A polgármesterek szabadságmegváltásával kapcsolatos vélelmezett visszaélések megelőzése érdekében törvénymódosítást nyújtottak be a Demokratikus Koalíció parlamenti képviselői. Kérdéses, hogy a fideszes többség számára felemás sikerrel zárult önkormányzati választás után a parlamenti többség mit szól ehhez.
Amint a blogunkon is beszámoltunk róla, több milliót követelnek az őszi önkormányzati választáson elbukott egyes polgármesterek azon a címen, hogy évek óta nem vették ki a szabadságukat. Van, aki az előző ciklusban neki járó 195 napból 160-at nem vett igénybe, és ezért 7,3 milliót követel (ilyen például az érdi volt városvezető is). Miközben az egyszerű munkavállalók, de még a kormányzati igazgatásban dolgozók is futhatnak a pénzük után, ha az aktuális évben járó szabadságot a következő esztendő márciusáig nem használták ki.
A DK képviselői ezért kezdeményezték a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény módosítását. A ma hatályos szabályozás szerint a polgármesternek a szabadságot az esedékesség évében, de legkésőbb a következő év március 31-ig kell igénybe venni vagy kiadni, de a maradvány a Kúria jogértelmezése alapján egy cikluson, tehát öt éven belül esztendőről esztendőre biztosan görgethető.
Ennek a fura gyakorlatnak vetne véget a DK, mert a javaslat szerint a március 31-i határidő letelte után a „szabadság nem adható ki és nem vehető igénybe. A ki nem vett szabadságot pénzben megváltani nem lehet, kivéve, ha a polgármester foglalkoztatási jogviszonya megszűnik, és az arányos szabadságát nem adták ki”. Ez így megegyezne a munka törvénykönyve, illetve a kormányzati igazgatásról szóló törvény hatály alá tartozó foglalkoztatottakra vonatkozó szabályozással (mellesleg ez utóbbi magára Orbán Viktorra is érvényes).
Egyébként sajnálatos, hogy erre az ellentmondásos helyzetre a Kormányzati Tájékoztatási Központ korábban ennyit tudott válaszolni: „A szabadságmegváltást minden dolgozóra, választott tisztviselőre a jogviszonyának megfelelő törvény szabályozza. Politikai felsővezetők, miniszterek és államtitkárok számára nem jár a szabadságmegváltás, egyébként pedig a politikai államtitkárok éves szabadsága 20 nap. A polgármesterek esetében ezt a parlament szabályozza a polgármesterek jogállásáról szóló törvényben, ami a parlamenti pártok megegyezésén alapul. Szabadságmegváltásukat a helyi képviselő-testület engedélyezheti, a kormánynak ebben nincsen hatásköre”.
Csakhogy a kormányzati igazgatásról szóló törvény szerint a „politikai felsővezető politikai szolgálati jogviszonyára nem kell alkalmazni e törvénynek a kormányzati szolgálati jogviszonyra és a kormánytisztviselőre vonatkozó (...), az alap- és pótszabadsággal (...) kapcsolatos rendelkezéseit”. Az államtitkár – ha őt nem nevesítik külön közigazgatási államtitkárként – tényleg politikai felsővezető, akinek a szabadságáról viszont a jogszabály egyetlen szóval sem rendelkezik. De ez csak egy mellékszál, amit persze – a rendszer átláthatósága érdekében – szintén érdemes lenne elvarrni.
(Fotó: Wikimedia – érdi polgármesteri hivatal)
