Agymosásból agyhalál

2018. szeptember 07. - Magyar Ügyvéd

dr-magyar-gyorgy-800-x-1005-696x682.jpgAmennyiben a sürgősségi ellátás elmaradása, késedelme, szakértői vizsgálat alapján a gyógyulás esélyét rontja, akkor esély mutatkozik egy sikeres kártérítési eljárásra, s ebben az esetben az egészségügyi intézmény biztosítója is helyt állhat – nyilatkozta egyebek mellett Magyar György ügyvéd a Független Hírügynökség portálján megjelent, Bóta Gábor által készített interjúban.

- Minden hangos most a Honvéd Kórház sürgősségi osztályának helyzetétől. De más kórházakból is hallunk olyan eseteket, hogy sürgősségi osztályon vagy akár máshol, mire sorra került volna a beteg, meghalt. Akár még egy érzéstelenítőt vagy nyugtatót sem kapott, ott dekkolt a folyosón. Ilyenkor általában a kórház bebizonyítja, hogy ha rögtön ellátták volna, akkor is meghal. Ha valakit egy sürgősségi osztályon 3-5 óra múlva látnak csak el, mert tényleg kevés az orvos, akkor ki a felelős? 

- Ami a sürgősségi osztályokon történik, az nem a kórházak ügye, hanem véleményem szerint rendszerhiba. Az egészségügy felülről vezérelt. Nem feltétlenül arról van szó, hogy kevés a pénz, hanem hogy rosszul szervezett az ellátás. Például a Honvéd Kórház egy kiemelt intézmény, úgy működik, hogy nem tudjuk igazán, ki a gazdája. Ott van a Honvédelmi Minisztérium, s a szakmai felügyeletet az egészségügyi tárcának kellene ellátnia –ami nincs is Magyarországon, de ezt a kérdéskört most nem nyitom meg –, és van az intézmény szakmai vezetése. Csak éppen ebben a kettősségben, hármasságban azt nem tudjuk, hol van a felelősség és mi is határozza meg pontosan a sürgősségi orvos feladatait. A sürgősségi orvoslás nem azt jelenti, hogy arra az osztályra majd odamegy egy orvos és megnézi a beteget. Az egy speciális szakma. És ezen a területen biztosan nincs elég szakember, aminek megint különféle okai vannak.

- Van-e egyáltalán arra bármilyen jogszabály, hogy egy sürgősségi osztályon mondjuk negyed órán belül kötelessége megnézni egy orvosnak a beteget? Ha netán ez nem történik meg, akkor ettől kezdve logikus lenne, hogy máris hibáztatható a kórház, mert mulasztást követett el, függetlenül attól, hogy a beteg állapota mennyire súlyosbodhat amiatt, hogy sokáig kellett várnia. Sőt, akár ez már önmagában per tárgya lehet, hiszen például a beteg nyilván nem tudja eldönteni, hogy perforálhat-e hamarosan a vakbele és azonnali műtétre szorul-e. Ha ücsörögni kényszerül órákig, akkor életveszélybe is kerülhet ott, a kórházban.

- Magyarországon önmagában azért, hogy egy sürgősségi osztályon valakit nem látnak el az osztály nevének megfelelő gyorsasággal, nem sok eséllyel indítható per. Nyugati, fejlett országokban ilyen mulasztásokért 100 %-os sikerrel lehetne peres eljárásokat indítani vagy egyeztető tárgyalásokat kezdeményezni a kártérítés mértékéről a kórházzal. De Magyarországon máshogyan működik ez, és az emberek találékonysága is belép a képbe. Azok is igénybe veszik a sürgősségi ellátást, akik egy-egy vizsgálatra, kezelésre csak igen kései időpontra kapnak beutalót. Erre azt mondják, hogy rosszul lettek és gyors ellátást igényelnek.

Természetesen a sürgősségi ellátásra is irányadóak az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezései, illetőleg ezen felül a szakmai protokollok. Amennyiben a sürgősségi ellátás elmaradása, késedelme, szakértői vizsgálat alapján a gyógyulás esélyét rontja, akkor nagyobb esély mutatkozik egy sikeres kártérítési eljárásra, s ekkor az egészségügyi intézmény biztosítója is jó esetben helyt állhat.

