Átírja egy civil szerveződés a kormányzati propaganda részét képező plakátokat. Ez a bírósági gyakorlat szerint belefér a véleménynyilvánítási szabadságba, de a hirdető ettől még polgári pert indíthat, ha bizonyítani tudja, hogy a gerillakampánnyal milyen kárt okoztak neki. Ezt azonban elég nehéz lenne számszerűsíteni.
„Ha frusztrál, hogy szemétre, papírokra, plakátokra költik az adófizetők, tehát a te pénzedet a valóban szükséges és fontos dolgok helyett (egészségügy, oktatás, kutatás-fejlesztés, innováció, zöld technológiák, környezetvédelem, vidékfejlesztés stb), ha zavar, hogy ordas hazugságokkal traktálják tele az országot és az egyszeri emberek agyát, és ha tehetetlen dühöt érzel emiatt magadban, hát rajta, lehet követni a példát. Néhány jól megválasztott szótaggal valóságossá ás aktuálissá válik a hazug üzenet. NE támogassuk Orbán Viktor programját, állítsuk meg a KIvándorlást! Üzenjünk Orbánnak! Ők súlyos tízmilliárdokból, mi száz forintokból kampányolunk. Mindkettő a mi pénzünk, az én pénzem, a te pénzed” – olvasható a Fehér Szalag Mozgalom Facebook-oldalán.
Az eredeti plakátok szövege szerint „Támogassuk Orbán Viktor programját”, illetve „Üzenjük Brüsszelnek: a bevándorlást meg kell állítani”. Herczeg Zoltán divattervező a kezdeményezéséhez csatlakozó aktivistákkal múl péntektől átragasztja ezeket, s kiegészítik a szöveget a „NE” szócskával, a bevándorlást pedig a „KIvándorlás” fordulattal helyettesítik. Ezzel tulajdonképpen rongálást követnek el, de a bírói gyakorlat szerint az efféle akció belefér a véleménynyilvánítás szabadságába, tehát szabálysértési vagy büntetőeljárást eredményesen biztosan nem indíthatnak az aktivistákkal szemben.
Korábban már írtunk róla, hogy a plakátok átragasztása egyfajta polgári engedetlenségi mozgalomnak is tekinthető: az „elkövetők” tisztában vannak cselekedetük esetleges következményeivel, de tudatosan vállalják azt. A „tettesek” pedig a hirdetések megrongálásával anyagi kárt okoznak, hiszen azok kihelyezéséért valaki fizetett.
Jeleztük azt is, hogy az európai parlamenti választási kampányban – amely hivatalosan április 6-án kezdődött – mire számíthatunk. Miután a plakáthelyek többsége a kormányhoz közeli vállalkozások tulajdonába került, az ellenzéknek, amely nem rendelkezik megfelelő forrásokkal ahhoz, hogy a hirdetési piacon felvegye a versenyt a közpénzekből kitömött Fidesszel, marad a gerillakampány.
Szóval átragaszthatják, lefesthetik, letéphetik a kormánypárti – vélhetően nem kis részben tiltott állami támogatásból fizetett – hirdetéseket, míg maguk alig juthatnak plakáthelyekhez. De egyelőre ez nem vált általános gyakorlattá, hiszen csak Herczeg Zoltán kezdeményezéséről hallottunk.