A magyarok nem megtagadni, hanem mindig is összekötni akarták a Keletet és a Nyugatot, és Kövér László házelnök szerint ezért kapta a kompország elnevezést Magyarország. Tényleg elfelejtette, hogy Ady Endrét idézi, aki szerint a kompország „legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza”. A költő ezzel a gondolattal kétségkívül a jövőbe látott.
A Kurultaj – Magyar Törzsi Gyűlés elnevezésű hagyományőrző rendezvényen elhangzott: ez nemcsak a hun, türk rokontudatú népek ünnepe, hanem egyben üzenet és példa is minden nyugati és keleti nép számára, amelyből mindenki bölcsességet és önbizalmat meríthet. Ezt hangoztatta a múlt hétvégén rendezett, méltán kevés figyelmet kiváltó eseményen Kövér László házelnök. Pedig a politikus fontos üzeneteket fogalmazott meg. Például azt: a magyarok nem megtagadni, hanem mindig is összekötni akarták a Keletet és a Nyugatot, és szerinte ezért kapta a kompország elnevezést Magyarország.
A parlament elnöke hozzátette, hogy a magyarok szívesen lennének híd az eltérő civilizációkhoz tartozó, de egymást tisztelő országok és népek mindenkinek gyümölcsöző tranzitzónája. Kövér tényleg nem emlékszik rá, hogy a tranzitzóna igen rosszul hangzó fordulat? Ezt gyorsan felejtsük is el, mert a menekültek számára a déli határon létrehozott különleges övezeteket – amelyekből a „migráncsoknak” egy kiút kínálkozott: vissza Szerbiába – uniós nyomásra kénytelenek voltunk felszámolni.
Kissé másként gondolkodik a „kompországról” Orbán Viktor miniszterelnök. „Van az a világ, ahol az európai népek összekeverednek az Európán kívül érkezőkkel. Na az kevert világ. És vagyunk mi, ahol Európán belül élő népek keveredtek össze egymással. Ezért mi a Kárpát-medencében nem vagyunk kevert fajúak, hanem saját otthonában élő népeknek vagyunk a keveréke” – magyarázta a kormányfő néhány napja Tusványfürdőn.
De lépjünk ezen túl, mert Kövér mintha megfeledkezett volna róla, hogy a kompország kifejezés Ady Endrétől származott. Az egyik legnagyobb költőnk fogalmazta meg ugyanis, hogy „Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza”. A költő 1905-ben már jól látta a jövőt: „újból Európa ellen mentek lovas magyarok? Az Időre röhögtök, miért legyen másként, mint Szvatopluk után: szent Ázsia nevében törtetni fogtok előre”.
Kövér László nagyon melléfogott, amikor a kompországot emlegette, hiszen Ady szerint “Kompország megindult dühösen Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak, ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer emberrel, mi lesz ezekkel?”.
Idézzük megint csak Adyt: „Minket kergettek előre, nem volt szabad hátranézni, meglátni, honnan megyünk robogva. Meglátni, hogy néhány Fáraóé ez az ország, hogy szennyes állati életben tartják a milliókat. A Fáraók azt akarták, hogy legyenek itt gúlák és piramisok (stadionok – a Szerk.). Vérét és idegét hordja össze néhány vak bolond: hivalkodjanak majd vele ők”.
Végezetült: Ady szerint meghurcolt minket „ezer esztendő, át és átitatta véreteket kun vérrel, tatár vérrel, szláv vérrel, örmény vérrel, görög vérrel, germán vérrel, oláh vérrel”. Mi ez, ha mi magyarok nem kevert faj vagyunk? Nem mellesleg a költő így fogalmazott: „erős vagy te, Pusztaszer, erősebb vagy Jeruzsálemnél, erősebb vagy Babilonnál, erősebb vagy Rómánál, erősebb vagy Párizsnál. Légy hivalkodó: erősebb leszel Bécsnél is”.
Ady gondolataiból egyelőre két dolog valósult meg: újból Európa – pontosabban „Brüsszel” – ellen mennek a „lovas magyarok”, s néhány „fáraóé” ez az ország, hogy „szennyes állati életben” tartsanak milliókat.
De Kövér ámokfutása ezzel nem ért véget. A szlovákiai Zselízen múlt pénteken tartott beszédében kifejtette: az utóbbi időkben „a tőke és a technológia koncentrációjának következményeként olyan magánérdekeket érvényesítő, államokon kívüli és államok feletti hatalmak szerveződtek és emelkedtek fel globálisan, amelyek a nemzetállamokat fel akarják számolni szerte a nyugati világban”. Európára nézve mindez azt jelenti a házelnök szerint, hogy a jellemzően Európán kívüli globális magánhatalmak az Európai Uniót Európai Egyesült Államokká akarják átalakítani, egy olyan föderációvá, még inkább birodalommá, amelyben minden uniós állam „teljes mértékben elveszítené önrendelkezését és cselekvési szabadságát”. A cél pedig az, hogy „a magánhatalmak véglegesen és kizárólagosan megszerezzék maguknak a tagállamok anyagi és szellemi erőforrásait”.
Mindezek után mi marad nekünk? Legyünk kompország, amely ismételjük: „legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza”. A rendszerváltozás után 32 esztendővel keressük tehát Keleten az új barátainkat, például Oroszországot, Azerbajdzsánt, Kínát. Tisztelt házelnök úr: Észak-Koreára még nem tetszett gondolni?
(Fotó: Kövér László és Ady Endre)
