Kedden szinte egyik percről a másikra eltörölték az üzemanyagár-plafont, amiről minden hozzáértő tudta, hogy amikor az állam a piaci folyamatokba beavatkozik, annak előbb-utóbb rossz vége lesz. Lett is. S vajon mi a következő lépés? Tán csak nem az egyre elviselhetetlenebb költségvetési terhekkel járó rezsicsökkentés további csökkentése?

A kormány tavaly novemberben nagyvonalúan befagyasztotta az üzemanyagárakat, ám a költségeket a piaci szereplőkre hárította. Emiatt kiskutak sora zárt be, a MOL a legutóbbi negyedév alatt 34 milliárdos veszteséget könyvelhetett el – ne sajnáljuk a céget, amely az ársapka ellenére is igen szép nyereségre tett szert –, pár napja pedig már alig lehetett benzinhez jutni. A kutak előtt – már ahol egyáltalán volt üzemanyag – kedd éjszaka is hosszú sorok várakoztak, nem tudva, hogy 23 órától megszűnt a Kánaán. Mire az autósok sorra kerültek, nem kis meglepetéssel tapasztalhatták, hogy hiába várakoztak igen hosszú ideig, már csak piaci áron tankolhattak. Ez a váratlan karácsony előtti meglepetés még dob egyet az amúgy is elszabadult infláción, ami jól jön a költségvetésnek, mert az áfa és a jövedéki adó emelkedése miatt több lesz a bevétel.

És akkor most nézzük a rezsicsökkentést. Szeretett pártunk és kormányunk 2013-ban kitalálta, hogy a villamosenergia és a földgáz ugyancsak legyen hatósági áras termék, s ehhez idén augusztusig ragaszkodtak is. Viszont kár lenne megfeledkezni arról, hogy 2019-ig az elektromos energiáért és a gázért a szolgáltatóknak több esztendőn át kevesebbet kellett fizetniük, mint amennyit nekünk „kedvezményesen” kiszámláztak. Ezen valakik – hogy kik, azt az olvasó fantáziájára bízzuk – bizonyosan sokat kerestek.

Azután elszabadult a pokol, és rövid idő alatt hét-tízszeresére nőttek az energiaárak. Így a kormány is kénytelen volt lépni, s kivette a kedvezményezettek köréből például az önkormányzati intézményeket. A lakosság egy része sem járt jól, mert augusztustól a hatósági tarifát háztartásonként évi 2523 kilowattóráig, illetve a gáz esetében 1729 köbméterig vehetik csak igénybe. Azt ne is firtassuk, hogy ez hány embert érint, mert ahány forrás, annyi becslés.

Ami viszont tény: a miniszterelnöktől kezdve az utolsó pártlakájig jó ideje hangoztatják, hogy minden háztartás havi 181 ezer forintot kap rezsitámogatás címén, és ez az összeg a parlamentben még kedden is elhangzott. Tudják vajon, hogy a KSH utoljára hozzáférhető adatai szerint 4,1 millió háztartás van Magyarországon? Amennyiben ezzel az adattal tisztában vannak, már csak egy egyszerű szorzásból kijön: összességében állítólag 740 milliárd forint állami támogatást kapunk minden egyes hónapban. Ha a számok valósak, joggal tesszük fel a kérdést: ezt a rendszert meddig lehet fenntartani? Vajon jön-e egy újabb meglepetés, amikor egy lidérces éjszakán fájdalmas búcsút vehetünk a NER „szent tehenétől”, a rezsicsökkentéstől általában? A dolog azonban egy laikus számára is gyanús, mert a 181 ezer forint nemigen lehet több, mint egy népmesei szám.

Az ársapkáknak persze ezzel nincs vége. Hatósági árat fizetünk például a burgonyáért, a lisztért, a cukorért, az étolajért, meg a tojásért is. Viszont egyre több helyen nem kapni cukrot és tojást. Arról nem is beszélve, hogy több mint kétezer falusi kisbolt kényszerült bezárni, mert képtelenek voltak fedezni a hatósági árak miatt keletkezett veszteségeiket.

Mi lesz, ha Orbán Viktor mer nagyot álmodni, és holnaptól a csirkefarhátról is lekerül az ársapka? Amennyiben ez megtörténik, a Matolcsy György jegybankelnök által jövőre vizionált 15-18 százalékos infláció igen óvatos előrejelzésnek bizonyulhat. Ami meg a Fidesznek a rezsicsökkentés megőrzésére irányuló – többször is győzelmet hozó – választási ígéreteit illeti, elvileg felmerülhetne a ráutaló magatartással okozott bíztatási kár esete is, csakhogy más a polgári jog, és más a politika. Legközelebb tessenek körültekintőbben szavazni!

(Fotó: Facebook, Orbán Viktor győzelmi jelentése tavasszal Brüsszelből)