„A tulajdon társadalmi felelősséggel jár” – idézhetnénk az alaptörvényt. Ami azt jelenti, hogy aki tehetősebb, vállaljon nagyobb részt a közterhek viseléséből. Az egykulcsos, 15 százalékos személyi jövedelemadó ennek ellentmondani látszik. Tarr Zoltánt, a Tisza Párt alelnökét most keresztre feszítik, mert felvetette ezt a kérdést. Reméljük azonban, hogy egy normális országban a normális emberek megértik: mélyen igazságtalan, hogy a 290 ezer forintos bruttó minimálbérből százalékra pontosan annyit kell adózni, mint a NER-lovagok milliárdos jövedelme után.
„Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez, valamint a készpénzzel történő fizetéshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár” – olvasható a sokadjára módosított alaptörvényben. Azt ép ésszel meg nem lehet fejteni, hogy a XIII. cikk első bekezdésében ezek a gondolatok hogyan keveredtek össze – különös tekintettek a készpénzzel történő fizetés jogának alkotmányos rangra emelésével –, ám most inkább fókuszáljunk az utolsó fordulatra, ami a Tisza vélelmezett, az Index által kiszivárogtatott szja-emelési elképzelései miatt különös aktualitást nyert.
Nem tudjuk, a legnagyobb ellenzéki erő tervei között – már ha kormányra kerülnének – valóban szerepel-e ez, ám Magyar Péter és a Kötcsén bemutatott gazdasági szakértője is cáfol. Mi több, azt állítják, hogy a Tisza adócsökkentésekre – az szja és az áfa mérséklésére – készül. Ami persze fából vaskarika, mert az idén 8 ezer milliárdnyi áfára és 4,4 ezer milliárd szja-bevételre számít a kormány, és ha mindkét tételből lefaragnak, azzal újabb lyukat ütnek az amúgy is erősen hiányos büdzsén. Magyar Péter ezt az 1 százalékos vagyonadóval fedezné, amit azokra vetnének ki, akiknek a javai meghaladják az 5 milliárd forintot. Ez vagy elég lesz a költségvetési hiány növekedésének megakadályozására, vagy nem, az ilyen adó vagy behajtható lesz, vagy nem. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy inkább nem.
A további számháborútól el is tekintenénk, legfeljebb annyit jegyzünk meg, hogy a most bruttó 550 ezer forintos mediánbérből – aminél a foglalkoztatottak fele kevesebbet, a másik fele többet keres – nettó 365 ezer kerül a számlákra. Vagyis az állam – a 15 százalékos szja-val, a társadalombiztosítási járulékkal, valamint a munkáltatók által külön fizetendő szociális hozzájárulással együtt – ma is lenyúlja a foglalkoztatottra szánt összeg 42 százalékát. Amikor meg az emberek vásárolni mennek, kifizetik még az általában 27 százalékos áfát, a jövedéki adót, meg a banki tranzakciós illetéket, a biztosítási adót, és mindezt figyelembevéve kiderül, hogy a bruttó 550 ezernek talán a kétharmada is a költségvetést gazdagítja. Ez a zsebünkben kotorászó NER ijesztget adóemeléssel?
Más a helyzet persze akkor, ha valaki milliókat keres, mert ő a bevételekhez képest sokkal kevesebbet költ a mindennapi megélhetésre. Marad pénz tehát megtakarításra, befektetésekre, új autóra, nyaralásra, „luxizásra”. Vajon igazságos-e így az egységesen 15 százalékos adókulcs? Meggyőződésem szerint ez legitim vita tárgya lehetne. Alapvető társadalompolitikai kérdés ugyanis, hogy a jövedelmeket vagy inkább a fogyasztást adóztassuk. Az alacsony, egykulcsos szja-val egyértelműen a tehetősebbek járnak jól, a magas áfával pedig a szegényebb rétegeket sújtják.
Az etyeki fóruma miatt sokat támadott Tarr Zoltán Tisza-alelnök szerint „meg kell nyerni a választást, és nem azt mondjuk, hogy mindenáron meg kell nyerni, nem azt jelenti, hogy hazudunk, füllentünk, hátba támadunk, hanem ahhoz, hogy eljussunk abba az állapotba, hogy lehessen normálisan beszélgetni, ahhoz meg kell teremteni ennek a feltételeit, mert ennek a feltételeit úgy lehet megteremteni, ha megnyerjük a választást.” Igaza van, mert ma nincs esély arra, hogy értelmes párbeszédet, nyilvános szakértői vitákat folytassunk például az adórendszer átalakításáról. Már csak azért is, mert az alaptörvény kimondja, hogy a „tulajdon társadalmi felelősséggel jár”.
Lázár Jánost idézve „akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér". Ettől persze a saját „alaptákolmányuk” érvényes. Orbán Viktor Kötcsén – nyilván a szavazatmaximalizálás, tehát politikai haszonszerzés céljából – mégis újabb nemzeti konzultációt hirdetett a talán nem is létező „Tisza-adóról”. Persze a mi pénzünkből milliárdokat pazarolva, álkérdésekkel operálva. (Csak zárójelben: 2010 óta minden évre jutott átlagosan egy „konzultáció”, amire összességében legalább 60-70 milliárd forintot költöttek. Kár, hogy az ATV Aktuál című, a kötcsei eseményekkel foglalkozó hétfői adásában erre nem jutott idő.) Miközben az, hogy Tarr Zoltán előhozakodott a többkulcsos adórendszer lehetőségével, teljesen indokolt. Vélelmezhetjük, hogy egy normális országban a normális emberek megértik: mélyen igazságtalan, hogy a 290 ezer forintos bruttó minimálbérből százalékra pontosan annyit kell adózni, mint a NER-lovagok milliárdos nagyságrendű jövedelme után.
A Tisza Pártnak is – a félreérthető megnyilvánulások helyett – határozottan ki kellene állnia a jelenleginél igazságosabb szabályozás mellett. Ez van olyan súlyú kérdés, ami megérne egy értelmes vitát. Besenyő Pista bácsit idézve: a mostani rendszer „noormális?”.
(Illusztráció: Érdlakó)
