Már a gyereket is lopják

Az uniós jog hatékony fellépést biztosít a jogellenes gyermekelvitellel szemben

2017. április 19. - Magyar Ügyvéd

gerekes.jpg

Egyre több fiatal emigrál Magyarországról főleg az EU nyugati államaiba. Már minden hatodik magyar gyerek külföldön születik meg, s egy részük „nemzetközi” kapcsolatból. Mi lesz velük, ha a szülők viszonya megromlik, és egyikük más országba – akár a saját hazájába – vinné a gyerekeket? Ha valaki ezt önkényesen teszi, minden érintettnek súlyos kárt okoz, ráadásul – néhány kivételes esettől eltekintve – tartós előnyre sem tesz szert.

Annyi fiatal hagyta el az országot, hogy most már külföldön születik meg minden hatodik magyar gyerek – adta hírül nem túl régen az RTL Klub. Ez azt jelenti, hogy 2010 óta magyar szülők 78 ezer gyermeke külföldön látta meg a napvilágot. Nincs ebben semmi különös: becslések szerint legalább hétmilliónyi uniós polgár él valamely másik tagállamban, s az EU-n belül minden hetedik-nyolcadik házasság eltérő állampolgárságú nő és férfi között köttetik, s nagyjából ugyanennyi fel is bontatik. Ha a szülők szétmennek, gyakori, hogy valamelyikük az újrakezdéshez másik államba is kíván költözni. Ilyenkor élesen merül fel a szülői felügyelet, a gyermek elhelyezésének és a különélő szülőt megillető kapcsolattartás (láthatás) kérdése.

Egy, még lezáratlan ügy érintettje az a hat éves kislány, aki Angliában született és ott is élt. Szülei magyar állampolgárok, de nem házasodtak össze, s még csak együtt sem éltek, bár a gyermeket közösen nevelték. Az apa ugyanabban az épületben két lakást bérelt, s az egyikben ő, a másikban a lányával az édesanya élt, a férfi pedig esténként benézett hozzájuk. Hétvégenként az apa szervezett programot a gyermeknek. Ő fizette a kislány iskoláztatását, meg autót biztosított a nőnek, segített a bevásárlásban, és időnként cipőt, ruhát, játékokat vett a gyermeknek.

Az iskolai szünetek idején az asszony a kislánnyal Magyarországra utazott a nagyszülőkhöz, és ehhez mindig kérte az apa írásbeli hozzájárulását is. Az egyik hazai látogatása idején azonban az apa szüleinek címére hivatalos bírósági levél érkezett, amely szerint a gyermek elhelyezése és a tartásdíj megállapítása érdekében az anya keresetet nyújtott be a magyar bíróságon.

Más érdekes dolgok is kiderültek: a nő korábban a kislányt új néven anyakönyveztette Magyarországon, és az anyakönyvi kivonatban az apa nem is szerepel. Az irat birtokában a gyerek személyi igazolványt és lakcímkártyát is kapott, és ezek birtokában a gyereket beíratták egy magyar iskolába.

Ettől kezdve az események három szálon futottak. Az anya által indított magyarországi gyermekelhelyezési pert a bíróság a magyar joghatóság hiánya miatt megszüntette, mert a gyermek szokásos tartózkodási helye az Egyesült Királyságban volt. Az apa ugyanakkor az ilyen ügyek kizárólagos illetékességgel rendelkező Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) előtt eljárást kezdeményezett az anya ellen a gyermek jogellenes külföldre vitele miatt. Az anya azzal védekezett, hogy a visszavitel elviselhetetlen helyzetet teremtene a kislány számára. Taktikai okból még azt is bedobta, hogy az apa szexuálisan zaklatta a lányát. Normális körülmények között a nemperes eljárásban ennek nem lehetne jelentősége, azonban az anya állításai annyira megdöbbentőek voltak, hogy a bíróság pszichológus szakértőt rendelt ki mindhármuk vizsgálatára. A szakértő szerint semmilyen szexuális abúzusnak vagy devianciának nem volt jele, tehát mindenki megnyugodhatott. A vizsgálattal azonban hosszú hetek teltek el, a gyermek egyre többet maradt ki az angol iskolából, tehát a blöff bizonyos fokig bejött.

