Az Orbán-kormány 2012-ben 14-ről 12 évre csökkentette bizonyos súlyos bűncselekmények esetén a vétőképes életkor határát. Szakemberek hiába mondták, hogy hatékonyabb eszköz lehetne a gyermekvédelmi intézményrendszer megerősítése, a pedagógusok megfelelő felkészítése, a szülők edukálása, és általában a társadalom érzékenyítése. Hiába beszéltek, mert míg 2019-ben a KSH adatai szerint a 14 év alattiak körében 1826, tavaly viszont már 4350 bűnelkövetőt regisztráltak. Gyilkosságot ebben az életkorban szerencsére évente mindössze egy-két alkalommal követnek el, ám ezeknek is lehet valamilyen, a külvilág számára érzékelhető előzménye. Nagy baj, ha ezt senki nem veszi észre.
Több ember sérelmére elkövetett emberölési kísérlettel vádolják azt a 13 éves fiút, aki múlt vasárnap éjjel megkéselte édesanyját és nagymamáját a Győrhöz közeli Gönyűn. Az ügyészség szerint a fiú előre kitervelte a bűncselekményt: a Telex úgy tudja, a rendőrök egy titkos csatornán keresztüli üzenetváltásra bukkantak erre vonatkozóan a kiskamasz számítógépén. Azt, hogy kivel beszélt a terveiről, egyelőre nem tudni, de az eset megítélése szempontjából – amint arra később kitérek – ennek nincs különösebb jogi relevanciája. A gyilkossági kísérlet büntetési tétele egyébként megegyezik a befejezett cselekményével, ami felnőtt elkövetőnél több sértett esetén akár életfogytig tartó büntetést vonhatna maga után.
Először is érdemes azonban emlékeztetni rá, hogy a vétőképes életkort a 2012 nyarán kihirdetett új Btk. csökkentette bizonyos súlyos bűncselekmények esetén – ilyen például az emberölés, az életveszélyt okozó testi sértés, a rablás – 14-ről 12 évre. Ez szakmai körökben heves vitát váltott ki, ám a lépést a törvényalkotók a gyerekek felgyorsult biológiai fejlődésével és az egyre erőszakosabb fellépésével – meg a társadalom fokozott védelme iránti igénnyel – magyarázták. Ezzel szemben az ENSZ gyermekjogi bizottsága azt kérte az Orbán-kormánytól, hogy „állítsák vissza a büntethetőség korhatárát 12-ről 14 évre, még a legsúlyosabb bűncselekmények esetén is”. Ugyanakkor javasolták a 2010-ben megszüntetett fiatalkorúak speciális felkészültségű bíróságának újraindítását is.
A magyar kormány „természetesen” figyelmen kívül hagyta ezt, miként azokat a véleményeket is, amelyek szerint a gyermekbűnözést egészen más módszerekkel kellene visszaszorítani. Hatékonyabb megoldás lehetne a gyermekvédelmi intézményrendszer megerősítése, a pedagógusok megfelelő felkészítése, a szülők edukálása, és általában a társadalom érzékenyítése. Minderre azért is szükség lenne, mert míg 2019-ben a KSH adatai szerint a 14 év alattiak körében 1826, tavaly viszont már 4350 bűnelkövetőt regisztráltak. „Szerencsére” többségében kisebb súlyú lopásokról, a kortársaikkal szembeni testi sértésekről és súlyosabb következményekkel nem járó rablásokról van szó. Emberölést gyerekek évente legfeljebb egy-két alkalommal követnek el, aminek valószínűleg van valamilyen érzékelhető előzménye. A Btk. szigorítása erre nem adott megfelelő választ, mert egy kiskamaszt aligha rettent vissza, hogy már 12 évesen is büntethető.
Térjünk azonban vissza a gönyűi esethez, amiről igen keveset tudni. A Btk. ismeretében néhány dolog azonban leszögezhető. Az egyik, hogy 14 évnél fiatalabb gyermek esetében nem lehet büntetést kiszabni, hanem vele szemben csak intézkedés alkalmazható, ami javítóintézeti elhelyezést jelent. „Javítóintézeti nevelést a bíróság akkor rendel el, ha a fiatalkorú eredményes nevelése érdekében intézeti elhelyezése szükséges”. Ennek időtartama legfeljebb négy év, ami az esetleges minősítő körülmények figyelembevételével sem lehet több. Ezért a szűk büntetési tételkeret determinálja majd a bíróság mérlegelési lehetőségét a tekintetben is, hogy a késelős fiú megosztotta-e gyilkos szándékát bárkivel, vagyis megállapítható-e az előre megfontoltság. Ha igen, a beszélgetőtársát akkor sem terhelte volna feljelentési kötelezettség.
A javítóintézeti elhelyezés ráadásul arra is alkalmat teremt, hogy az adott ügyben vélelmezhetően mentálisan beteg gyerek kijárja a „börtöniskolát”, hiszen ott akár 18-20 éves, a bűnelkövetésben már nagyobb tapasztalatokat szerzett társaival töltheti el a négy esztendőt. Ám egy 13 éves kiskamasz esetében ez a szankció csak akkor alkalmazható, ha „az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással”. Ennek eldöntése az igazságügyi pszichológus szakértő feladata, és a bíróság a szakvélemény birtokában hozhat bölcs döntést a javítóintézeti vagy más gyermekvédelmi – esetleg pszichiátriai – intézményben történő elhelyezésről.
És végezetül még egyszer: tényleg nem tűnt fel senkinek, hogy egy 13 éves gyerek ki akarja irtani a családját?
Erről a hvg.hu portálnak is nyilatkoztam:
(Illusztráció: Getty Images)
