A Sándor-palotánál festékes dobozt hajigáló civil aktivista őrizetbe vétele a strasbourgi joggyakorlat szerint igencsak aggályos, mert az emberi jogi bíróság az intézkedést önkényesnek minősítheti, hiszen a tüntető személyi szabadságát nyilvánvalóan szükségtelenül korlátozták. Mellesleg az őrizet elrendelésének feltétele, hogy valószínűsítsék: az elkövetőt később előzetes letartóztatásba helyezik. Csakhogy az ügyészség maga ismerte el, hogy ezt nem akarták indítványozni.

Spontán tüntetés kezdődött hétfőn a Sándor-palotánál, mert a köztársasági elnök aláírta a lex CEU-t. Este 11 után három fiatal feltehetően festékkel teli flakonokkal dobálta meg az épületet, s az egyik talán el is találta az erkélyt. Ezt követően Gulyás Márton civil aktivistát kiemelték a rendőrök a tömegből, egy másik személyt hazáig követtek és csak a lakásban fogták el.

Bűncselekmény alapos gyanúja áll fenn

Az ügyészség közleménye alapján az ügyben két személyt hallgatnak ki gyanúsítottként, és gyorsított eljárásban történő bíróság elé állításukat tervezik. „A megalapozott gyanú szerint a három elkövető 2017. április 10-én 23 óra körüli időben a Sándor-palota elé szervezett tüntetés alkalmával – az épületet körbevevő kordonon, illetve rendőri sorfalon keresztül – festékkel teli flakonokat dobált a Sándor-palota irányába, azzal a szándékkal, hogy a műemléki épületet festékkel beszennyezzék” – tudatta az ügyben eljáró Budapesti Nyomozó Ügyészség.

De hol a harmadik gyanúsított? A közlemény szerint a „cselekménnyel kapcsolatban két személy előállítására és őrizetbe vételére került sor, őket a Budapesti Nyomozó Ügyészség gyanúsítottként hallgatja ki csoportosan és nyilvános rendezvényen elkövetett garázdaság bűntettének, valamint műemlék megrongálásával elkövetett rongálás bűntettének megalapozott gyanúja miatt. Harmadik társuk jelenleg ismeretlen”.

Ez azért fontos szempont, mert, a Btk. szerint csoportosan akkor követik el a bűncselekményt, ha „az elkövetésben legalább három személy vesz részt”. Ez pedig minősítő körülmény. Például garázdaság esetében kettő helyett három év lehet a büntetési tétel maximuma. De a harmadik személy még nincs meg.

Azután bejön a rongálás minősített esete is: aki „védett kulturális javak körébe tartozó tárgyat, műemléket” rongál meg, azért kaphat mindjárt három évet. Szóval itt a bűnhalmazat esete foroghat fenn, hiszen az elkövetők megvalósíthatták a csoportosan elkövetett garázdaság vétségét, ráadásul a Sándor-palotát rongálták meg, s ezért akár négy és fél évet is kaphatnak. Feltéve, hogy meglesz a harmadik.

Az előzetes letartóztatás elrendelése indokolatlan lenne

„Az őrizetbe vétel szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja – különösen tettenérés – esetén rendelhető el, feltéve, hogy a terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető” – ezt tartalmazza a büntetőeljárási törvény (Be.). Az ilyen intézkedésről a rendőrség is dönthet, de erről az ügyészt 24 órán belül tájékoztatni kell. Csakhogy itt az ügyészség nyomozott, az ügyészség rendelte el az őrizetbe vételt, tehát nem volt külső kontroll.

Gulyás őrizetbe vétele amúgy formálisan nem kifogásolható, hiszen vele szemben kétségkívül fennáll a „szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja”. A Be.-ben van azonban egy további kitétel: az őrizetbe vétel feltétele, hogy „a terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető”.

Az előzetes pedig csak akkor rendelhető el, ha a terhelt megszökött, elrejtőzött, vagy fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye. Az érintettet ugyancsak be lehet csukni, amennyiben „megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást”. Van még további lehetőség: „amennyiben megalapozottan feltehető, hogy (a tettes) szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el”.

Egy civil aktivista viszont nemigen fog megszökni, de a bizonyítás eszközöket sem tudja megsemmisíteni, mert a rendőrségnek szinte bizonyosan vannak felvételei, s esetnek jó sok tanúja is lehetett. Marad a bűnismétlés kockázata, tehát ha Gulyás szabadlábon marad, továbbra is festékesdobozokat fog hajigálni. Ráadásul nem ez az első hasonló cselekménye.

