A lex CEU miatt kényszerült Semjén időutazásra

Nem kellett volna okiratot hamisítania a Miniszterelnökségnek

2017. május 07. - Magyar Ügyvéd

semjen.jpg

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úgy kezdeményezte a lex CEU tervezetének kivételes eljárásban történő tárgyalását az Országgyűlésben, hogy az általa aláírt dokumentumot előredátumozták. Erre nem volt semmi szükség, így viszont a Miniszterelnökség közokirat-hamisítási ügybe keveredett.

Kivételes eljárásban módosította a parlament április elején a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényt. A lex CEU-ként emlegetett előterjesztést a kormány március 28-án nyújtotta be, majd április 3-i dátummal a miniszterelnök-helyettes kérte a házelnöktől annak sürgős tárgyalását. A javaslatot másnap a többség megszavazta, az államfő pedig a törvénymódosítást április 10-én ki is hirdette.

Lattmann Tamás nemzetközi jogász és miniszterelnök-önjelölt a Facebook-oldalán viszont felhívta a figyelmet egy jelentéktelennek tűnő apróságra. Semjén miniszterelnökségi fejléces beadványán a „Budapest, 2017. április” dátum nyomtatva, majd 3-a kézzel írva szerepel. A lap tetején látható még az Országgyűlés 2017. április 3-i érkeztetést igazoló bélyegzőlenyomata. Kérdés: hogy írhatta alá a már amúgy saját plágiumüggyel is bíró Semjén Zsolt ezt a papírt 2017. április 3-án Budapesten, amikor április 1. és 7. között Iránban tárgyalt.

Lattmann csütörtöki bejegyzése alapján az Index a Miniszterelnökséghez fordult, és pénteken választ is kapott. E szerint az ügyiratot Semjén Zsolt valójában „2017. március 31. napján írta alá, Budapesten. Az ügyirat kelteként nem az aláírás, hanem a benyújtás napja került feltüntetésre, amelyet semmilyen szabály nem zár ki”.

Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy a kivételes eljárást március 31-én 14 óráig, valamint április 3-án reggel 8 és 12 óra között állt módjában a kormánynak kezdeményeznie. A kivételes eljárást kezdeményező ügyirat március 31-én került át a miniszterelnök-helyettes titkárságára és még aznap visszaadták az aktát gondozó főosztályhoz – írta a Miniszterelnökség.

Nem volt szükség a trükközésre

A Házszabály szerint az előterjesztő – ebben az esetben Semjén nyilván a kormány nevében lépett – kétségkívül jogosult volt írásban kivételes eljárást kezdeményezni. Ráadásul – a korábbi szabályozással szemben – a képviselők erről egyszerű többséggel dönthetnek. Döntöttek is. Formálisan tehát ezzel eddig nincs baj.

A kivételes eljárás kezdeményezésének határidejét a Házszabály különben eléggé lazán határozza meg. Csupán annyit ír elő, hogy azt legkésőbb annak az ülésnek a megnyitása előtt egy órával kell előterjeszteni, „amely ülésre az előterjesztő (…) a törvényjavaslat megtárgyalásának és elfogadásának napirendre vételét indítványozza”.

A tervezetet március 28-án nyújtották be, s másnap kijelölték az illetékes bizottságot is a részletes vita lefolytatására. (A kormány javaslata automatikusan az Országgyűlés tárgysorozatába kerül, szemben a képviselői indítványokkal.) Ha a szakbizottság – ebben az esetben a kulturális bizottság – az előterjesztésről döntött, utána jöhet a plenáris ülésen az általános vita.

Egyelőre tehát szó sem volt arról, hogy az előterjesztő bármit is kért volna. Március 31-én viszont eszébe jutott valakinek, hogy a lex CEU-t gyorsan le kell zavarni, már csak a javaslat kedvezőtlen nemzetközi visszhangja miatt is.  Orbán így akarta a nyomásgyakorlásnak eleját venni. A kivételes eljárást viszont azon a napon is bátran kérhették volna.

Különben a parlament honlapján nincs nyoma annak, hogy április 3-án valóban megkezdődött volna a plenáris vita, ami kétségkívül sürgette volna a kormányt, hogy legkésőbb még aznap reggel kezdeményezze a kivételes eljárást. Ha ez így lett volna, a kabinet tényleg kifuthat a határidőből, de a bárki számára hozzáférhető dokumentumok alapján nem volt szükség semmiféle manipulációra.

Egyébként egy hétvégén történt mindez: március 31. péntekre, április 3. hétfőre esett. Azt meg nyilván minden érdekelt tudta, hogy Semjén elutazik, és 3-án már Budapesten nem tud aláírni semmit. Viszont 31-én nyugodtan szignózhatta volna a kivételes eljárásról szóló indítványt, mert a hatályos szabályozás ezt nem tiltotta.

A Miniszterelnökség hasonló álláspontot képvisel, hiszen az Indexnek azt írták: a kivételes eljárást március 31-én 14 óráig is lehetett volna kezdeményezni. Akkor meg mi szükség volt a trükközésre? Ez a nyilatkozat a hülyeség nyilvánvaló beismerése.

