Mondja ki a főváros vezetése praktikusan a saját alkalmatlanságát, és akkor a kormány segít – nagyjából ez következik abból a kormányhatározatból, amely szerint Orbán Viktor garantálja a budapesti közszolgáltatások zavartalan működését. Vajon milyen áron? És milyen alapon, amikor a maga vezette kabinet sodorta a csőd szélére Budapestet?
„A Kormány elkötelezett amellett, hogy Budapest Főváros fizetésképtelenné válása esetén a fővárosi közszolgáltatások és a fővárosi tömegközlekedés zavartalanul működjenek” – derül ki egy Orbán Viktor jegyezte kormányhatározatból. E szerint készek minden segítséget megadni, hogy „a fővárosi közszolgáltatásban, ideértve a fővárosi tömegközlekedésben érintett dolgozók minden körülmények között megkapják munkabérüket, amennyiben a Fővárosi Önkormányzat nem tesz, vagy nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségeinek”. Csak ennek feltétele, hogy a közgyűlés jelentsen csődöt.
A kormány egyetlen követelése világos: tartsanak rendkívüli ülést, és Budapest mondja ki, hogy a vezetői praktikusa alkalmatlanok. Ennek azonban Karácsony és Vitézy szerint sincs jogi relevanciája. Utóbbi úgy látja, hogy a Fidesz szeretné a Tiszát belerángatni abba, hogy ők ismerjék el a csődöt, amire tavaszig kampányt építhetnének, rámutatva: az új erő képtelen még egy város vezetésére is.
Megjelent ugyanakkor a főváros honlapján Karácsony Gergely előterjesztése a hétfői rendkívüli közgyűlésre. Utal az Állami Számvevőszékre, amely azt írta, hogy a főváros anyagi nehézségei részben „a költségvetési befizetési kötelezettségek növekedéséből” fakadnak, és hogy a „Fővárosi Önkormányzat likviditási nehézségei a 2025. évben oly mértékben súlyosbodtak, hogy a kifizetések teljesítése folyamatos kihívást jelent számára. Intézkedések hiányában a Fővárosi Önkormányzat a 2025. év IV. negyedévében fizetésképtelenné válhat, amelynek következtében a közfeladatok ellátása is veszélybe kerülhet″. A dokumentum azt is rögzítené: a közgyűlés „örömmel nyugtázza, hogy a Kúria az ítéletében törvénysértőnek minősítette, hogy az államkincstár 2023-ban inkasszálta a szolidaritási hozzájárulást, egyben elkötelezett a folyamatban levő további perek sikere mellett″. Perek pedig vannak. Közelebb vihet a megoldáshoz, hogy a Kúria november elején jogerősen kimondta: a Magyar Államkincstár jogellenesen inkasszózott még 2023-ban, így folytatódhatnak azok a perek is, amelyeket a legfőbb bírói fórum döntésére várva függesztettek fel. Ezek tétje százmilliárdos nagyságrendű.
Az Alkotmánybíróság egy 2024 végi határozatában egyébként leszögezte, hogy a szolidaritási hozzájárulás akkor kerülhet összeütközésbe a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájával, illetve az alaptörvényben biztosított önkormányzati pénzügyi autonómiával, ha az AB eszköztárával is mérhetővé válik a finanszírozási rendszer súlyos aránytalansága. Vajon mi kell még a „súlyos aránytalanság” megállapításához, amikor a fővárosnak idén 38 milliárdos támogatás jár, és ehhez képest 98 milliárdot vonnak el?
A közgyűlés az előterjesztés szerint mindazonáltal nyitott minden olyan jogtechnikai megoldásra, ami az önkormányzati autonómia biztosítása mellett a fővárosi közszolgáltatások és a fővárosi tömegközlekedés zavartalan működését tartósan biztosítja. Csakhogy a kormány nem ajándékot adna a fővárosnak, mert a számára előírt kötelező feladatokat – Budapesten ilyen a közösségi közlekedés is – finanszíroznia kell. Persze nem teljes egészében, hanem az önkormányzat teljesítőképességére figyelemmel.
Ám milyen jogtechnikai megoldások jöhetnek szóba? Álláspontom szerint helyi önkormányzat formálisan nem jelenthet be fizetésképtelenséget, ami a versenyszférában csődeljárást vonna maga után. Település azonban nem mehet csődbe, hanem a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény rendelkezései szerint kell eljárni. Ezért nemigen értelmezhető, hogy a kormány mit vár a fővárostól. A törvény szerint ugyanis kizárólag adósságrendezési eljárást lehetne kezdeményezni, amennyiben egy település valóban fizetésképtelenné vált, és nem tudja fizetni például a beszállítóit, az önkormányzat és cégei alkalmazottjait. Ez a helyzet szerencsére még nem áll fenn. (Van viszont vagy 30 milliárdnyi adósság, amit ha nem sikerül az év végéig ledolgozni, annak súlyos, az önkormányzat törvényes működését fenyegető következményei lesznek. És jöhet az egyoldalú állami beavatkozás.)
Ilyen esetekben a bíróság polgári nemperes eljárásban csődbiztost jelöl ki, és ugyancsak a bíróság dönthet az adósságrendezési eljárás megindítása és az azt követő intézkedések jogszerűségéről. A biztos áttekinti az önkormányzat gazdálkodását – egy évre visszamenőleg a megkötött szerződéseket is –, egyezséget keres a hitelezőkkel, engedélyez kifizetéseket, megállapítja, melyek az önkormányzat szabadon értékesíthető vagyonelemei stb. Kötelező feladat azonban nem maradhat ellátatlan. Mindezzel kapcsolatban a közgyűlés által jóváhagyandó válságköltségvetés készül, amelynek része lehet reorganizációs hitel felvétele – külön kérés esetén esetleg kamattámogatással –, és az állam is nyújthat visszatérítendő kamatmentes támogatást, de akár vissza nem térítendő támogatást is. Ugyanakkor lehetőség van arra, hogy az állam elengedje az önkormányzattal szembeni követelései legfeljebb felét.
Ám a normális megoldásra nemigen mutatkozik kormányzati szándék. Azt várják el, hogy a szerencsétlen „áldozat” ismerje el: ha már „meglopták” – mert alkalmatlan volt vigyázni a pénzére –, arról nem a „tolvaj” tehet. Mi több, a jogtalanul megszerzett javakat meg is tarthatja. Cserében a „jótékony” állam adna valamennyi megalázó jóvátételt...
