Kicsapja-e a biztosítékot a kétfarkúak vörös csillaga?

Véleménynyilvánítás és a munkásőrök toleranciaszintje

2017. április 24. - Magyar Ügyvéd

 

voroscsillag.jpgJókora vörös csillag is feltűnt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt múlt szombati szatirikus „békemenetén”, amelyen egyebek mellett vodkát és kaviárt, meg két Orbánt követeltek, de az is szerepelt a sorban, hogy vessünk véget a szólásszabadságnak, a tanszabadságnak, míg a kórházakat alakítsák át stadionokká. Ja, és tiltsák be a soros áramkört. A csillag szerepe ugyan nem vált világossá, de még baj lehet belőle.

A régi népköztársasági címer mellett hatalmas vörös csillag is feltűnt a kutyapárt szombati tüntetésén, ami miatt — kellően fafejű jogalkalmazás esetén – még eljárás is indulhat. A Btk. szerint ugyanis aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet nagy nyilvánosság előtt használ – ami itt kétségkívül megvolt – vétség miatt elzárással büntetendő.

A jogszabály ugyan árnyalja a képet, mert bűncselekmény csak akkor valósul meg, ha a csillagot valaki a „köznyugalom megzavarására alkalmas – különösen az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát sértő – módon” mutogatja. Csakhogy azt, hogy mi alkalmas a köznyugalom megzavarására, utólag a bíróság állapítja meg.

Gulyás Mártonék és a szovjet emlékmű megdobálásának ügyét részletesen elemeztük korábbi posztunkban. Ezekben az ügyekben a garázdaság szabálysértési, illetve vétségi alakzatával összefüggésben merült fel a köznyugalom megzavarásának kérdése. Mindkét esetben vitatható, hogy a kifogásolt cselekmények valóban „tényállásszerűek” voltak, s így alkalmasak lehettek-e egyáltalán megzavarni a köznyugalmat. Ezek alapján nem sok jó ígérkezik.

Jó lenne pontosan tudni, mi az a köznyugalom

A köznyugalom elleni bűncselekmények védett jogi tárgya a köznyugalom maga. Olyan veszélyeztető bűncselekményekről van szó, amelyek esetében nem szükségszerű feltétel a köznyugalom tényleges megzavarása, mert elegendő, ha az adott cselekmény alkalmas lehet erre.

A garázdaság mellett e körbe tartozik az önkényuralmi jelképek tiltott használata is. Ezekkel összefüggésben tehát mérlegelni kell, hogy a lakosság legalább egy részének hangulatát bizonyos események mikor befolyásolják olyan mértékben, amikor valóban felvetődhet a köznyugalom veszélyeztetése, ami egyébként egzakt módon alig definiálható.

És ha valaki nem érti a viccet?

A garázdaság ügyében született fenti döntések alapján nemigen tudni, hogy a vörös csillag használata esetén miféle verdikt születhetne. Ha tehát a kétfarkúak tüntetésén látott önkényuralmi jelkép miatt eljárás indulna, teljesen kiszámíthatatlan, hogy annak mi lenne a következménye.

A bíróság ugyanis kimondhatná: csak feltételezés, hogy a tüntetés valamennyi résztvevője érti a viccet, ráadásul lehettek ott járókelők is, akik a köznyugalom megzavarásaként élhették meg, ha valaki egy jókora vörös csillaggal sétálgat az utcán. Ez pedig a másik két ügy alapján akár elég is lehet az elmarasztaláshoz.

Strasbourg és a vörös csillag

Egy „olyan jogrendszer, amely a – valós vagy képzeletbeli – közérzet diktátumának kielégítése érdekében korlátozza az emberi jogokat, nem tekinthető olyannak, mint ami egy demokratikus társadalomban elismert, nyomós társadalmi szükségleteknek felel meg, mivel az ilyen társadalomnak ítéletében ésszerűnek kell maradnia” – mondta ki az emberi jogi bíróság még 2008-ban a vörös csillag használatát tiltó hazai szabályozás kapcsán. (A Heinekenről különben itt írtunk.) 

Strasbourg szerint tehát bárkit elítélni pusztán amiatt, mert „vörös csillagot viselt, »nem tekinthető nyomós társadalmi szükséglet«-re adott válasznak”. A bíróság nem vitatta, hogy egy olyan szimbólum használata, amely az önkényuralmi „rezsimek uralma alatt mindenütt jelen volt, kellemetlen érzéseket kelt a volt áldozatokban és hozzátartozóikban, akik joggal találhatják megvetést kifejezőnek az ilyen használatot”. Ennek ellenére úgy vélik, hogy „az ilyen érzelmek, bármennyire is érthetőek, önmagukban nem határozhatják meg a véleménynyilvánítás szabadságának határait”.

A bíróság leszögezte: ettől „eltérő vélekedés azt jelentené, hogy a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága a heckler's veto alá esik”. Ezt a fogalmat persze az Egyesült Államokban használták először.

Heckler's veto

A „heckle“ angol ige magyarul annyi tesz, hogy „beszólni, bekiabálni“. A „heckler’s veto“ szélesebb értelemben azt jelenti, hogy a véleménynyilvánítási jog gyakorlóját – például egy nyilvános rendezvény szónokát – a vele egyet nem értők fújolással, bekiabálással, dobálással megakadályozzák e jog gyakorlásában. A vétót tehát maga az intoleráns hallgatóság gyakorolja.

Jogi értelemben a „heckler’s veto“ azt jelenti, hogy egy adott véleménynyilvánítást, tüntetést az egyet nem értők várható reakciójára tekintettel, illetve arra hivatkozással tiltanak meg, illetve korlátoznak az állami szervek.