- Ha valaki például daganatos beteg és két hónap múlva kapultrahangra, röntgenre beutalót, annyi idő alatt a ráknak már simán lehet akár többszörös áttéte is, s akkor ez minősülhet emberölésnek? Hiszen belehalhat abba az illető, ha nem végzik el szélsebesen a vizsgálatokat, és ha szükséges, nem műtik meg azonnal.

- Azt gondolom, arra kell megtalálni a megfelelő módszereket és embereket, hogy egy előszűrést hajtsanak végre annak megállapítására, hogy az illető csak szimuláns vagy tényleg életveszélyben van.

- Hallani egy sor történetet, hogy konkrétan megállapították valakiről, hogy rákos, és tudható, hogy rögvest szüksége lenne jó néhány vizsgálatra és ilyen esetben is csak sokkal későbbre kap időpontokat. Ez bizony egyenlő lehet a gyilkossággal.

- Ez egészen biztos, hogy nem a Honvéd Kórház problémája.

- Persze, szó sincs róla, hogy ez csak Honvéd Kórház ügye lenne.

- Hallottunk például a Városmajor utcai érsebészetről, ahol nincs CT és azért az érsebészeten is adódnak jócskán életveszélyes helyzetek. Micsoda dolog, hogy így néz ki az eszközellátottság?! Azt hiszem, hogy az országban az egészségügy a legbetegebb.

- Ha nem jut megfelelő időben a szükséges vizsgálatokhoz a beteg és emiatt hatalmasodik el rajta úgy a kór, hogy meghal, akkor ez minősíthető emberölésnek?

- Emberölés biztosan nem lesz, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés viszont lehet, amit a Btk. bűnösség megállapítása esetén 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni.

- De ki a gondatlan veszélyeztető? Nyilván nem az, aki nem ad korábbi időpontot, mert valószínűleg nincs rá lehetősége. Leszámítva azt, hogy ugye tudjuk, ezen a területen is működhet a kéz kezet mos elve, a lefizetés, a protekció.

- Nem véletlen, hogy nálunk az egészségügy eltolódott a magánellátások irányába. Akár a betegek 50-60 %-a TB befizetésén kívül a saját zsebéből magánellátásokat vesz igénybe, mert nincs bizalma az állami egészségügy iránt. Nagy baj van, ha a szakmai kamara és a hozzáértők nem emelik fel a hangjukat és nem verik a tamtamot addig, amíg érdemi változás nem lesz. Hiszen ezt nemcsak a betegek, hanem az orvosok is megsínylik.

Komoly problémát jelent megítélésem szerint az, hogy míg a régi alkotmány egyértelműen biztosította egészségügyi ellátáshoz való jogot, addig a most hatályos alaptörvény csak azt tartalmazza, hogy az állam „törekszik” erre, de nem biztosít semmit. Úgy gondolom, ez nagyon komoly eszmei és jogi differenciát jelent.

- Másrészt azért a változatlanság másik oka lehet az, hogy az orvosok egy része is sütögeti a pecsenyéjét. Többen az állami rendszerben jelentkező betegnek azt mondják, hogy itt nincs megfelelő eszköz, meg nagy a várakozási idő, de ha elmennek hozzá a magánrendelőbe, akkor minden megoldódik. Sokan pedig az állami ellátórendszerben kezelik a magánbetegeiket.

- Jól mondod, azt hiszem, hogy nincs megfelelő válasz arra, hogy kinek jó ez a rendszer. Senkinek sem jó. Az lenne a megfelelő, ami számos országban működik is, ha lenne egy jó alapellátás, de lehetne kérni gyorsított eljárást, „extrákat”, aminek viszont vannak plusz költségei. Ez ugyanolyan, mint egy biztosítás, amit lehet alacsonyabb és magasabb összegre kötni. De ez a szocialista rendszerből átöröklött látszólagos ingyenesség, korrupció, hálapénz és azoknak az orvosoknak a kihasználása, akiktől a segítséget várjuk, és akik nincsenek megbecsülve, nem megoldás. Nem lehet véletlen, hogy elvágyódnak az országból.

- Most nem mint jogászt, hanem mint politikával rendszeresen foglalkozó embert kérdezlek, hogy miért nem tette rendbe az egészségügyet egyik kormány sem? Ez az, ami mindenkit érint, és ez a kérdés a választásoknál abszolút perdöntő lehet.

