A fogva tartás embertelen körülményei miatt megítélt kártalanítást a joggal való visszaélésnek nevezte múlt pénteken a miniszterelnök, és kijelentette: a kifizetéseket azonnal hatállyal felfüggesztik. Az igazságügyi államtitkár másnap ráerősített, s azt nyilatkozta, kész az erről szóló kormányhatározat. Ami most kedden látott napvilágot, de egészen másról szól, bár a jogállamisággal annak tartalma is nehezen egyeztethető össze.

Nem tudni, miért éppen most rontott neki azoknak az ügyvédeknek Orbán Viktor, akik az emberi jogok európai egyezménye alapján az embertelen vagy megalázó bánásmódnak kitett elítéltek megbízásából a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordultak, és zömében pert nyertek. Ezek az ügyek évekkel korábban kezdődtek, s végül – a nemzetközi fórum nyomására – a kormány is belátta: jobb ezeket az ügyeket itthon elintézni.

Ezért 2017 januárjától a fogva tartottak panaszairól már Magyarországon döntenek, és a büntetés-végrehajtási bíró határozza meg, jár-e kártalanítás, ha például túl szűk a zárka, ha a mellékhelyiség nincs elkülönítve, ha csótányokkal teli a cella, vagy ha az elítélteknek nem biztosítanak lehetőséget a szabad levegőn tartózkodásra. Ezek az egyértelmű szabályok nemigen adnak lehetőséget a joggal való visszaélésre, és a kormányfő is jobban tenné, ha nem az efféle esetekben közreműködő ügyvédeket fenyegetné – akik „mégiscsak kihúztak az állam zsebéből sok milliárd forintot –, hanem azon dolgozna, miként biztosíthatnak a nemzetközi normáknak megfelelő, emberhez méltó viszonyokat a fegyintézetekben.

Ehhez képest Orbánból csak annyi jött ki, hogy „ezeknek az ügyvédeknek a személyével is kell majd foglalkozni”. Az azonban nem derült ki, hogy mire gondolt, így csak remélhetjük, hogy nem száműznek minket a Gulágra azért, mert teljesítettük törvényes kötelezettségeinket, hiszen a jogi képviselet mindenkit megillet. Adott esetben még a Fidesz korrupciós ügyekkel gyanúsított politikusait is.

Néhány nap alatt azonban jelentős változás következett be. Hiába nyilatkozta múlt pénteken a kormányfő, hogy a börtönbiznisz nem mehet tovább, s hiába állt ki már másnap  Völner Pál igazságügyi államtitkár, hogy a megítélt kártalanítási összeg kifizetését azonnal hatállyal felfüggesztik, s máris kész az erről szóló kormányhatározat tervezete. Ami mellesleg életveszélyes üzenet volt, hiszen jogerős bírósági döntéseket a kormánynak is illik végrehajtani. Ha nem ezt teszik, az egész magyar jogrendszer ellen intéznek támadást.

De közben valaki az első felindulásból tett üzenetek ellenére magához tért, mert a kedden megjelent kormányhatározatban már szó sincs a kifizetések felfüggesztéséről. Abban már csak annyi szerepel, hogy a bírói döntéssel jogerősen megítélt kártérítést csak a jogszabályokban meghatározott legvégső időpontig kell felfüggeszteni.

Azt, hogy ennek mi értelme van, nem tudni, mert a költségvetés szempontjából szinte teljesen közömbös, hogy a verdikt megszületése után egy-két héttel, esetleg a maximálisan rendelkezésre álló hatvanadik napon utalnak. De ezek szerint egyelőre fizetni fognak, Orbán így teljesen feleslegesen gerjesztette az efféle ügyekben eljáró bírókkal és ügyvédekkel, illetve az elítéltekkel szembeni indulatokat.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy visszakozott, kétségbe vonva ezzel a saját hitelességét. Viszont sikerült bedobnia egy olyan témát, ami alkalmas új ellenségkép felrajzolására, amivel a saját táborában sikerülhet fenntartani a harci kedvet. Miután a nem létező menekültekkel egyre kevésbé lehet riogatni, a „sorosozással” pedig talán már az igazi Fidesz-fanokat sem lehet mozgósítani, Orbán talált új ellenséget: a bírókat, a kormányt és a védenceiket „magkopasztó” ügyvédeket, meg a fogva tartottakat.

Hogy mi lesz a következő lépés, nemigen lehet kiszámítani, de bátran leszögezhetjük: ha valami visszaélés a joggal, az a kártalanítás kifizetésének halogatásáról szól. Miközben azzal nincs semmi baj, ha a kormány a hatályos szabályozás felülvizsgálatára utasítja a szakminisztert, bár ennek is vannak korlátai. Lehet módosítani a jelenlegi törvényeket, de ha megfosztják az embertelen vagy megalázó bánásmódnak kitett elítélteket a hazai jogorvoslat lehetőségétől, azok megint elmennek Strasbourgba, ahol ismét nyerni fognak. Ez tényleg hiányzik Orbánnak? Az időhúzás azoknak sem használ, akik például a sértett javára megítélt kártérítés vagy elmaradt tartásdíj címén kaphatnának az elítéltnek fizetendő kártalanításból.

Nem mellesleg: az emberi jogi bíróság ceruzája vastagabban fog, ha az alapvető jogok megsértését tapasztalja, mint amennyit hasonló esetekben a büntetés-végrehajtási bíró – miután jogszabály határozza meg a kifizethető kártalanítás mértékét – itthon megítélhet. Ez tehát egy nagy öngól is lehet, arról nem beszélve, hogy Strasbourg ismét szégyenpadra ültetheti Magyarországot. Tényleg kell ez nekünk?

 (Fotó: merce.hu)