A Fekete-Győr Andrással szembeni vádemelés abszurdnak tűnik a cselekmény társadalomra veszélyességének hiánya miatt, ami elengedhetetlen előfeltétele a bűncselekmény megvalósulásának. A Momentum elnöke játékboltban beszerzett füstgránátot dobott két évvel ezelőtt a „rabszolgatörvény” elleni tüntetés során a rendőrök felé, és ezért emeltek vádat ellene. De akkor tessék becsukni a játékboltot is!

Hivatalos személy elleni erőszak bűntettének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatta ki Fekete-Győr Andrást a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség tavaly áprilisban. A vádhatóság közölte, a Momentum Mozgalom elnöke 2018. december 13-án este a Kossuth téren, a Parlament főlépcsőjénél „az épület védelmére felsorakozott rendőrök irányába célzottan egy meggyújtott füstképző eszközt hajított, mely eszköz által kibocsátott füst a sorfalban lévő rendőrök látását és légzését akadályozva a létesítménybiztosítási rendőri intézkedést akadályozta”.

A Btk. szerint kétségtelen, hogy aki hivatalos személyt „jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz”, az „bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. De vajon mi a helyzet akkor, ha a vádat megalapozó, lila ködöt kibocsátó eszközt valóban egy játékboltban vették? Akkor nem lila gőz borítja el a nyomozóhatóság fejét is, amikor büntetőeljárást indít?

Megítélésem szerint itt valaki nagyon melléfogott – reagáltam a Hirklikk kérdésére. A Momentum elnöke és párttársa ellen az ügyész hivatalos személy elleni erőszak miatt – tárgyalás kiszabása nélkül – 1 év 6 hónap, három év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott a két évvel ezelőtti Kossuth téri tüntetésen állítólag elkövetett cselekmény miatt, nevezetesen azért, mert játékboltban beszerzett füstgránátot dobott a rendőrök felé. Most tartották az előkészítő tárgyalást.

Csak megismételni tudom a korábban, a Fekete-Győr elleni eljárás kapcsán – a Hírklikk megkeresésére – már korábban is kifejtetteket. Azaz ügyvédként azt tudom mondani, hogy a vádemelés számomra abszurdnak tűnik a cselekmény társadalomra veszélyességének hiánya miatt, ami elengedhetetlen előfeltétele a bűncselekmény megvalósulásának. Erről beszéltem a Klubrádió pénteki adásában is (az 53. perctől hallgathatják meg).

A bíróság feladata annak megállapítása, hogy a vádlottak magatartása alkalmas volt-e a rendőri intézkedések tényleges akadályozására. Sajtóinformációk és az érintettek beszámolói alapján azt mondhatom, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a „rabszolgatörvény” elleni tiltakozó akció része volt, ami véleménynyilvánításnak tekinthető. Ez önmagában nem büntetőjogi kategória.

Ha azonban a tiltakozás polgári engedetlenség formáját ölti, akkor az „elkövető” számol a jogkövetkezményekkel. Minden ilyen jellegű cselekménynél azonban a társadalomra veszélyesség fennállását is vizsgálni kell. Az adott ügyben ezt erősen vitatni lehet. Fekete-Győr januárban egyébként azt mondta a történtekkel kapcsolatban, hogy nem bánja, amit tett, és az emberekben düh van, amit valahol ki kell mutatni. Azt is nyilatkozta: „az a politikai rendszer, amely nem hajlandó tárgyalni, amely csak az erő nyelvén ért, az ne lepődjék meg, ha az emberek visszatámadnak”. A felelősség szerinte azokat terheli, akik a rendőrsorfal mögé bújva belekényszerítik az embereket abba, hogy csak elzavarni lehessen őket. Ezért Orbán Viktornak és kormányának kell elvinnie a balhét az utcai ellenállás minden pillanatáért.

A polgári engedetlenség egy rendelkezés vagy szabályozás tudatos megszegése – írja a Társaság a Szabadságjogokért portál. Ahhoz, hogy polgári engedetlenéről beszéljünk, ennek erőszakmentes és erkölcsi indíttatású tettnek kell lennie, amit az elkövető a nyilvánosság előtt vállal. A polgári engedetlenség célja a tiltakozás az igazságtalan, méltánytalan, alapjogsértő szabályozás vagy hatósági gyakorlat ellen. Azért nevezzük polgárinak, mert ez az önállóan gondolkodó állampolgár eszköze, egy végiggondolt, előkészített cselekvés, amelynek következményeit vállalja az abban résztvevő azért, hogy felhívja a figyelmet az adott problémára és igyekezzen elérni a változást.

A folyamatban lévő eljárással kapcsolatban mindenképpen tisztázni kell, hogy a Btk. büntetni rendeli a hivatalos személy elleni erőszakot. Hivatalos személyt a „hivatalos eljárása közben erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozni, jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel intézkedésre kényszeríteni, vagy eljárása alatt, illetve emiatt bántalmazni tilos”. A büntetőeljárásban tehát azt kell bizonyítani, hogy a vádlottak konkrét, ténylegesen kifejtett cselekménye alkalmas volt-e a rendőri eljárás akadályozására, egyáltalán lehet-e azt erőszakként vagy fenyegetésként értékelni. Ezekre a kérdésekre a válasz az általam ismert körülmények alapján nem, de az eljáró bírónak kell ezeket mérlegelnie és értékelnie.