- Azt gondolom, hogy ez Magyarországon mindig az ellenzék tematikája marad, mert nálunk sajnos az a társadalomellenes „politikai műhiba” is jellemző, hogy a kormányok négy éves ciklusokban gondolkoznak. Ez pedig kevés arra, hogy átfogó változás jöhessen létre akár az egészségügyben, akár az oktatásügyben. A politikusoknak őket támogató választókra van szüksége, mert persze gyors sikerekre, ezért inkább csak tűzoltás folyik, s látszatmegoldásokat keresnek ezeken a területeken, nem pedig valódi, gyökeres reformokat akarnak.

- Az oktatásügyben tényleg érdeke lehet bárkinek is, hogy ostobává tegyen embereket? Hiszen az az ország fejlődésének a gátjává válhat, ha sok nézőpont, sokféle tankönyv helyett csak egyféle van, és ugyanígy, ha sokféle tananyag helyett csak az előírtat preferálják. Miközben a pedagógia éppen az ellenkező irányba megy, azt mondja, hogy a gyerekből, a személyiségből kell kiindulni, ehhez kell igazodni és ebből megszámlálhatatlanul sokféle van. Így aztán esetleg egészen különböző módszerekre van szükség.

- Azt kell mondanom neked, hogy ugyan Orbán Viktor elvitathatatlanul tehetséges politikus, de azért nem csak az ő kútfejében születik meg, hogyan kell bánni az állampolgárokkal, az oktatással, az egészségüggyel stb. Forgatókönyvekből dolgozik és ezek az úgynevezett nagy keleti sikerekből fakadnak. Valóban nem feltétlenül a társadalom érdekében történik a hatalomgyakorlás, nem a jövőre készülnek fel, hanem inkább arra, hogy az adott időszakban megfelelő számú választót tudjanak maguk mögé állítani. Biztos vagyok benne, és nem akarok személyeskedni, hogy a mai pártvezetés és a hatalom reprezentánsai gyakran más képzésben részesítik a saját gyermekeiket, az unokáikat, mint az állampolgárokét. Valóban cél az, hogy egy irányba gondolkozzanak, hogy a hatalmat tekintsék „cáratyuskának”. Olyan orientációt kapnak az emberek, hogy nem kell gondolkozniuk, hiszen majd megvédik őket mindenféle nem létező veszéllyel szemben is.

- De láthattuk, hogy például Finnország vagy Japán a legnagyobb bajban, a legnagyobb válság idején is éppen a kultúrára és az oktatásra költött, s nem ezeken spóroltak, ami be is jött nekik. Ha nem ez történik akkor ez hova vezet? Elhülyül akár az egész ország?

- Igen. Az agymosásból sajnos agyhalál lesz! Ebbe az irányba mozdultunk el. Finnországban és Japánban – utóbbiban egyébként van császár is –, az ottani vezetés nem biztos, hogy arra gondol, hogy évtizedekig kézben kell tartania minden ember sorsát a hatalom megtartása érdekében. Azokban az országokban, ahol a hatalmon lévők túl tudnak nézni a saját érdekeiken, történik érdemi változás. Belefognak nagy reformokba és a nagy reformok eredményességét a jövő meg is mutatja. Ezért a legjobb befektetés a gyermek, a tanulás, a tanítás.

- Az, hogy képviselőjelölt voltál, meg korábban főpolgármester-jelölt is, összeegyeztethető a jogászi léttel?

- Az ügyvéd hozzá van szokva ahhoz, hogy képvisel. Ügyeket visz, érdekeket akar érvényesíteni. Büntetőügyben például fel kell mutatnia azt, ami a vádlott javára szolgál. A képviselet az ügyvédi tevékenység alapvetése. Hol egyéni érdekeket, hol csoportérdekeket képviselünk, s mi egy olyan ügyvédi iroda vagyunk, ahol nagyobb csoportok érdekeit is képviseljük, ilyenek például nyugdíjasok, Questor-károsultak, a vörösiszap-katasztrófa károsultjai, emellett a hazai börtönben lévő emberek rossz életkörülményei miatti strasbourgi pereket is viszünk, és ettől kezdve már csak egy lépés az esetleges képviselőség, hiszen ott is az a cél, hogy a képviselő bizonyos érdekeket megfelelő formában, szakmai tapasztalattal, hitelesen megjelenítsen. Nem látok nagy távolságot az ügyvédkedés és a közéleti szerepvállalás között.

- Miközben meglehetősen népszerű emberré dolgoztad fel magad, miért nem tudtál nyerni a mostani választásokon?

