Orbán Viktor 1994-ben még a kormány lehazugozása miatt is szabadkozott. Mára „poloskázik” A tűzzel játszik, mert mostanra a Tisza elleni hangulatkeltés több helyütt fizikai erőszakhoz vezetett. A kormányfő szerint „meglátjuk, hova fejlődik mindez, de a politikának az a szabálya, hogy amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten”. A Biblia szerint Isten nevét hiába szádra ne vedd! Inkább A nemzetvezető inkább viselje a felelősséget azért, hogy ilyen országot teremtett.

„A magyar gyülekezési jog szabályozása teljesen világos. Értéktartalom nélkül illeti meg a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényeket az alkotmányos védelem” – 2014-ben ezt mondta a Pride-ról az akkor még a parlament egyik alelnökeként és a Fidesz frakcióvezető-helyetteseként tevékenykedő Gulyás Gergely. Mára oda jutott, hogy ezt a rendezvényt be kell tiltani. Így változott nálunk a demokrácia a rendszerváltozás óta. Egy lépés előre, kettő hátra...

A gyülekezési jog korlátozása nemcsak az LMBTQ-közösségek véleménynyilvánítási szabadságának, hanem mindannyiunk alapvető alkotmányos jogainak ellehetetlenítéséről szól. A demokráciáról másként gondolkodók ellen meghirdetett egész pályás letámadás könnyen kontraproduktív lehet. A kiveszőben levő társadalmi szolidaritás a NER-rel szembenálló polgárok körében újraéledhet, és ha elég sokan lépnek fel közösen a hatalommal szemben, a szabadság szellemét nem lehet visszakényszeríteni a palackba.

A gyülekezési törvény – és az „alaptákolmány” – hevenyészett módosítása több kérdést vet fel, mint amennyire valódi választ kínál. Semmit nem old meg, legfeljebb az LMBTQ-közösség tagjai elleni gyűlöletkeltésre alkalmas. Meg arra, hogy az alkotmányos alapjogok közötti ütközés esetén feloldhatatlan ellentmondásba keveredjünk. Arról nem is beszélve, hogy a gyülekezési jog önkényes korlátozása nemzetközi fórumok tiltakozását váltja ki.

Amennyiben Magyarország valóban vissza kívánja szerezni az uniós tagság elnyerése előtti önrendelkezési jogát – jelentsen ez bármit –, azt csak egyféle módon teheti meg: kilép a közösségből. Sajnos ez következik Lázár János „szuverenista” üzenetéből. Pedig együtt erősebbek vagyunk. Vagy lehetnénk, ha a NER nem a saját útját járná, semmibe véve az EU közös értékeit. Az uniós támogatások nélkül – amelyek egy részét most a Fidesz "kuruckodása" okán tartják vissza – még ott sem tartanánk, mint ma. A több tízezermilliárdos plusz uniós forrás ellenére sikerült az egykori EU-s tagjelöltek éltanulójából 2004 óta sereghajtóvá válni.

Tizenötödik alkalommal módosítják a „grániszilárdságú” alaptörvényt, ám ennek semmi köze a jogállamisához: a NER leginkább értelmetlen populista rendelkezésekkel igyekszik visszacsábítani fogyatkozó támogatónak erre fogékony részét. Mert mi köze az alkotmányhoz annak, hogy fizethetünk-e készpénzzel, hogy az ember férfi vagy nő, vagy hogy drogot árulni csúnya dolog? Az meg végképp abszurd, hogy a gyermekek védelmére hivatkozással korlátoznák mások gyülekezési jogát. A hatalomnak nem tetsző embereket pedig kiutasítanák.

A Pride ellehetetlenítését bújtatja a kormány abba az alkotmánymódosításba, amelyet a gyermekek szellemi testi és lelki egészségének megőrzésének érdekében kezdeményeztek, és azt – az élethez való jog kivételével – mindent felülíró jogként definiálnák. Ez egy olyan gumijogszabály, ami teljesen értelmezhetetlen. A kormány emellett úgy látja, hogy amennyiben valaki a nemzeti szuverenitást veszélyezteti, akkor Magyarországról kiutasítható a más állam állampolgárságával rendelkező magyar állampolgár is, amit szintén alaptörvénybe foglalnának. Mintha mindent egy lapra tennének fel: egy év az élet...

„Arra jutottam a vita (az EU-csúcs) végén, hogy kezdeményezni fogunk egy véleménynyilvánító szavazást Ukrajna európai uniós tagságáról” – jelentette be a miniszterelnök. Csakhogy az általa vétózott dokumentum mindössze annyit tartalmaz, hogy „Ukrajnának veleszületett joga az ENSZ Alapokmányán és a nemzetközi jogon alapuló saját sorsának megválasztás. Az Európai Unió fokozni fogja Ukrajna reformtörekvéseinek támogatását az EU-tagság felé vezető úton”. Minket, „buta” magyarokat meg arról kérdeznek, támogatjuk-e az ukrán EU-tagságot, miközben most a szomszéd ország önállósága, területi integritása, az európai státus quo fenntartása a tét.

A Btk. szerint akár életfogytig tartó börtönbüntetéssel sújthatják a kábítószer-kereskedőket, az „iparág” azonban ennek ellenére virágzik. Mi változik attól, ha a drogok előállításának és fogyasztásának tilalmát alaptörvénybe foglalják? Amennyiben ettől valóban bármit remélni lehetne, az egész Btk.-t, meg a tízparancsolatot is bevehetnék az „alaptákolmányba”. Meg azt is, hogy érvényesen szavazni csak a Fideszre lehet.

A helyhatóságokat kivéreztették, hatásköreik nagy részétől megfosztották, a kisebb településeket pedig már-már halálra ítélték. Most viszont az alaptörvényben deklarálnák a helyi közösségek önazonossághoz való jogát, ami akár azt is jelenthetné, hogy a képviselő-testületek korlátozhatnák a településre beköltözők számát. De kiket és milyen alapon tartanának távol? Ez igen rossz emlékeket idéz. Inkább életképes önkormányzati rendszert kellene kiépíteni, ez azonban a NER-nek nem érdeke.