Megítélésem szerint félrevezeti a társadalmi közbeszédet, ha ezt az eljárást „koncepciós perként” kezeljük. Rendőri intézkedés esetén fenntartások nélkül mindenkinek azt kell tennie, amire a rendőr kötelezi. Jogszerűtlen rendőri intézkedéssel szemben pedig a megfelelő fórumon jogorvoslattal kell élni. A főszabály ez, amihez mindenkinek tartania kell magát. Természetesen létező és elismert demonstrációs és politikai véleménynyilvánítási forma a „polgári engedetlenség” is, de annak meg kell maradnia a jogszabályi keretek között, ellenkező esetben az szankcionálhatóvá válik, de a jogkövetkezményekkel az illető előre számol is.

A tüntetések két éve zajlottak, ami felveti a kérdést, mennyire életszerű, hogy két esztendő telik el a bírósági szak elindulásáig? Ez egyáltalán nem tűnik szokatlanul hosszú időnek, figyelemmel arra is, hogy ismereteim szerint ebben az eljárásban előzetesen egy büntetővégzés született, vagyis tárgyalás tartása nélkül állapította meg a bíróság a vádlottak büntetőjogi felelősségét. Ilyen esetben a terhelt első jogorvoslati lehetősége, hogy a büntetővégzés átvétele után tárgyalás tartását kéri, itt tartunk most. Egyszerűbb megítélésű büntetőügyekben is alapvető fontosságú, hogy a büntetőjogi felelősség megállapításához szükséges bizonyítékok – tárgyi eszközök, tanúvallomások stb. – teljes körűen rendelkezésre álljanak a bírósági eljárásban, amikor a bírónak kell már döntenie. Valamennyi bizonyíték beszerzése, felderítése és rögzítése pedig időbe telik. Ahogyan korábban is elmondtam már ehhez az ügyhöz kapcsolódóan: én azt találnám aggályosnak, ha gyorsan, egyik napról a másikra történne a vádemelés és a bírósági tárgyalás, mert akkor valóban alappal felmerülhetne az eljárás „koncepciós” jellege. Bizonyos esetekben persze a büntetőeljárás hatálya alatt tartás – az eljárás indokolatlan elhúzása – is lehet irányított szándékú.

A Btk. szerint a hivatalos személy elleni erőszak alapesetének büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. Az ügyészség által ajánlott büntetés a törvényi mérték középmértékének a fele, vagyis gyakorló védőként azt tudom mondani, hogy ez megfelel a bírói gyakorlatnak és büntetéskiszabási elveknek abban az esetben, ha a vádlott bűnösségét a bíróság megállapítaná. Ez tehát önmagában nem tűnik túlzottnak, egyéb ismert ügyekhez viszonyítása pedig szakmaiatlan az eltérő tényállású esetek konkrét ismeretének hiányában.

Ahogyan korábban is kifejtettem, én nem érzek szándékos időhúzást ebben az eljárásban, de ez sem zárható ki. Az ügyészség teszi a dolgát: az általa bűncselekménynek minősített ügyben vádat emel. Az ítélkező bíró feladata és felelőssége, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a helyes és a jogszabályoknak is megfelelő ítéletet meghozza. Sajnos az eljárások elhúzódása általános, amit még a jelenlegi pandémia is súlyosbíthat.

Felvetődik, lehet-e valakiknek az a célja, hogy eltiltsák a Momentum vezetőjét a közügyektől éppen a 2022-es választásokra időzítve? A közügyektől eltiltás mellékbüntetés, tehát kizárólag jogerős bírósági ítéletben lehet a terheltet ezzel szankcionálni, a jogerős ítélet meghozatala és annak jogerőre emelkedése előtt nem. Egyebekben a közügyek gyakorlásától eltiltást csak szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott, végrehajtandó szabadságvesztés mellett lehet alkalmazni, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés mellett azonban nem.

Tehát Fekete-Győr Andrásnak semmi esetre sem kell attól tartania, hogy ezen ügy miatt eltiltanák a közügyek gyakorlásától és emiatt megvonnák a választójogát és a választhatóságát. A tanulság annyi lehet: létező és elismert demonstrációs és politikai véleménynyilvánítási forma a „polgári engedetlenség”, de annak – öltsön bármilyen formát is – mindig meg kell maradnia a jogszabályi keretek között, ellenkező esetben az szankcionálhatóvá válik, politikailag pedig esetlegesen hiteltelenné teheti azt, aki ezzel él. Ám a társadalomra veszélyesség hiányában a büntetőjog, mint ultima ratio nem jöhet szóba.

(Fotó: ugyeszseg.hu)