Az áprilisi választáson mindannyiunk sorsa a tét, amit kéretik nagyon komolyan venni, és a lehetőséget nem eltaktikázni, eltékozolni. Különben minden marad a régiben. Nem személyes ambíciókról, egzisztenciákról döntünk, hanem arról: merre tovább Magyarország? Nem az a kérdés, hogy háború vagy béke, inkább az: Kelet vagy Nyugat, demokrácia vagy autokrácia?
A választójog az egyik legfontosabb demokratikus alkotmányos alapjog. Aki nincs a közügyektől eltiltva, 4 évente választhat és választható. Ezt ne korlátozza senki! Persze lehet taktikázni, észszerűen spekulálni a legjobb eredmény elérése érdekében. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a választójogi és a választási eljárási szabályok Magyarországon a győztes javára torzítanak, és nem biztosítják a tisztességes, igazságos, arányos választás lehetőségét. Emiatt az ellenzéki oldalon csak egy jelölt indulhat az egyéni körzetekben a NER-rel szemben.
Hangsúlyozom ezzel kapcsolatban, ne tévesszenek meg senkit a közvélemény-kutatási adatok, mert azok legfeljebb annyit árulnak el, hogy ha a mandátumokat arányosan osztanák el, az egyes jelölő szervezetek ennek megfelelő képviselethez juthatnának a 199 fős parlamentben. A helyek sorsa azonban a 106 egyéni körzetben dől el, erre nézvést pedig az országos – általában ezres mintán alapuló – felmérések semmilyen eligazodást nem adnak. S tegyük hozzá, hogy például 2022-ben a közvélemény-kutatók oda-vissza 7-14 százalékot tévedtek. A végeredmény pedig az lett, hogy a Fidesz listájára leadott voksok valós 52 százaléka sima kétharmadot eredményezett.
A szabályok azóta nagyjából változatlanok, bár a körzetek határainak átszabásával Budapesten 18 helyett csak 16 választókerület lesz, míg kettő Pest megyéhez kerül. Ami azért is érdekes, mert 2022-ben a fővárosban a korábbi 18 választókerületből 17-et az ellenzéki összefogás vitt el, míg vidéken csak Pécsett és Szegeden csíptek el egy-egy mandátumot.
Az viszont maradt, hogy a 199 képviselői helyből 93-at az országos listáról osztanak ki. amire közvetlenül szavazunk. Az egyéniben befutó jelölteket a pedig a rendszer kétszer „jutalmazza", mert töredékszavazatnak minősül (...) az egyéni választókerületben mandátumot szerzett jelölt szavazataiból a második legtöbb szavazatot elért jelölt eggyel növelt szavazatainak levonása után fennmaradó szavazathányad, amit a listán jóváírnak Ilyen megoldás nincs a világban sehol. Nálunk viszont ez a trükk is kellett ahhoz, hogy a Fidesz 2022-ben ismét kétharmadot szerezzen.
Miért is beszélünk sokadjára erről? Mutassanak bármit is a közvélemény-kutatási adatok, akkor sem tekinthető lefutottnak a meccs, ha a Tisza ma meggyőzően vezet. Miközben szoros verseny esetén azon múlhat a NER leváltása, hogy a Tisza hány mandátumot szerez egy-egy választókerületben, és ahol alulmarad, milyen különbséggel veszít.
A konklúzió: a rendszerváltozáshoz minden voksra szükség van. Az azokra leadott szavazatokra is, akik veszítenek, ám nem mindegy, milyen különbséggel. Egy ilyen kiélezett küzdelemben teljesen nyilvánvaló, hogy Magyar Péter érdeke is a konszenzuskeresés kell, hogy legyen. A 19 egyéni választókerületben, ahol valószínűleg indulnak a már ismert és bizonyított inkumbens ellenzéki képviselők, kompromisszumra kell törekedni. Ahol nem képesek megállapodni, ott vagy hiteles, ellenőrzött, célzott közvélemény-kutatást vagy hiteles, ellenőrzött, preferenciális online előválasztást kell tartani, amelyen a vesztes vállalja, hogy beáll a győztes mögé. Vagyis a demokratikus ellenzék tagjai közül – beleértve a Tiszát is – senki nem indulhatna a másikkal szemben egyéni körzetekben április 12-én, mert akkor a Fidesz nyerhet.
Magam őszintén sajnálom, hogy már elszállni látszik a csak egyetlenegy „tiszántúli” választási párt létrehozásának esélye, amelynek zászlaja alatt indulhatott volna minden más ellenzéki szervezet és jelölt, s nem vesznének el szavazatok. Ennek hiányában viszont nem engedhető meg, hogy az úgynevezett „Tisza-branddel” élesben menjenek szembe már bizonyított, ismert képviselők.
Már korábban is hangsúlyoztam, hogy az előválasztás nem csodafegyver, de egyes körzetekben szükség lehet erre a demokratikus intézményre, amely bizonyítottan aktivizál, tematizál és legitimál. A választó megismerhetné – a média és a viták révén – az induló jelölteket, és felelősen tudna közülük dönteni nem vakon, bemondás, ígéret vagy hit és remény alapján.
Az áprilisi választáson mindannyiunk sorsáról döntünk, amit kéretik nagyon komolyan venni, és a lehetőséget nem eltaktikázni, eltékozolni. Különben minden marad a régiben. Nem az a kérdés, hogy háború vagy béke, inkább az: Kelet vagy Nyugat, demokrácia vagy autokrácia?
(Fotó: előválasztás 2021-ben – Papajcsik Péter / Index)