Gulyás ugyanis az emlékezetes kopaszbalhé után 2016 februárjában lefeszítette a Nemzeti Választási Iroda és a Nemzeti Választási Bizottság névtábláit, ráadásul el is hajította azokat. A vádhatóság szerint ezzel kirívóan közösségellenes magatartást tanúsított, s a bíróság garázdaság miatt tavaly márciusban egy év próbára bocsátotta. Gulyás fellebbezett, de idén januárban hasonló verdikt született.

A festékdobálós ügyben az ügyészség a közleményében jelezte is: „ügy egyik gyanúsítottja a megalapozott gyanú tárgyát képező bűncselekményt próbára bocsátás próbaideje alatt, illetve más folyamatban lévő büntetőeljárás hatálya alatt követte el”. Ennek ellenére, az előzetes letartóztatás, mint a legsúlyosabb szabadságkorlátozó kényszerintézkedés alkalmazását semmi sem indokolná. Ez az ügyészség is tudja. Közleményében jelezte is, hogy az elkövetők előzetes letartóztatására nem tesz indítványt. Ha valóban így döntöttek, minek kellett napokig fogva tartani Gulyást?

72 órára bármelyik gyanúsítottat őrizetbe lehet venni?

Nem. Hiába gyanúsítanak valakit szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetésével, és hiába lehetne elvileg helye előzetes letartóztatásnak, a nyomozó hatóság nem önkényeskedhet, és szívatásból nem tarthat bent senkit.

A „törvényesség kritériuma (…) nem teljesül pusztán a releváns hazai jognak való megfeleléssel; magának a hazai jognak is összhangban kell állnia” az Emberi Jogok Európai Egyezményével, „beleértve az abba kifejezetten vagy hallgatólagosan belefoglalt általános elveket is” – fogalmazta meg az emberi jogi bíróság a Plesó kontra Magyarország ügyben.

Az egyezmény szerint szabadságától senkit nem lehet megfosztani, kivéve a jogszabályokban meghatározott eljárás szerint törvényes őrizetben tartást. Az ítélkezési gyakorlat alapján az általános elvek a következők: a jogállamiság elve és – ezen utóbbihoz kapcsolódva – a jogbiztonság elve, az arányosság elve, valamint az önkényességgel szembeni védelem elve.

A szabadságtól való megfosztásnak különben mindenkor a magánszemély önkényességtől való megóvása céljának tiszteletben tartásával kell történnie – erre figyelmeztet a bíróság a Witold Litwa kontra Lengyelország ügy is. Ugyancsak hangsúlyozták, hogy az egyébként a nemzeti joggal összhangban elrendelt fogva tartás csak akkor indokolt, ha más, kevésbé súlyos intézkedés nem elegendő a közérdek védelme érdekében. Szóval a szabadságelvonás jogalapjának és a fogva tartás jelentette joghátránynak arányban kell állnia egymással.

Az önkényesség fogalma túlmegy a hazai jog betartásának hiányán, ilyen módon elképzelhető, hogy a szabadságtól való megfosztás jogszerűnek minősül a nemzeti jog alapján, de attól még önkényes lehet, ezért ellentétes az egyezménnyel – ez a Creangă kontra Románia tanulsága is. Másutt meg arra figyelmeztetnek, hogy egyezménysértő lehet az is, ha a hatóságok rosszhiszeműen jártak el.

Gulyás ügyében pedig úgy tűnik, hogy a 72 órás őrizet nem büntetőeljárási érdeket szolgált, a hatóság csupán meg akarta szívatni az izgága aktivistát, egyúttal példát akart statuálni a hozzá hasonlóan gondolkodók megfélemlítése érdekében. Ez aligha tekinthető jóhiszemű joggyakorlásnak. Ezért az egyezménysértés igen valószínűnek tűnik. Miként az is, hogy a visszaéléshez hozzájárult az a körülmény, hogy az ügyben az ügyészség nyomozott, és így az őrizetbevétel indokoltságát külső szerv nem ellenőrizte. Ez az ügyészségi nyomozás rendszerszintű hibája, amit érdemes lenne mihamarabb orvosolni.

(Fotó: Index)