Ezzel párhuzamosan az apa megindította a gyermekelhelyezési per Angliában. Az angol bíró ideiglenes intézkedéssel kötelezte az alperes anyát, hogy a gyermekkel haladéktalanul térjen vissza az Egyesült Királyságba. Mivel ennek negligálása az angol jogban a bíróság megsértésének, vagyis bűncselekménynek számít, az eddig az időhúzásra játszó anya kénytelen volt visszavinni a gyermeket annak szokásos tartózkodási helyére.

Nemzetközi szerződés

A gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló, 1980-as hágai egyezményt Magyarországon egy 1986-os törvényerejű rendelettel hirdették ki. Ez a gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartás esetére előírja a gyermek soron kívüli eljárásban történő visszavitelét: Ha a „gyermek jogellenes elvitelének vagy elrejtésének (…) esetében a gyermek jogellenes elvitelétől vagy elrejtésétől az eljárásnak azon Szerződő Állam igazságügyi vagy államigazgatási szervei előtti megindításáig, ahol a gyermek van, egy évnél kevesebb idő telt el, az érintett hatóság haladéktalanul elrendeli a gyermek visszavitelét”.

Az eljárás ebben az esetben nem egy klasszikus gyermekelhelyezési per szabályai szerint folyik, tehát nem vizsgálják, melyik szülő alkalmasabb a kiskorú nevelésére. A nemperes eljárásban csupán az a kérdés, megsértette-e az egyik szülő a másik felügyeleti jogát azzal, hogy engedély nélkül külföldre vitte a közös gyermeket. Ha igen, a kiskorút a szokásos tartózkodási helyére vissza kell vinni.

A gyermek elhelyezéséről, a szülői felügyeleti jog gyakorlásról, a láthatásról, a tartásdíjról csak ezt követően lehet dönteni. Azt a kérdést, hogy melyik állam bíróságának van joghatósága a gyermek sorsának végleges rendezésére, a hágai egyezmény nem határozza meg. Ezért amikor az EU-n kívüli – harmadik – állam érintett az ügyben, ezen harmadik állam és a magyar állam nemzetközi magánjogi szabályai alapján kell a joghatóság kérdéséről dönteni. Figyelem: az Egyesült Királyság unióból történő kilépését követően ez lesz a jogi helyzet. Ilyen esetekben lehet jelentősége annak, hogy a gyermekelhelyezési per melyik állam bírósága előtt indul meg előbb. Ezért a szülők akkor járnak el helyesen, ha minél hamarabb ügyvédhez fordulnak.

Az egyezmény célja az elvitellel megsértett szülői felügyeleti jog mielőbbi helyreállítása. Ezért például az az érv, hogy a jogellenesen elvitt gyermek már beilleszkedett új környezetébe, alkalmatlan a visszavitel elhárítására. A gyermek visszavitele azonban „megtagadható, ha az a megkeresett Államnak az emberi jogok védelmével és az alapvető szabadságokkal kapcsolatos alapelveibe ütköznék”. De hogy ez pontosan mit is jelent, jogértelmezés kérdése. Az ilyen ügyekben ezért is indokolt ügyvédi segítséget igénybe venni.

A visszavitelt meg kell tagadni, ha a felügyeleti jog gyakorlásával rendelkező személy e jogát ténylegesen nem gyakorolta, illetve ha a gyermeket a visszavitele testi vagy lelki károsodásnak tenné ki. Amennyiben a gyermek elérte az érettségnek azt fokát, hogy a véleményét figyelembe kell venni, maga is nyilatkozhat úgy, nem kívánja a visszavitelét.