- Elsősorban azért, mert a hatalmon lévők nem tisztességes eszközökkel játsszák ezt a versenyt, mert olyan a választójogi rendszer, hogy erősen lejt a pálya. Azok, akiknek az lenne a feladatuk, hogy megmutassák a társadalomnak, hogy nem csak a Fidesz létezik, nem képesek koordinálni és együttműködni, az egyéni, a pénzügyi és a rosszul felfogott társadalmi érdekeik oda vezettek, hogy nem az összetartás, hanem széthúzás a a jellemző. Még arra sem voltak képesek, hogy egy-egy helyen visszalépjenek a másik javára. Pedig a jelenlegi választási rendszerben csak úgy lehet győzni, ha az ellenzéknek egyetlen közös jelöltje van. Ha a Jobbik és az LMP együtt gondolkozott volna a többiekkel, nincs kétharmad és még azt is meg merem kockáztatni, hogy nagyon nehezen jöhetett volna össze a Fidesznek az 51 % is. Ha állandóan kétharmadban akarunk élni, fékek és ellensúlyok nélkül, ha azt akarjuk, hogy ne legyen se gazdasági, se politikai, se jogi kontrollja a hatalomgyakorlásnak, akkor az ellenzéknek az eddigi módon kell tovább működnie, és viselnie ennek felelősségét…

- Sokan sokféle dolog miatt félnek manapság, ami gátolja a cselekvést.

- Az emberek különböző okokból félnek, s nem merik a nevüket adni, nem mernek aláírni semmit, mert féltik a munkahelyüket, az egzisztenciájukat. Szeretnek a hatalomhoz tartozni, szeretnek jól járni. A félelem elültetése az emberek lelkébe pont elég ahhoz, hogy ne merjenek mást választani.

- Meg hát, ami most van, az sokak számára mégiscsak a tuti. Jó néhányan érzik azt, hogy folyamatosan növekszik az életszínvonaluk, és ezt nem akarják kockáztatni, mert nem tudják, ha nincs a Fidesz hatalmon, akkor mi következik utána.

- Ezért mondom azt, és mások is mondanak hasonlókat, hogy először az ellenzéket kell leváltani, és csak utána lehet leváltani a hatalmat. Az ellenzék leváltásához pedig pártokon átívelő civil szerveződésekre, új mozgalmakra van szükség. Európai irányt kell felvenni, mert ez a magyarországi „kásakeverés” sehová sem vezet. Semmi előrelépés nem lesz attól, ha az egyik párt két százalékkal többet kap, mint a másik. Ha az ellenzéki szféra nem képes olyan alaptevékenységet végezni, mint annak idején a Fidesz, amikor megalapította vidéken a polgári köröket, amíg legalább nem jönnek létre asztaltársaságok, ahol az együtt gondolkodók együttműködnek, addig semmiféle megoldás nem működhet.

- Nincs arról szó, hogy a politika és maguk a politikusok annyira devalválódtak, hogy meglehetősen kevés épeszű ember akar politikussá válni? Ezért elég bajos leváltani a jelenlegi ellenzéket, mert nem látom, hogy a mostaniak helyére sokan aspirálnának. Egy csomó egyetemre jókora túljelentkezés van, de ezt a politika területén nem észlelem.

- Azt kell mondanom neked, hogy ma Magyarország visszafelé fejlődik. Egy feudális hierarchiát építettek fel és ebben a kiskirályi, alattvalói, „cselédszolgálati” rendszerben valóban nagyon nehezen fognak kitermelődni olyanok, akik tevőlegesen érdekeltek lesznek a jelenlegi rendszer megváltoztatásában. A médiarendszer, a pártfinanszírozás mind-mind ellene szól annak, hogy sokan összeálljanak, és azt mondják, tegyünk valamit. Mégis meg kell próbálni, én magam is ezen vagyok. Szerveztem nemrég egy komoly konferenciát, amire meghívtam polgármestereket, értékes, gondolkodó, tenni merő és akaró embereket, akik csalódtak is meg aktívak is, és azt a körkérdést tettük fel, hogy szabad-e, lehet-e, kell-e valamit tenni. Szerintem van remény, csak szükség van hozzá gondolatokra és a politikát kell hozzájuk igazítani. Ehhez ki kell nyílni pénztárcáknak is, mert annyira lejt a pálya a jelenlegi hatalom irányában, hogy másként nincs esély. Fontos megemlíteni, hogy a Fidesznek csak a parlamentben és nem a magyar társadalomban van kétharmados többsége.