A miniszterelnök-helyettes bűnrészes lehet?

De mit is mond minderről a jog? A polgári perrendtartás (Pp.) szerint az „olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját”.

A Legfelsőbb Bíróság – ma Kúria – egy 2007-es büntető kollégiumi véleménye szerint „közokiratnak minősül a közigazgatási szerv által nem hatósági ügykörben kiállított okirat is. Erre figyelemmel az olyan okiratok, amelyek – legalább részben – közhatalmi jogosultságok gyakorlásával, illetve kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban keletkeznek (kerülnek kiállításra), függetlenül attól, hogy esetlegesen nem közhatalmi célokkal összefüggésben is felhasználhatók, szintén közokiratok”. 

Aki hamis közokiratot készít, vagy közokirat tartalmát meghamisítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő – mondja ki a Btk. Ennek még az előkészületéért is egy év börtön járhat. Az a hivatalos személy pedig, aki hivatali hatáskörével visszaélve hamis közokiratot készít vagy közokirat tartalmát meghamisítja, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Mindebből eléggé egyértelműen következik, hogy Semjén miniszterelnök-helyettesként – a kormány nevében – közhatalmi jogosultságának gyakorlásával összefüggésben állított ki közokiratot, amikor a lex CEU kivételes eljárásban történő tárgyalását kezdeményezte. Ezen nehéz lenne vitatkozni.

A Miniszterelnökség válaszából még az is kiderül, hogy a politikus a dokumentumot „2017. március 31. napján írta alá, Budapesten. Az ügyirat kelteként nem az aláírás, hanem a benyújtás napja került feltüntetésre, amelyet semmilyen szabály nem zár ki” – írták. Nem a fenét. Hiszen a közokirat a nyilatkozat megtételének idejét is bizonyítja.

A magyar közigazgatásban az a gyakorlat, hogy az aláírandó okiratokat az apparátus úgy készíti elő, hogy a keltezésben a nap helyét üresen hagyják; azt az aláírásra jogosult, illetve titkársága az aláírás napján kézzel írja be – éppen annak érdekében, hogy a nyilatkozat megtételének idejét az okirat hitelesen tartalmazza. Tehát ordas nagy hazugság a Miniszterelnökség azon védekezése, miszerint a keltezés a Országgyűlésben való benyújtás napja. Azt ugyanis a lap tetején látható érkeztető bélyegzés, míg az okirat keletkezésének napját az aláírás feletti keltezés igazolja.

Persze lehetne azzal védekezni, hogy tévedés, számelírás történt. Ezt azonban cáfolja az a körülmény, hogy az „április” szó nyomtatva szerepel, vagyis már az okirat szerkesztésekor odakerült, noha nyilván minden közreműködő tisztában volt azzal, hogy az aláírásra jogosult – akinek a neve szintén nyomtatva szerepel az okiraton – április első hetében nem lesz az országban.

Az okirat keletkezésének pontos részleteit vélhetően csak egy büntetőeljárásban lehet majd megnyugtatóan tisztázni. De mi a következménye annak, ha bebizonyosodik, hogy a kivételes eljárást kezdeményező okirat keltezése valótlan?

A Kúria egy eseti döntésében rámutatott, hogy valótlan tartalmú az az okirat (és itt magánokiratról volt szó), amely nem helytállóan tartalmazza az okirat keltét, s a valótlan tartalmú okirat sem a felek szerződéses akaratának, sem a jogszabályoknak nem felelhet meg. Az okiratok keltezésének valótlansága pedig hamis okiratot eredményez.

Az persze nem evidens, hogy a közjogi érvénytelenség vizsgálata körében az Alkotmánybíróság is osztani fogja ezt az álláspontot. (A lex CEU miatt az ellenzéki pártok más okokból utólagos normakontrollt kezdeményeztek.) Nyilvánvaló mindenesetre, hogy az alkotmánybírák számára kényelmes „menekülési útvonalat” jelentene a hamis okirattal összefüggésben a közjogi érvénytelenség megállapítása, mivel így elkerülhetnék, hogy az ügy érdemében történő állásfoglalással konfrontlódniuk kelljen a kormánnyal.

Mindenesetre reméljük, hogy Semjén iráni tárgyalásai eredményesek voltak és meghozzák a kívánt eredményt. Úgy hírlik, hogy a fővadász úrnak – többek között – ezt az üzletet sikerült nyélbe ütnie. Tehát Magyarország hitelezi az iráni atomprogramot, az állam 85 millió eurós – azaz 26,4 milliárd forintos – hitelszerződést ajánlott fel Iránnak. Továbbá Irán és Magyarország közösen kis atomreaktorokat épít, amelyeket Afrikában és Ázsiában adnának el.

Ez azért zseniális, mert ha a lex CEU-val és a civil szervezetek üldözésével nem sikerült volna eléggé felhívni magunkra az Iránnal szemben egyre keményebben fellépő Amerika figyelmét, az atomügylettel kapcsolatban biztosan sikerült.

(Fotó: nepszava.hu)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr212488135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.