Uniós rendelet 

Egy 2003-as uniós rendelet – amely közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban – meghatározza a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságot. Eszerint a „gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében azon tagállam bíróságai, amelyben az elvitelt vagy visszatartást közvetlenül megelőzően a gyermek szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, mindaddig megtartják joghatóságukat, amíg a gyermek másik tagállamban szokásos tartózkodási helyet nem szerez”.

Vagyis a szülői felügyeleti jog, a gyermek elhelyezése, a másik szülőt megillető kapcsolattartás és a tartásdíj kérdésében csakis a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság járhat el. Ha például Angliából „lopja” haza valaki a gyerekét – és e tekintetben közömbös, hogy mindkét szülő magyar vagy „nemzetközi” kapcsolatról van szó –, Magyarországon csak a visszavitelről születhet határozat, valamennyi más kérdésben a gyerek szokásos tartózkodási helye szerinti, adott esetben az angol bíróság rendelkezik joghatósággal.

A „Brüsszel IIa.” rendelet a hágai egyezmény alkalmazását szigorú határidőkhöz köti: a PKKB előtti elsőfokú eljárást főszabályként hat héten belül le kell folytatni, vagyis ha nem is feltétlenük jogerősen, de határozattal kell dönteni a gyermek visszaviteléről vagy a kérelem elutasításáról.

Az uniós rendelet ezen kívül szűkíti a kérelem megtagadásának lehetséges okait. Vagyis: az „ellopott” gyereket – az állampolgárságától függetlenül – rövid vizsgálódás után vissza kell(ene) vinni a szokásos tartózkodási helyére, mert a bíróságnak mihamarabb helyre kell állítania a megsértett szülői felügyeleti jogot.

A bíróság három körülményt vizsgál: hol volt elvitelét megelőzően a gyermek szokásos tartózkodási helye, a másik szülő ténylegesen gyakorolta-e szülői felügyeleti jogát és a gyermek elvitele a szokásos tartózkodási hely államának joga szerint jogellenes volt-e. Kiemelendő, hogy a szokásos tartózkodási hely ténykérdés: nem az dönti el, hogy milyen iratai vannak a gyermeknek, hanem az, hogy hol ténylegesen él tartósan, például hol jár iskolába.

Ha megállapítható, hogy a gyermek elvitele jogellenes volt, a visszavitelt akkor is elrendelik, ha valaki azt állítja, hogy a gyerek – akár az erőszakos apa vagy anya veszélyeztető magatartása okán – ott nem lenne biztonságban. Erre hivatkozva csak akkor utasítható el a visszavitelre vonatkozó kérelem, ha megállapítják, hogy az adott tagállamban nincsenek megfelelő szabályok és intézmények arra, hogy biztosítsák a gyermek megfelelő védelmét.

A bíróságnak persze szem előtt kell tartania a gyermek mindenek felett álló érdekeit, és adott esetben a hágai egyezmény vagy az uniós rendelet is ad bizonyos mozgásteret. A visszavitel megtagadására okot adhat például, ha a gyermek a kérelem benyújtása előtt már egy évnél hosszabb ideje élt az új környezetben, és ha a szokásos tartózkodási helyére történő visszatérése a testi és szellemi fejlődését veszélyeztetné.

Ám ez csak a kivétel, szóval nem érdemes arra játszani, hogy valaki „ellopja” a gyereket, azután hosszú ideig bujkál vele, s ha letelt az egy év, megnyerte az ügyet. Ez messze nem ilyen egyszerű. Arról nem is beszélve, hogy aki a volt párján akar efféle módon bosszút állni, a legtöbbet talán a saját gyerekének árt. Ráadásul az ilyen súlyosan felelőtlen magatartást a szülői felügyeleti jogról való döntés során az önkényeskedő szülő terhére fogják értékelni. Tehát kalandregénybe illő lépések helyett a leghelyesebb az, ha a gyermekkel külföldre készülő szülő a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti állam gyámhatóságához vagy bíróságához fordul, ha a másik szülővel nem sikerült megállapodnia.

(Fotó: snopes.com)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr5912408833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.