Ukrajna nem írta alá a kiadatási egyezményt, ezért nem lehet kiengedni a rács mögül a Viking Syginnek a dunai hajókatasztrófa okozásával gyanúsított kapitányát. Ha hazaszökne, megúszná a büntetést – terjedt el a közbeszédben –, ami szerencsére nem igaz. Ukrajna ugyanis aláírta az egyezményt, de saját állampolgárát éppen úgy nem adja ki, mint Magyarország sem, viszont kötelezettséget vállalt a polgárai által külföldön elkövetett bűncselekmény kivizsgálására. A magyar hatóságok is ezt vállalták.

Fellebbez az ügyészség az ellen a pénteki bírósági döntés ellen, amelynek értelmében kikerülhet a börtönből a Viking Sigyn kapitánya. A bíróság elsőfokon – tehát nem jogerősen – azt követően döntött a házi őrizetet felváltó bűnügyi felügyelet elrendelése mellett, hogy a dunai hajóbaleset okozásával meggyanúsított ukrán férfi védője a hibás szakértői véleményre hivatkozva kérte a kapitány szabadlábra helyezését.

A május 29-i dunai hajókatasztrófa után alig több mint két héttel jöhetett ki először a börtönből a Viking Sigyn kapitánya. A 64 éves ukrán férfi akkor 15 millió forintos óvadék ellenében szabadult. Július 31-én – a Kúria állásfoglalását követően – a kapitányt újra letartóztatták. A bíróság pénteki döntése értelmében azonban a 28 emberéletet követelő baleset okozásával gyanúsított férfi megint kikerülhet a rácsok mögül.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy szabadon járhat-kelhet, mert a bíróság a bűnügyi felügyeletét rendelte el, tehát nem hagyhatja el a számára kijelölt, a Viking vég által bérelt lakóhelyet, és ezt – feltéve, hogy a döntés jogerőre emelkedik – a testére rögzítendő nyomkövető bilinccsel ellenőriznék. Nem tisztünk eldönteni, hogy ez jó döntés-e, de annyi bizonyos, hogy a büntetőeljárási törvény szerint a jogerős ítélet megszületése előtt a terhelt szabadságát csak a legszükségesebb mértékig kell korlátozni.

A letartóztatás soha nem lehet előrehozott büntetés még akkor sem – és vonatkoztassunk el a konkrét ügytől –, ha szinte nyilvánvalóan a vélelmezett elkövető a tettes. Ez sok más hazai elkövető esetében is igaz, de ez nem tartja vissza az illetékeseket, hogy lehetőség szerint mindenkit becsukjanak.

A konkrét ügyben pedig a fogva tartást legfeljebb az indokolhatná, hogy a gyanúsított szökést kísérel meg, hiszen a bizonyítékok már teljeskörűen rendelkezésre állnak, így az ukrán kapitány az eljárás kimenetelét nem befolyásolhatja, s a bűnismétlés veszélye is kizárt. Így a letartóztatás feltételei látszólag nem állnak fenn, mert a szökés/elrejtőzés szándéka legfeljebb vélelem, miközben a hajósnak szerencsére nincs hová menekülnie.

Ukrajna nem írta alá a kiadatási egyezményt – erre hivatkozva vélik úgy egyesek, hogy a kapitányt nem szabad kiengedni, mert akkor fennáll a kockázata annak, hogy hazaszökik, és soha többé nem lehet felelősségre vonni. Ez tényszerűen nem igaz, mert Ukrajna csatlakozott az 1957 decemberében született európai kiadatási egyezményhez, bár kétségkívül fenntartásokat fűzött hozzá.

Nézzük meg a részleteket: „Ukrajna nem adja ki Ukrajna állampolgárát egy másik államnak”. Ez világos. Másfelől „Magyarország nem engedélyezi magyar állampolgárok kiadatását, kivéve azt az esetet, ha a kiadni kért személy egyidejűleg más állam állampolgára is, és állandó lakóhelye nem Magyarországon van”.

Akkor mondhatnánk, hogy mi sem írtuk alá az egyezményt. Pedig aláírtuk, és kötelezettséget vállaltunk arra, hogy amennyiben magyar állampolgár ellen külföldi hatóságok tesznek feljelentést, azt kivizsgáljuk, és a megkereső felet tájékoztatjuk a kérelmének eredményéről. Ukrajna pontosan ugyanehhez az egyezményhez csatlakozott, s nagyjából ugyanezt vállalta. Akkor most mi van?

„Az ügyészség a bíróság döntésével szemben a törvényes határidőn belül fellebbezést fog bejelenteni, mivel határozott álláspontunk az, hogy a letartóztatása a gyanúsítottnak továbbra is indokolt. Emellett a vádirat szerkesztése folyamatban van, mivel a nyomozás során beszerzett bizonyítékok alapján vádemelésnek van helye az ügyben” – mondta Fővárosi Főügyészség helyettes szóvivője, Rab Ferenc.

Tessék már megmondani, a kényszerintézkedés miért is indokolt? A „vádemelésnek van helye” ehhez kevés. És még egyszer: lépjünk túl a Viking-ügyön, ami egy sajnálatos és jóvátehetetlen tragédia, mert a történet másról is szól. Csukjunk be minden gyanúsítottat, mert az a tuti – üzeni az ügyészség.

A Hableány-katasztrófában elhunyt magyar matróz családjának ügyvédjeként ebben az eljárásban érintett vagyok, ennek ellenére azt gondolom, hogy a büntető eljárásjog szabályait kell érvényesíteni, és nem lehet figyelmen kívül hagyni a nemzetközi egyezményeket sem. A szakmai tisztesség is azt követeli, hogy mindezekre felhívjam a figyelmet. Amíg nem muszáj, senkit nem kell becsukni, mert ez mindannyiunkat érinthet.

(Fotó: police.hu. Ennyi maradt a Hableány sétahajóból.)