Az alaptörvény szerint „nem lehet országos népszavazást tartani (...) a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról” szóló kérdésekben. Sajnos ilyen a nyugellátás mértéke is. Hiába nyomorog a nyugdíjasok csaknem harmada, erre a mindenkori kormánynak kell(ene) megoldást találnia, mert a referendum nem lehetséges út. A 2026-os választáson indulni kívánó pártok nem kerülhetik meg, hogy színt valljanak arról, mit akarnak kezdeni a két és fél millió nyugdíjas honfitársunkkal, hogy ők tudják majd, kire szavazzanak.

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson annak érdekében, hogy egyetlen 65 éves vagy idősebb Magyarországon élő, magyar állampolgárnak se lehessen alacsonyabb a jövedelme a Központi Statisztikai Hivatal által évente közzétett nagyon szűkös megélhetési küszöbnél?” – ezt a kérdést bocsátaná országos népszavazásra magánemberként Karácsony Mihály. Az Országos Nyugdíjas Parlament elnöke már korábban is felvetette, hogy – a korábbi gyakorlathoz visszatérve – a bérnövekedéshez kellene igazítani az idősek juttatását.

Karácsonynak bizonyára igaza van, hiszen rendszerszintű problémával állunk szemben, csupán az a gond, hogy az alaptörvény szerint „nem lehet országos népszavazást tartani (...) a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról” szóló kérdésekben. Az öregségi nyugdíjakra fordítható összeget pedig a mindenkori költségvetési törvény határozza meg, így ebben az esztendőben erre a célra nagyjából 6,9 ezer milliárdot lehet fordítani.

Mégis érthető a kezdeményezés, mert annak elutasítása esetén a nyugdíjasok joggal lehetnek kíváncsiak az indokolásra. már csak azért is, mert Karácsony Mihály szerint nem a költségvetési törvényt, hanem az 1997-es nyugdíjtörvénynek azt a szakaszát szeretnék módosítani, amely szerint a „tárgyév január 1-je előtti időponttól megállapított társadalombiztosítási nyugellátást (...) a megállapítás naptári évét követően minden év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni”. Áttételesen persze ez is érinti a költségvetést, de mi nem?

A népszavazási törvény azt is tartalmazza, hogy a kérdést úgy kell feltenni, hogy „arra egyértelműen lehessen válaszolni”. De vajon mit jelent, hogy egyetlen nyugellátásra jogosult személynek „se lehessen alacsonyabb a jövedelme a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által évente közzétett nagyon szűkös megélhetési küszöbnél?”. Ez a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) joggyakorlata szerint a választók számára nehezen értelmezhető. Ráadásul a KSH jó ideje nem közöl létminimum-számításokat. A testületnek így nem lesz más lehetősége, mint hogy a kérdés hitelesítését két okra hivatkozással is elutasítsa. Ugyanakkor a KSH maga is használja a „nagyon szűkös” megélhetéshez szükséges jövedelem kategóriáját, igazodva az „Európai jövedelmi és életkörülmény adatfelvétel” előírásához. Így talán már nem is annyira értelmezhetetlen a kérdés.

Karácsony Mihály felvetése amúgy azért is indokolt, mert Orbán Viktor számos alkalommal hangoztatta, hogy a nyugdíjasokkal „megállapodást kötött”, amely szerint megőrzik a nyugellátások reálértékét. Ilyen szerencsétlen „megállapodást” persze senki nem kötött, mert a reálkeresetek növekedése rendre meghaladja az inflációt, amiből az jött ki, hogy 2010-től a bérek a Fidesz kormányzása alatt több mint háromszorosára nőttek, a nyugdíjasok viszont alig több mint kétszeres emelést kaptak. Míg 2010-ben a nettó átlagkereset 132 ezer forint volt, ez az összeg 2024-re 445 ezerre nőtt. Ezzel szemben az öregségi nyugellátásban részesülők juttatása ugyanezen időszakban átlagosan 91 ezerről 217 ezerre emelkedett. Ráadásul ez utóbbi növekménynek a jelentős része is abból adódhat, hogy az emberi élet véges. Akik pedig az elhunytak helyébe léptek, eleve magasabb összegű ellátásban részesülnek. A cserélődési ráta 2010 óta egyébként akár 25 százalékos is lehetett.

Ezzel együtt is mind nagyobb a szakadék az aktív foglalkoztatottak keresete és a nyugdíjak között: A KSH adatai szerint a nettó átlagkereset és a nyugdíj aránya a legjobb évben, 2008-ban 69,1 százalék, míg 2024-ben 54,6 százalék volt. A legrosszabb egyébként 2020-ban volt a helyzet, amikor ez az arány 51,3 százalék körül alakult.

A nyugdíjasoknak ígért 30 ezer forintos egyszeri élelmiszerutalványról szóló kormányrendeletben viszont a következő szerepel: a „Magyar Kormány gazdasági programjának egyik alapvető célja, hogy az elért eredményekhez ne csak az aktív munkavállalók, hanem a nyugellátásban és egyes más ellátásokban részesülő magyar állampolgárok is hozzáférjenek”. De nem férnek hozzá, mert az átlagbérek és az átlagnyugdíjak között egyre nagyobb a különbség. Ami azt jelenti, hogy a nagyjából 2,5 millió nyugellátásban részesülő személy juttatásai a foglalkoztatottakéhoz képest folyamatosan veszítenek az értékükből.

Az egyszeri 30 ezer forintos juttatás tehát nem segít, és még választási kampányígéretnek is kevés. Minderről azonban népszavazás útján valószínűleg nem lehet dönteni, hanem a 2026-os parlamenti választáson indulni kívánó pártoknak kellene beszélniük arról, mit kívánnak tenni a nyugdíjasok érdekében. Felelőtlen ötletelés helyett – a férfiak számára ígért 40 év szolgálati idő után igénybe vehető nyugdíj, SZÉP-kártya stb.– arra a rendszerszintű problémára kellene választ adni, mit lehet tenni annak érdekében, hogy a szépkorúak méltó körülmények között élhessék meg a nyugdíjas éveiket... Jövő áprilisban alkalom nyílik arra, hogy a választok bölcs döntése folytán egy új összetételű parlament az elsők között dönthessen erről az égető kérdésről.

(Fotó: Csomor Ádám / Népszava – 30 ezres utalvány lett az áfa–visszatérítés helyett)