A veszélyhelyzetre hivatkozva jelent meg a Magyar Közlönyben egy kormányrendelet, mely szerint az önkormányzati szolidaritási hozzájárulás, vagyis „a törvényben megállapított fizetési kötelezettség teljesítése az önkormányzatok esetében sem lehet vita tárgya”. Olyannyira nem, hogy a bíróságoknak a már folyamatban levő pereket is le kell zárniuk. Budapest ezek után semmit nem tehet a kötelező önkormányzati feladatok ellátására biztosított állami támogatást jelentősen meghaladó összegű elvonás ellen? Talán van megoldás...

A kormány visszamenőleges hatályú „szörnyszülött” rendeletet alkotott a szolidaritási hozzájárulás ügyében. Eszerint ebben a kérdésben nem lehet pert indítani, a folyamatban lévő pereket le kell zárni, és nincs lehetőség azonnali jogvédelemre sem. Azt írják, hogy az összeg megállapítása, beszedése, elszámolása a központi költségvetés végrehajtásának technikai lebonyolítását szolgáló folyamat, az ezzel összefüggő intézkedés vagy irat nem minősül hatósági aktusnak, „ellene közigazgatási pernek vagy azonnali jogvédelemnek helye nincs”.

Ez a durva jogszabályváltozás azonban ezer sebből vérzik. Már önmagában a veszélyhelyzetre hivatkozás is elfogadhatatlan, mert mi köze a szolidaritási hozzájárulásnak az orosz–ukrán-háborúhoz? Ugyanakkor a rendelet a visszamenőleges jogalkotás tilalmába ütközik, amely arra hivatott, hogy megvédje az állampolgárokat – és jogi személyeket is – az utólagos jogszabályi változások negatív hatásaitól. A jelenlegi hatalom durva jogtiprással, az alkotmányosság és a jogbiztonság totális megsértésével újabb szöget vert a már meggyilkolt jogállam koporsójába.

A hatalmi ágak szétválasztását megint semmibe vevő végrehajtó hatalom önkényesen beleavatkozik egy másik hatalmi ág, a bíróság működésébe. Teljesen abszurd, hogy a kormány utasítja a bíróságot arra nézve, hogy mit tehet, és mit nem tehet. Egyébként felülírja a polgári perrendtartásról szóló törvényt is, amely szerint „anyagi jogi kifogás: a keresettel (...) érvényesített jog érvényesíthetőségét kizáró, megszüntető vagy gátló anyagi jogi rendelkezésre történő hivatkozás”. Ezúttal éppen az a lényeg, hogy a szolidaritási hozzájárulás vitatásának jogalapját vonják el, és emiatt bármely, az ilyen perekben eljáró bíró is az Alkotmánybírósághoz fordulhatna, ám sok sikerre nem számíthatna.

A szolidaritási adóval kapcsolatos abszurd jogváltoztatás megítélésem szerint szembe megy az uniós joggal is. Az Európai Unióról szóló szerződés 19. cikk, első bekezdésének második albekezdése a következőt tartalmazza: a „tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek”.

Hangsúlyozom, hogy minden magyar bírónak joga van az uniós jog helyes értelmezéséhez segítségül hívni a luxemburgi Európai Unió Bíróságát, és ott előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni. Amíg a válasz megérkezik, a bíró adhat ideiglenes jogvédelmet a folyamatban lévő perben, mivel az EU-jogba ütköző magyar jogszabályt (az új kormányrendeletet) alkalmaznia nem lehet.

Az eljáró bíróság intézkedése nyújthat reményt arra, hogy az EU-s jogba ütköző sérelmes kormányrendelet ne érvényesülhessen. Az uniós rendelkezések felülírják a hazai szabályokat, és semmilyen formában nem fogadható el, hogy kizárják a tisztességes jogorvoslathoz való jogot. Az Európai Bizottság már korábban több ízben kifogásolta ezt a magyarországi gyakorlatot, s emiatt kötelezettségszegési eljárások is indultak, és éppen ilyen jogfosztások okán nem érkeznek az EU-s pénzek, és függesztették fel a kifizetéseket (lásd a bíróságok függetlensége, a menedékjog vagy a közbeszerzési eljárások körüli anomáliákat stb.).

A kormány nem hajlandó orvosolni a jogsértéseit, hanem „Brüsszelt” hibáztatja, és most még egy szeneslapáttal rá is tesz ezzel az elfogadhatatlan új rendelettel.