A bírósági eljárási szabályokat is részlegesen átírta a kormány a rendkívüli jogrendre hivatkozással. Egyes intézkedések indokoltak lehetnek, de veszélyes játékba kezdtek, mert az igazságszolgáltatás működését érintő rendelkezések hirtelen és nem feltétlenül átgondolt módosítása jogállami alapelveket sérthet.

„A nyomozó hatóság és a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a rendőrség terrorizmust elhárító szerve az ügyészség engedélye nélkül is kérhet adatokat az adóhatóságtól és a vámhatóságtól” – olvasható egyebek mellett a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről címen kedden megjelent kormányrendeletben. Tulajdonképpen ezzel van a legkisebb baj,

A rendkívüli helyzetben felmerülhetnek ugyanis olyan bűncselekmények, amelyekre éppen a járványhelyzet miatt kell a lehető leggyorsabban reagálni. Például bizonyos gyógyszeralapanyagok kivitelét is megtiltotta a kormány, s amennyiben valaki ezt megszegi, az efféle cselekmények gyors és hatékony megakadályozását és felderítését szolgálhatja, ha a bűnüldöző szerveknek nem kell ügyészségi engedélyt kérni.

De természetesen az ilyen felhatalmazás is csak időleges lehet, és a veszélyhelyzethez kell igazodnia. Külön problémát jelent azonban, hogy a veszélyhelyzetnek nincs konkrét határideje. Nem véletlen, hogy az ellenzéki pártok és civil jogvédők, valamint nemzetközi szervezetek – például az Európai Parlament és az Európa Tanács – is tiltakoztak a rendkívüli jogrend határidő nélküli bevezetése ellen.

Az viszont még komolyabb gond, hogy bizonyos ügyekben a rendelet lehetővé teszi a bíróságok számára az ítéletek tárgyaláson kívüli meghozatalát. Ez akár súlyosan sértheti az emberi jogok európai egyezményének egyik fontos rendelkezését is, amely szerint „mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja”.

Ezek az intézkedések a személyes kontaktusok minimálisra csökkentését célozzák, de a bírósági eljárásoknak éppen a tárgyalási szakasza az igazán érdemi, amikor a bíró személyesen találkozhat a felekkel, a tanúkkal, büntetőügyben a terhelttel. Terjedelmes jogelméleti értekezésben lehetne kifejteni, hogy az ítélkező bíró személyes benyomása – a közvetlenség elvének érvényesülése – mennyire fontos, és az mennyire hat közre az érdemben helyes ítéletek meghozatalában, illetőleg hogy mennyire káros, ha éppen a tárgyalási perszakaszt kényszerítik telekommunikációs eszközök technikai keretei közé.

Talán helyesebb lett volna a rendkívüli ítélkezési szünet joghatásait fenntartani és a bírósági eljárásokat ideiglenesen felfüggeszteni, az eljárási határidőket pedig nyugtatni. Ez büntetőügyek esetében persze nem mindig lehetséges, főleg akkor, amikor a terhelt személyi szabadságot is korlátozó kényszerintézkedés hatálya alatt áll. Az ilyen eljárások lényeges módosítások nélkül továbbra is folytatódhatnak, bár a rendelet az eddigi szűk határidőket meghosszabbította.

Az eljárási határidőkre vonatkozó kormányrendelet egy kirakatintézkedés, és a „felhatalmazási törvény” vagy „koronavírus-törvény” – hívja ezt mindenki saját meggyőződése szerint úgy, ahogyan akarja – miatt a kormányt ért jogállami kritikák okán e rendelettel a kabinet elsősorban azt akarja demonstrálni, hogy Magyarország a kialakult rendkívüli helyzetben is biztos alapokon álló jogállam, amelyben a bíróságok elkötelezetten, a törvények szellemében működnek tovább.

Csak éppen – a személyes kontaktusok egyébként észszerű csökkentésének igénye mellett – a peres eljárások lényegét, a tárgyalási szakaszt üresíti ki a jogalkotó. Ezért kellene gondolkodni azon, hogy a halasztást tűrő ügyekben az eljárást függesszék fel, különben sérül a tisztességes eljáráshoz való jog és a kontradikció elve. Ez utóbbi azért is érdekes, mert a felek a bíróság előtt azonnal ellentmondhatnak egymásnak, és ha ettől a lehetőségtől megfosztják őket, kérdéses, hogy születhet-e megalapozott ítélet.

A jogalkotás rendkívül komplex szakmai tevékenység, amely az ilyen hirtelen és átgondolatlan rendeletalkotásnál nagy valószínűséggel hibás terméket szülhet. Mostantól nem a sokszor törvénygyárként működő Országgyűlés, hanem maga a kormány gyárthatja a selejtet – a veszélyhelyzet, vagyis a rendkívüli jogrend bevezetése és minden jószándék ellenére.

A hirklikk.hu oldalán bővebben is olvashatnak erről.