Magyar Ügyvéd Blog

A bíróság tényleg papírok alapján akar dönteni a polgári perekben?

2018. augusztus 22. - Magyar Ügyvéd

bi_ro_sa_g1.jpgA szóbeliség, a közvetlenség és a tárgyalások nyilvánosságának alapelvét is sérti a januártól hatályos polgári eljárásjogi törvény, mert a feleknek az írásban folyó előkészítő eljárásban minden kártyájukat fel kell fedniük. Ráadásul a bíróságok a formanyomtatványon benyújtható keresetlevél legkisebb formai hibája miatt is visszadobhatják a beadványt. Tényleg ez szolgálja a jogkereső emberek érdekeit?

 Augusztus 21-én véget ért az ítélkezési szünet, és kezdődik a bíróságokon a nagyüzem. S hogy ez mit is jelent? Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) honlapján elérhető legfrissebb (!), a 2017-es esztendő első hat hónapjára vonatkozó adatok szerint mintegy 734 ezer különféle – többek között polgári, büntető, közigazgatási –  ügy érkezett. Ezek közül több mint félmilliót – ilyenek például a nyomozás során elrendelt kényszerintézkedések, illetve a szabálysértési vagy a végrehajtási ügyek jelentős része – peren kívül intézhettek el.

A statisztika szerint ugyanakkor tavaly fél év alatt több mint nyolcvanezer polgári pert indítottak. A polgári perrendtartásról szóló, januártól hatályos törvény (Pp.) ezekre még nem vonatkozik, de úgy tűnik, hogy a perek gyors lezárását célzó, viszont ügyfélbarátnak csak kevésbé tekinthető új szabályozással máris sikerült kedvét szegni a pereskedőknek.

Az idén ugyanis sokkal kevesebb polgári peres kereset érkezett a bíróságokra, mint tavaly: a január és április közötti időszakban a 168 óra által kikért adatok szerint ezek száma harminc százalékkal csökkent. Ráadásul a statisztikában befejezettként számon tartott ügyeknek több mint a harmada valójában el sem kezdődött, mert a bíróságok alapvetően formai hibákra hivatkozva visszautasították a perindítási kérelmeket.

Vagyis: az április végéig kezdeményezett csaknem polgári peres 26 ezer ügyből majdnem hétezer le is zárult, köztük 2892 visszautasítással. A maradék négyezer eset sorsa viszont ismeretlen, mert az „ügy befejezése” fordulat sok mindent takarhat: például érdemi döntést, hatáskör hiányában való ügyáthelyezést, de akár az is előfordulhatott, hogy a felperes egyszerűen visszavonta a keresetet.

Létezik egy bírósági oldal, amelyen a felek tájékozódhatnak arról, hogy egy adott ügytípusban az egyes bíróságokon mennyi a várható eljárási idő. Például a bíróság szempontjából talán a létező legegyszerűbb per a közös megegyezéses válás, de van, ahol ez is több mint fél évi tart, míg másutt nincs szükség három hónapra sem, ugyanakkor egy birtokvédelmi per lezárásához első fokon másfél-két évre van szükség.

Az tehát máris szinte biztos, és ebben a jogásztársadalom jelentős része egyetért: az új Pp. igencsak elvette a kedvét az embereknek a pereskedéstől. Ami egyrészt nem baj, mert nem kevesen vannak, akik hajlamosak feleslegesen – akár korábban lezárt jogvita kapcsán is – bírósághoz fordulni. Másfelől igen nagy baj, ha valaki ezért nem fér hozzá az igazságszolgáltatáshoz, mert nem tud eligazodni a jog útvesztőibe, illetve nincs pénze ügyvédre.

Az mindenkinek jó, ha az ügyeket sikerül gyorsan lezárni, hiszen még egy válóper is évekig tarthat, ha a felek nem tudnak megállapodni a gyermekelhelyezésről vagy a közös javak megosztásáról. Ugyanez lehet a helyzet a szerződéses kötelezettségek teljesítéséről vagy a vagyoni viták rendezéséről szóló ügyekben is.

Csakhogy mindjárt a Pp. egyik alapelve kifogásolható: a „bíróságnak és a feleknek törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen”. Az esetek jelentős részében ez biztosan teljesíthetetlen követelmény, hiszen a tárgyalás éppen arra való, hogy az ellenérdekű felek előterjeszthessék bizonyítékaikat, s kifejthessék az érveiket.

A szóbeliség és a közvetlenség alapelvét az új szabályozás viszont sérti. Osztott perszerkezetet hoztak ugyanis létre: ez előkészítő, úgynevezett perfelvételi szakaszban írásban kell kommunikálni a bírósággal. Az ügyvéd nélkül eljáró felperesnek egy 25 oldalas, igen bonyolult keresetlevél kitöltésével kell előre közölni a bíróval, hogy kivel szemben mit, s milyen érvek alapján szeretne elérni. Az alperesnek a kereset ismeretében 45 napja van arra, hogy válaszoljon, s erre ugyancsak formanyomtatvány szolgál, amennyiben neki sincs jogi képviselője. Mellesleg a kitöltési útmutató terjedelme meghaladja a harminc oldalt.

