetből. Esetükben tehát megszűnik a „pofátlan” végkielégítés elvonása, így akkor sem kellene 75 százalékos büntetőadót fizetniük, ha a testület elhagyásakor jelentősebb összeget kapnak.

Nem mindenki jár azonban jól, mert aki például lemondással távozik, esetleg a szolgálati viszonyát azért kell megszüntetni, mert nem tett eleget a képesítési követelményeknek, esetleg politikai pályára lép, az továbbra is fizetheti a büntetősarcot. Nemigen érthető, miért, de ha egy rendvédelmist egészségügyi alkalmatlansága miatt menesztenek, és a számára egészségkárosodási járadékot állapítanak, akkor is kivetik a különadót. Meg persze az is felvetődik, egyáltalán miért kerülhetnek kivételezett helyzetbe egyes állami alkalmazottak másokkal szemben.

A hatályos szabályok szerint ilyen adót kell fizetnie „a költségvetési szervnél, állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított, fenntartott vagy működési támogatásban részesített más szervezetnél foglalkoztatott” magánszemélynek, ha úgy távozik, hogy az összes juttatása – beleértve a felmondási időre járó pénzt, a végkielégítést és a szabadságmegváltást is – meghaladja a kétmillió, illetve a három és fél millió forintot.

Az állami vezetők, országgyűlési képviselők, nemzetiségi szószólók, polgármesterek, alpolgármesterek, európai parlamenti képviselők, önkormányzati jegyzők, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok vezető tisztségviselői és felügyelőbizottsági tagjai esetében kétmillió a még nem „pofátlan” határa. Egy távozó képviselő biztosan többet kap ennél, mert a mandátuma megszűnésekor hat hónapnyi fizetés jár neki, ami ötmillióhoz közelít. A majdnem hárommillióból így a 15 helyett 75 százalékot bukik. Ha az egyéb levonásokat is figyelembe vesszük, ebből nem sok marad.

Akik egyik kategóriába sem tartoznak, már csak három és fél millió felett veszítik el a juttatások igen nagy részét. Ám ebbe is bele lehet szaladni, hiszen egy hivatásos állományú középvezető felmentési időre járó pénze, végkielégítése, szabadságmegváltása lehet akár hat-hét millió is. Szóval sokat spórolhatnak, akik a tervezet elfogadása után távoznak majd.

Sokan viszont biztosan nem lesznek a kedvezményezettek, mert ahhoz, hogy valaki a távozásakor három és fél milliót kapjon, elég sokat – bőven félmillió felett – kellett keresni, s hosszú szolgálati időre van szükség. Ez azért az egyenruhásoknál sem mindennapos, emiatt ennek az ostoba rendszernek a fenntartása is értelmetlen.

A Fidesznek inkább azzal kellett volna foglalkoznia, hogy a közszférában ne fizethessenek agyament összegű végkielégítéseket. A felháborodás 2010-ben különben teljesen érthető volt, hiszen állítólag csak a BKV-nál korábban nem egészen száz embernek adtak ilyen címen másfélmilliárdot. Volt, aki úgy kapott százmillió körüli összeget, hogy utána visszavették a céghez. Ez tényleg pofátlanság.

Csakhogy a fürdővízzel kiöntötték a gyereket is. Az eredeti elképzelések szerint egyébként öt évre visszamenőleg vetették volna ki az akkor még 98 százalékos különadót, ami nyilvánvalóan nem megy. Az Alkotmánybíróság ezt 2010 őszén ki is mondta. A testület szerint a különadóról szóló törvény visszaható hatálya nemcsak a jóerkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmekre vonatkozik, hanem olyanokra is, amelyek törvényi előírás alapján, alanyi jogon járnak.

A Fidesz válaszul módosította az alkotmányt, amely szerint az alkotmánybírák adókat, illetékeket, járulékokat és vámokat érintő ügyekben csak az emberi méltóság sérelmére hivatkozva járhatnának el. A testület azonban 2011 tavaszán másodjára is úgy döntött, hogy a 98 százalékos különadóval baj van: annak visszamenőleges – tehát a már lezárt adóévekre vonatkozó – kivetése sérti az emberi méltósághoz való jogot. Ezzel nagyrészt mindenki meg is úszta a dolgot, akit Orbánék büntetni akartak.

Maradtak viszont az áldozatok között sokan mások, akiket 2010-től kezdődően éppen a Fidesz-kormány rúgott ki a közszolgálatból. Az emberi jogi bíróság ezzel kapcsolatban 2013 májusában megállapította, hogy a büntetősarc sérti a magántulajdonhoz való jogot. Egy hazai bírói indítvány alapján 2014 februárjában az Alkotmánybíróság is kimondta: alaptörvénybe és nemzetközi szerződésbe is ütközik a 98 százalékos különadó.

A döntés súlyát csökkentette, hogy a strasbourgi ítélet hatására a kormány magától visszavonult. De annyira azért nem, mert egy 2014 januárjától hatályos törvénymódosítással mérsékelte ugyan a különadó mértékét, de annak szintjét 75 százalékban határozta meg. Egyelőre nem tudni, hogy ehhez mit szólnak Strasbourgban, de vannak újabb beadványok, s könnyen lehet, hogy a 75 százalék is elvérzik, mert ez mégsem tekinthető normális adómértéknek.

A mostani előterjesztéssel is bajok vannak. Vajon mivel magyarázza a jogalkotó, hogy az egyenruhásokat az adózási szabályok tekintetében kivételezett helyzetbe hozza? Ez nem tiltott diszkrimináció? Mert mi a különbség például egy egyenruhás adóhivatali dolgozó és egy civil – kormánytisztviselő – kollegája között a végkielégítés szempontjából? S miként indokolható, hogy a rendőr a szolgálati jogviszonyának megszüntetése esetén kedvezőbben adózhat, mint egy minisztériumi alkalmazott?

Erre nincs épeszű magyarázat. Alighanem el kellene végre engedni ezt a „pofátlan” végkielégítésre alapozott történetet. Hiszen a kezdetekkor sem jött be. A Fidesz a biztos parlamenti többségének birtokában szabadon dönthet ebben az ügyben.

Feles többséggel a kormányoldal bármikor határozhat úgy, hogy a végkielégítések adózására vonatkozó szabályokat megváltoztatja, s kizárja például azt, hogy bármely állami alkalmazott zsebét százmilliós nagyságrendű összeggel tömjék ki, amikor valamiért távoznia kell. Nem mellesleg: a kisembereket ez az egész nem érinti. Miért kell büntetni őket?

(Fotó: Dado Ruvic – Reuters)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr512408801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.