- Te összehoztad most ezt a konferenciát, meg alakulhatnak klubok, de az a tudás, ami ezekben kitermelődik, hogyan jut el a tömegekhez úgy, hogy a baloldali média még inkább háttérbe szorul.

- Fel is vásárolják ezeket.

- De valahogy baloldalról a kutya sem vásárol föl semmiféle sajtóorgánumot. A jobboldal, még amikor ellenzékben volt, onnan felépítette a maga sajtóbirodalmát, míg a baloldal, amikor hatalmon volt, akkor is hagyta lepukkanni az övét. A baloldali milliárdosok is félnek?

- Igen.

- Ezt azt jelenti, hogy mindenki kicsinálható?

- Igen.

- Akkor te miért nem vagy kicsinálható?

- Annyira nem vagyok érdekes. De valamit mégiscsak adni kell azoknak az embereknek, akik félnek, vagy azért nem mentek el szavazni, mert nem látnak alternatívát. Megtanultam a sportban, hogy kikapni lehet, de feladni soha, és szerencsére vannak erre jó példák is.

- Nem válaszoltál igazán arra, hogy a baloldali médiát miért nem próbálja meg fejleszteni senki. Miért hagyják, hogy még tovább pusztuljon vagy éppen elbulvárosodjon?

- Ebben közrejátszik a tehetetlenség, a félelem, a pénzhiány, a reménytelenség egyaránt, miként az agresszív jogalkotás is, amely elveszi azoknak a kedvét, akik tenni akarnának valamit.

- De ha nem sikerül médiát szerezni, akkor csinálhatsz több konferenciát is, meg összegyűlhetnek az emberek stikában pincében, padláson, itt-ott-amott, gyárthatnak akár szamizdatokat is, ha ezekkel szemben szinte minden csatornán dől a kormánypropaganda. Nyilván ezért is van például Dankó Rádió, Nóta TV, hogy azok, akik kis eséllyel nyitnak ki egy híradót, szintén megkapják két nóta között a „kiképzést”.

- És tessék mondani, aki netán baloldali rádiót, tévét venne, hogyan szerezne frekvenciát egy olyan országban, ahol lebontották a jogállamot, és az intézmények jelentős része elvesztette a függetlenségét? Nincs intézmény, ahová valamiféle jogorvoslatért lehetne fordulni! Egy majdani változtatáskor a legfontosabb az egykor független intézmények függetlenségének helyreállítása, az alaptörvény vadhajtásainak lenyesegetése, a pártfinanszírozás és a választójogi törvény rendbetétele. Emiatt jelöltek parlamenti képviselőnek civilek és pártok, hogy szélesebb sávban küzdhessek ezekért az ügyekért, mint ahogyan most küzdök egy-egy televízióműsorban vagy interjúban, mint amit most adok éppen neked.

- Már a bíróságok sem függetlenek?

- Ezt még nem mondtam, de a tendencia megvan, hogy azokat is központi irányítás alá vonják, megsértve ezzel a hatalommegosztás alapelvét. Az MTA-t is központi irányítás alá akarják venni, ahogyan az oktatásról, az egészségügyről már beszéltünk is. Magyarországon a jogalkotás vált jogellenessé! Jogot alkotnak, törvényt hoznak, törvénygyár van, és így mindenre rámondható, hogy ami történik, az törvényes, hiszen jogszabály van rá.

- Akkor végképp föl kell hagyni azzal, hogy az igazságszolgáltatás igazságot szolgáltat, tényleg inkább csak jogot szolgáltat, ami már egyre kevésbé azonos az igazsággal?

- A legnagyobb sérelem, hogyha a törvény előtti egyenlőség megszűnik, ha az állampolgár nem jut hozzá a törvényes bírójához, és elfogult vagy túlzottan szervilis bírók hoznak ítéletet. A bírák néha fölemelik a szavukat, mi ügyvédek is írtunk alá petíciót, hogy el a kezekkel a bíróságoktól. Nem tudom, hogy lesz-e ennek a társadalmi nyomásnak valamilyen eredménye. Megmondom neked őszintén, hogy nem vagyok optimista, csak szeretnék optimista lenni. Az én tapasztalataim – és már közelebb vagyok a 70-hez, mint a 65-höz – azt jelzik, hogy ebben az országban az irány rossz, és sajnos, amikor a mai hatalom külföldi példákat követ, akkor ez nem az emberek hasznára, hanem a kárára történik.

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr714228547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.