Ha a bíró indokoltnak tartja, kivételesen futhat még egy kört: az ellenkérelmet elküldheti a felperesnek, aki ugyancsak írásban válaszolhat, amire az alperes még reagálhat, s itt a vége a dolognak. Mindez természetesen a nyilvánosság teljes kizárásával történik, ami egy újabb alapelv – a tárgyalás nyilvánosságának elve – részbeni sérelmét jelenti.

Amennyiben pedig a bíróság úgy gondolja, hogy mindent tud az ügyről, a perfelvételi tárgyalást követően például sajtóperben azonnal kötelező érdemi döntést hozni. Abból indulnak ki, amit a felek korábban közöltek, s a bíróság előtt már nem lehet újabb bizonyítékokra hivatkozni. A tárgyalás így tulajdonképpen színjátékká silányul.

Mellesleg hasonló lehet a helyzet más ügyekben is. „Azt a felet, aki perfelvételi nyilatkozatát úgy teszi vagy változtatja meg, hogy arra a perfelvétel során perfelvételi iratban (…) korábban lehetősége volt, a bíróság pénzbírsággal sújtja” – olvasható a Pp.-ben. Tehát aki pertaktikai okokból nem játssza ki előre az összes kártyáját, hanem az érdemi tárgyaláson áll elő új szempontokkal, még meg is büntetik.

Ez a szabályozás nyilván alkalmas az eljárás gyorsítására, de nem szolgálja a jogkereső polgár érdekeit. A közvetlenség és a szóbeliség lényege ugyanis az, hogy a felek a bíróság előtt, nyilvános tárgyaláson – akár a másik fél számára váratlanul – hozakodhassanak elő az érveikkel, s próbálják a bíróságot meggyőzni a maguk igazukról. Ez a lehetőség nagyjából elvész, mert a verdikt papírok alapján születhet meg.

Ettől kezdve kérdéses, mi az értelme a tárgyalásnak, hiszen azt az új törvény kiüresíti. Elég megvizsgálni az előkészítő iratokat – a keresetlevelet, az ellenkérelmet, esetleg a felek második körös észrevételeit –, és máris megszülethet a verdikt. Ez lenne az eljárások igazi gyorsítása? 

Idézet az emberi jogok európai egyezményéből: „Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően”.

Mindezek alapján érthető, hogy az ügyvédek nem szívesen vállalnak polgári pereket, mert az ügyek kimenetele teljesen kiszámíthatatlanná válhat. Ráadásul a bíróságok az új szabályozásra hivatkozva gyakran mondvacsinált formai okokra hivatkozva utasítanak vissza kereseteket. Nem jó helyre írtak egy telefonszámot, elfelejtették egy rubrika kitöltését – ennyi elég is a visszautasításhoz.

A tényszerűség kedvéért: kisebb jelentőségű, járásbírósági hatáskörbe tartozó ügyekben – amelyekben nincs ügyvédkényszer – a magánszemélyek jogi képviselő nélkül nyújtanak be keresetet. A Pp. szerint a „felperes a keresetet a lakóhelye, székhelye, munkahelye szerinti vagy a perre illetékes járásbíróságon, a bíróság elnöke által jogszabályban foglaltak szerint erre a célra meghatározott ügyfélfogadási időben szóban is előadhatja, melyet a bíróság az erre rendszeresített nyomtatványon rögzít.”. Ebben az esetben az illetékesség sem számít: a beadványt bármely bíróságon rögzítik. Figyelem: a perköltséget persze ilyenkor is bukni lehet.

Magánszemély esetében egyébként a visszautasítás formai hiba miatt nem automatikus: ha valaki maga vállalja a formanyomtatvány kitöltését, és valahol hibázott, fel kell szólítani a hiánypótlásra. Az ügyvédekkel szemben jóval szigorúbb követelményeket támasztanak – nincs mód a korrekcióra –, de ez így nem fair, hiszen a kereset befogadhatóságának vizsgálata esetén rosszabbul járhat, aki jogi képviselő közreműködését kéri, viszont a per végső kimenetelét illetően a felperes sokat bukhat azon, ha nem veszi igénybe felkészült ügyvéd segítségét.

Amennyiben egy új törvény az eljárások gyorsítása érdekében szigorú szabályokat ír elő, az még nem lenne baj, de ha az alkalmazása válik túl merevvé az senkinek sem jó. Akkor kiöntötték a fürdővízzel a gyermeket is. Félő, hogy most éppen ez történt.

(Fotó: 24.hu)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr7714194679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása