Érthetetlen, hogy egy olyan tőkeerős nemzetközi cég, amely a Viking Sigynt és a testvérhajóját, a mögötte haladó Viking Idunt üzemelteti, miért késlekedik a Hableány sétahajó legázolása miatt elhunyt áldozatok hozzátartozóinak és a baleset sértettjeinek kompenzálásával, s miért nem keresi önként azokat a lehetőségeket, amelyekkel az áldozatok fájdalmát, kárait enyhíteni tudná?
Egy évvel ezelőtt süllyedt el a Hableány sétahajó. A Magyar Távirati Iroda 2019. május 29-én este tette közzé: „felborult egy hajó a Dunán Budapesten, a Parlamentnél szerda este. Utasok is voltak a hajón. Néhány embert már kiemeltek, többeket keresnek”. Azután hamarosan világossá vált, hogy Magyarország legsúlyosabb hajókatasztrófája történt aznap este a viharos, háborgó Dunán. A sétahajón utazók közül hét dél-koreai utast sikerült kimenteni, 27 holttestet – köztük a hajó kapitányának és egy matrózának tetemét – később találták meg. Egy dél-koreai utas holtteste viszont azóta sem került elő.
Szomorú évforduló ez, különösen az áldozatok hozzátartozói, így az ügyvédi irodám által képviselt elhunyt magyar matróz családja számára is. Az ügyben tartott márciusi előkészítő tárgyaláson az áldozat testvére és élettársa láthatta a vádlottak padján a Viking Sigyn ukrán kapitányát, akitől hiába vártak legalább bocsánatkérést. A vád szerint Juric C. figyelmetlen volt, és legalább öt percig nem a hajó vezetésére koncentrált.
Ez lehetett az oka annak, hogy nem észlelte a Hableányt, nem tartotta be a biztonságos távolságot, illetve nem kezdeményezte a rádiókapcsolat felvételét. A tragédia emiatt következhetett be, s a Viking nekiütközött a sétahajónak, amely felborult és szinte azonnal elsüllyedt. Az ukrán kapitány ennek ellenére nem fogadta el az ügyész ajánlatát, amely halálos tömegszerencsétlenséget okozó vízi közlekedés gondatlan veszélyeztetés vétsége, valamint 35 rendbeli segítségnyújtás elmulasztása miatt kilenc év börtönről szólt, hanem az eljárás folytatását kérte.
A járványhelyzet miatt jelenleg a büntetőeljárás sem halad előre, de a sértettek fájdalmát minden bizonnyal enyhítené, ha a tragédia felelőse a katasztrófa súlyos következményeihez igazodó büntetést kapna. A büntetőeljárás szeptemberben a bíróság előtt bizonyítással folytatódik.
Álláspontunk szerint a megfelelő elégtétel része lenne az is, ha a balesetben érintett hajózási társaságok és biztosítóik végre önként vállalnák a felelősséget és a károsultak sérelmeit egy év után bármilyen további huzavona nélkül kompenzálnák. Ehhez szorosan hozzátartozik, hogy a Közlekedésbiztonsági Szervezet végre nyilvánosság elé álljon, s tájékoztassa a közvéleményt és az érintetteket a szakmai vizsgálat eredményeiről.
Érthetetlen, hogy egy olyan tőkeerős nemzetközi cég, amely a Viking Sigynt és testvérhajóját, a Viking Idunt üzemelteti – ez a hajó a baleset idején a közelben tartózkodott, ezért segítségnyújtás elmulasztása miatt ennek kapitánya ellen szintén büntetőeljárás indult – , miért késlekedik a sértettek és hozzátartozók kompenzálásával, miért nem keresi önként azokat a lehetőségeket, amelyekkel az áldozatok fájdalmát, konkrét kárait enyhíteni tudná? Holott két kapitányuk áll büntetőeljárás hatálya alatt a tragédiával összefüggésben. Mi kell még ahhoz, hogy a svájci cég beismerje a felelősségét? Bár a vállalkozás külön szakmai felelősségbiztosítással is rendelkezik, mégis bujkál és rejtőzködik, s az életben maradt károsultakkal és az elhunytak családtagjaival még csak szóba sem hajlandó állni.
A veronai buszbaleset ügyében az érintett biztosítótársaság éppen a közelmúltban mérte fel, hogy ideje lenne a károsultakat végre kompenzálni, s reméljük ez jelen esetben is így lesz, és a svájci székhelyű Viking River Cruises AG cég – a biztosítójával karöltve – végre rászánja magát, hogy vállalja a felelősséget, s peren kívüli megegyezés keretében kielégíti a károsultak jogos igényeit.