A heckler's veto talán legismertebb esete a Feiner kontra New York állam ügy volt, amelyben 1951-ben hirdetett ítéletet a szövetségi Legfelsőbb Bíróság. Irving Feiner főiskolás volt 1949-ben, s a New York állambeli Syracuse utcáján egy dobozon állva, kihangosító berendezés segítségével szónokolt a köré gyűlt, feketékből és fehérekből álló néhány száz fős tömeg előtt. Beszédében az elnököt és a helyi politikusokat szidalmazta, felszólítva a feketéket, hogy ragadjanak fegyvert s harcoljanak a jogaikért.

A jelenlévő rendőrök úgy értékelték, hogy Feiner a fehérekkel szembeni erőszakos fellépésre buzdítja a feketéket, ezért felszólították, hogy másszon le a dobozról és hagyja abba a beszédet. A harmadik eredménytelen felszólítást követően őrizetbe vették. Később a bíróság a köznyugalom elleni izgatás miatt elítélte.

Feiner a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, azt állítva, hogy elmarasztalása sérti az alkotmány első kiegészítésében biztosított véleménynyilvánítási szabadságát, ám nem adtak neki igazat. A többségi álláspont szerint Feiner alkotmányos alapjoga nem sérült, mert csak akkor vették őrizetbe, amikor a rendőrség megítélése szerint fennállt a zavargás kitörésének a veszélye.

Vagyis a rendőrség nem a tartalma, hanem a tömeg reakciója miatt vetett véget Feiner beszédének. A Legfelsőbb Bíróság azt viszont megerősítette, hogy a szónok nem vehető őrizetbe azért, amit mond, és a rendőrségnek nem feladata a népszerűtlen vélemények elfojtása. Azonban a fellépés megengedett, ha annak kizárólagos indoka a rend fenntartása és a közérdek védelme.

Egy adott véleményt tehát nem lehet elhallgattatni az azzal egyet nem értőkre tekintettel. Más a helyzet, amikor fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy a vitatkozók egymásnak esnek, bár egy efféle helyzetben felvetődhet, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát a rendőrségnek is tiszteletben kell tartania.

Hol van a mai "munkásőrök" toleranciaszintje?

Intoleranciából jelesre vizsgázott Bayer Zsolt Békemenet-szervező és a kormánypárt mosdatlan szájú szellemi verőembere. Záros „határidőn belül utcára fogunk mi is vonulni, mindannak védelmében, ami nekünk fontos és szent. És dühösek leszünk. Úgyhogy egy darabig még őrjönghettek az utcákon, megpróbálhatjátok feldúlni a Parlamentet, a minisztériumokat, a Fidesz-székházat, a köztársasági elnöki hivatalt, nekimehettek a rendőröknek, megtámadhatjátok az újságírókat – még egy darabig. Aztán majd nem. Aztán majd megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni. Mondom: már mi is nagyon dühösek vagyunk. Világos?”fenyegette meg a blogjában a CEU mellett tüntetőket.

A lovagkeresztes publicista nagy barátja, Orbán Viktor miniszterelnök is tud furcsákat mondani. Ugyancsak az utcai megmozdulások kapcsán közölte, hogy „békés és derék keresztény embereknek is” viszket már a tenyere. Vajon mire gondolhatott?

A vezér szavait segített értelmezni az újkori Szabad Nép, a Magyar Idők hasábjain egy túlbuzgó nyugdíjas ügyvéd:  "A hazai csicskák provokálhatnak, kellemetlenkedhetnek a nemzeti ünnepeinken, cirkuszolhatnak egy-egy kormányzati intézkedésen (...), fütyülhetnek, szirénázhatnak, orbánozhatnak még legalább 2022-ig. De viselkedjenek! Tartsák be a társadalmi együttélés minimális szabályait, mert a pofonosláda tetejét félig már kinyitották".

Tehát ott tartunk, hogy a kormánypárti véleményvezérek fizikai erőszakkal fenyegetik meg a rezsimmel szembeni ellenérzésüknek nyilvánosan hangot adó polgárokat. Aki sokat ugrál, az kap néhány pofont, hogy ne felejtse el, hol a helye! Már csak hiányzik, hogy hivatalosan is életre hívják az (állam)párt hű katonáiból álló munkásőrséget.

A kérdés most az, hogy a köznyugalom fogalmának értelmezésekor a hazai jogalkalmazók az ellenvéleményt és a rendszerellenes megnyilvánulásokat nem tűrő rendpártiak toleranciaszintjéhez fogják-e igazítani a véleménynyilvánítás határait, vagy felismerik, hogy adott esetben nem az ellenzéki szónokkal, tüntetővel, hanem a balhézó, mások véleményét elfogadni, de legalábbis tiszteletben tartani képtelen kisebbséggel szemben kell fellépniük. 

Munkásőr induló 

 

Tűzcsillagunk sugara árad e tájon,
Zászlónk lobog vörösen újra a gyáron.
Rendünket már védik a munkás kezek,
Ma így teremt a népünk szebb életet.

Te gaz cselszövő, aki ma népünkre törnél,
Rút áruló, szomorú rabságba döntenéd,
Pusztítanád, amit a nép alkotott,
E gyár, s a magyar munkás fegyvert fogott.

Fegyverrel őrt állva mind védjük a munkás hatalmat,
Hát harcba elvtárs, bátrak vagyunk. Csak rajta!
Támadjanak, mert attól pusztulni fognak,
Népünkért tőlük bátran meghalunk.

Tűzcsillagunk sugara árad e tájon,
Zászlónk lobog vörösen újra a gyáron.
Megvédjük bátran, száz harcon át,
Előre elvtárs, ma nagy tettre hív szent hazád!

(Fotó: Index.hu)

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr4712448405

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.