Amennyiben a kormány nem kezeli megfelelően a koronavírus-járványt, és a kibontakozó gazdasági válságban emberek százezreit magára hagyja, nem is kell hozzá ellenzék, mert magától megbukik. Örvendetesek az eddig meghozott intézkedések, de ha a kabinet nem nyúl mélyebben a zsebébe, illetve hosszú ideig halogatja az intézkedéseket, sokak kerülhetnek reménytelen helyzetbe.

Az év végéig nem kell törleszteniük a cégeknek és a magánszemély hiteleseknek az esedékes részleteket és a kamatokat – jelentette be a járványhelyzetre tekintettel a miniszterelnök. Ez sokak számára valóban segítséget jelenthet, ám rövid időn belül százezrek kerülhetnek utcára, és hatékony intézkedések nélkül számos ember reménytelen helyzetbe kerülhet, miután a népesség jelentős részének még néhány hónapra elég tartaléka sincs.

Úgy tűnik, most a társadalmi szolidaritás működik, és a szomszédok segítik egymást akar a gyermekek felügyeletében, akár az idősek bevásárlásainak intézésében, de ez a pillanatnyi helyzetben kevés. Egy sor kérdésre csak a kormány találhat megoldást, és mélyen a költségvetés zsebébe kell nyúlni, ami nem halasztható!

Szerencsére van miből, hiszen a propagandára elkülönített 150 milliárdot teljes egészében átcsoportosíthatnák, lemondhatnának az újabb nemzeti konzultációról – ami a reklámköltségekkel együtt több milliárdos tétel –, leállíthatnának felesleges presztízsberuházásokat, és talán számíthatunk az uniótól is pár száz százmilliárd forintra, mert az Európai Bizottság 25 milliárd eurót különített el a járvány hatásainak mérséklésére.

A költségvetés jelentős tartalékaira is figyelemmel forrás tehát bőven rendelkezésre áll, így csak politikai szándék kérdése, hogy a kormány ezúttal ne csak az általa kivételezetten kezelt középosztály, illetve a Fideszhez közeli cégek – például a turisztikai vállalkozások –, hanem valamennyi magyar polgár túlélését segítse. Ennek egyik első lépése a munkanélkülieket ellátó rendszer újragondolása, hiszen az állástalanok támogatása Európában egyedülálló módon szűkmarkú: az álláskeresési járadék mindössze három hónapig vehető igénybe.

Aki elveszíti a munkahelyét, annak bizonyára segítség a hitel-visszafizetési moratórium, de meg is kellene élni valamiből. Néhány autóipari multi már bejelentette, hogy átmenetileg szünetelteti a termelést és a dolgozókat kényszerszabadságra küldi. Ők tehát egyelőre kapnak fizetést, csakhogy a szabadság egyszer csak elfogy.

A kis- és közepes vállalkozások körében pedig félő, hogy azonnali leépítések következnek. Ha a szórakozóhelyek éppen a délutáni és esti csúcsidőben nem nyithatnak ki, bár egyébként sincs turista, bevétel híján vendéglők és szálláshelyek zárhatnak be. A multik kisebb hazai beszállítói is gyorsan csődközeli helyzetbe kerülhetnek, és az átmenetileg feleslegessé váló dolgozókat jobbik esetben fizetésnélküli szabadságra küldik, rosszabb esetben felmondanak nekik. Egy kisvárdai kft. éppen csütörtökön rúgott ki négyszáz embert.

Akár sok százezren kerülhetnek tehát gyorsan utcára, bár a miniszterelnök kedvenc fordulata szerint senkit nem hagyunk az út szélén. A szomszédos Ausztriában hétfőn egyetlen nap alatt 16 ezer új állástalant regisztráltak, miközben hasonló adatokkal egyelőre az illetékes magyar hatóságok nem szolgálnak. Pedig jó lenne tudni, mennyien vannak, akikkel azonnal kezdeni kell valamit. Például eljött az ideje annak, hogy a „rezsicsökkentést” – ami egy nagy átverés volt, mert az energiahordozók világpiaci árának mérséklődése sokkal nagyvonalúbb intézkedéseket is lehetővé tett volna – most érdemben megvalósítsák. Igazítsák a hazai gázárakat legalább a nemzetközi trendekhez, és ezzel máris a jelképesnél több pénzt hagynának az emberek zsebében.

A sort még folytathatnánk: a bölcsődék, az óvodák és az iskolák bezárása miatt lehetetlen helyzetbe került családokkal is kellene foglalkozni. Az biztosan nem megoldás, hogy a háziorvosokra bízzák, jóindulatból – ráadásul nem szabályosan – táppénzre veszik-e valamelyik szülőt. A kabinetnek ezzel dolga lenne, hiszen rendeleti kormányzás lépett életbe, s azonnal intézkedéseket tehetnek.

Meg azzal is, hogy a járványhelyzeten, látva a felvásárlási hullámot, egyesek meg akarnak gazdagodni. Van, ahol majdnem háromezer forintot, a szokásos kiskereskedelmi ár kétszeresét kérik egy kiló csirkemellért. Nem hangzik jól, de ha már veszélyhelyzetet hirdettek, el kellene gondolni bizonyos alapvető élelmiszerek esetén a hatósági ár gyors bevezetéséről.

Ugyanez lehet a helyzet a védőfelszerelések esetén is: a védőmaszkok ára hirtelen a nyolcszorosára emelkedett, amire nemigen van épeszű magyarázat. A kézfertőtlenítő szereket is sokkal drágábban kínálják, és minderre a kormány legalább azzal reagálhatna, hogy elengedi az áfát.

Dicséretes, hogy például a vendéglátásban foglalkoztatottak vagy a taxisok esetében adókedvezményeket vezettek be, de mi lenne, ha az egészségügyben is hoznának hasonló intézkedéseket? Nyilvánvaló az orvoshiány, de ha az eddig elvont összeg egy részét az egészségügyben foglalkoztatottak zsebében hagynák, talán többen vállalnának szükséghelyzetben önkéntes túlmunkát.

Bizonyára lehetne számos ötletet felsorakoztatni a járványhelyzet hatékonyabb kezelésére, de ez meghaladja a kompetenciánkat. Az viszont valószínű, ha a Fidesz rosszul vizsgázik, az ellenzék sem kell hozzá, hogy elbukjon. Csak emlékeztetünk rá: a korábbi hatalom nem kis részben a 2008-as válság miatt szenvedett súlyos, máig kiheverhetetlennek tűnő vereséget.

(Illusztráció: Pixabay)