A belügyminisztereknek valamiért most jutott eszébe, hogy az állománytáblában nincs sajtófőnöki és szóvivői poszt. Nekünk nem hiányzott egyik sem. De ha a szóvivő feladata tényleg csak annyi lesz, hogy szakszerűen és hatékonyan közvetítse a tárca nyilvánosságnak szánt közleményeit, továbbra is nélkülözni tudjuk ezt a beosztást.

Gondolták volna, hogy egyetlen tárca is működhet sajtófőnök/szóvivő nélkül? Pedig ez a magyar rögvalóság. Most jutott ugyanis a 2010 óta hivatalban levő belügyminiszter eszébe a tárca irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló, 30/2015. (VI. 16.) számú BM rendelet – amely mellesleg ugyancsak az ő nevéhez köthető – módosítása.

A kormany.hu honlapon fellelhető, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő egyes miniszteri rendeletek módosítását célzó előterjesztés tervezete címet viselő javaslat szerint a rendelet melléklete kiegészülne a sajtófőnöki és a sajtószóvivői beosztással. Az előbbi feladata az indokolásból kitűnően a „Belügyminisztérium sajtószervének és a belügyminiszter által irányított szervezetek sajtószerveinek a tevékenységét” összehangolni. Na, e nélkül még egészen jól megvoltunk.

Úgy tűnik azonban, hogy a szóvivőt is tudjuk nélkülözni, mert a „szolgálati beosztás alapvető célja egy olyan munkakör megteremtése, amelynek betöltése révén a sajtószóvivő személyesen adott nyilatkozataival, a sajtóorgánumokban való megjelenésével szakszerűen és hatékonyan közvetíti a Belügyminisztérium nyilvánosságnak szánt közleményeit”.

Ha tényleg ezt a funkciót szánnák valakinek, kár betölteni a tervezett státust. Adjanak ki írásban közleményeket, az pont elég, és még olcsóbb is. Ha már a tárcánál eszébe sem jutott senkinek az alaptörvény. Segítünk. „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit” – írja a fideszes alkotmány.

A sajtótörvényben meg ez olvasható: „Az állami és önkormányzati szervek, intézmények, tisztségviselők, a hivatalos és közfeladatot ellátó személyek, valamint az állami vagy önkormányzati többségi tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetői – a szükséges felvilágosításoknak és adatoknak a médiatartalom-szolgáltatók számára, megfelelő határidőben történő rendelkezésére bocsátásával – a közérdekű adatok nyilvánosságáról, illetve az információszabadságról szóló jogszabályok keretei között kötelesek elősegíteni a médiatartalom-szolgáltató tájékoztatási feladatának elvégzését”.

Szóval ez nem egyirányú utca, ahol a BM dolga annyi, hogy közzéteszi a „nyilvánosságnak szánt közleményeit”. A kép szerencsére ennél árnyaltabb – legalábbis a jogi környezetből ez következnék. De nem következik, mert a kérdésekre a minisztériumok vagy válaszolnak, vagy nem, ráadásul még az egyes sajtótermékek között is válogatnak.

Ebben a helyzetben mi szükség van sajtófőnökre/szóvivőre? Meg kell adni egy email-címet, ahová befutnak a megkeresések, amelyeket valaki osztályoz aszerint, hogy a kérdés baráti médiától érkezett-e, illetve a felvetés konform-e a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, és így könnyűszerrel eldönthető, válaszolnak vagy nem. Ehhez nem kell létrehozni új, jól fizetett középvezetői státust.

Amúgy a „belügyminisztérium sajtószervének és a belügyminiszter által irányított szervezetek sajtószerveinek a tevékenységét” összehangolni hivatott tisztviselő már ma is van a BM-ben. Ő – tábornoki rangban – a kommunikációs főosztály vezetője, aki az interneten elérhető információ szerint maga a sajtófőnök.

De akkor mi szükség a jogszabályváltozásra? Ha csak az nem indokolja ezt a lépést, hogy nevet adjanak a gyereknek. És létrehozzanak egy újabb posztot a szóvivőnek, aki majd „személyesen adott nyilatkozataival, a sajtóorgánumokban való megjelenésével szakszerűen és hatékonyan közvetíti a Belügyminisztérium nyilvánosságnak szánt közleményeit”.

Miközben az emberek – reméljük – nem közleményeket, hanem az aktuális kérdésekre tisztességes, érdemi válaszokat várnak.