Gomba módra szaporodnak azok a pártok, amelyek a Fidesz kihívójának szerepében tetszelegnek. Ennek azonban csak egyetlen „eredménye” lehet: marad a jelenlegi hatalom, s a jövő évi parlamenti választáson jó eséllyel kétharmados többséget szerez.

Igazán érdekesnek ígérkezik a 2018-as parlamenti választás, mert máris van több mint tucatnyi párt, amely a dolgok jelenlegi állása szerint önálló listával, s akár saját miniszterelnök-jelölttel vághat neki a kampánynak. Ez persze önmagában még nem lenne nagy meglepetés, hiszen 2014-ben minden korábbinál több, 18 politikai szerveződésre voksolhattunk a méteresre hízott országos listás szavazólapon.

De ez vélhetően nem a végleges szám. A legutóbbi országgyűlési választás előtt ugyanis a Fidesz átírta a szabályokat: egyfordulós rendszert vezettek be, ugyanakkor a pártoknak állami kampánytámogatást ígértek, ráadásul a jelöltállítás feltételeit is megkönnyítették. Így azután jöttek csőstől a bizniszpártok – az akkori szabályok pedig ma is érvényesek.

1. Az egyéni jelöltté váláshoz a korábban szükséges 750 kopogtatócédula benyújtása helyett elegendő volt ötszáz támogató aláírást összegyűjteni, ami egy hatvan-nyolcvanezres lélekszámú választókerületben azért nem nagy kihívás. Nem mellesleg egy választópolgár annyi pártot támogathatott, amennyit csak akart, míg a névre szóló kopogtatócédulák száma véges volt.
2. Az új szabályozás szerint minden egyéni jelölt kapott kincstári kártyafedezeti számlán egymilliót a kampányra, amiről készpénzt nem lehetett felvenni, így arról költeni csak számviteli bizonylat alapján lehetett. Ez ennek ellenére is sokak fantáziáját felkelthette, hiszen fiktív számlát szerezni Magyarországon nem megoldhatatlan feladat.
3. De ez aprópénz ahhoz képest, amit az országos listát állító pártoknak ígértek. Erre az a politikai szervezet vált jogosulttá, amely legalább kilenc megyében és a fővárosban képes volt 27 egyéni választókerületben önálló jelöltet állítani. Ehhez mindössze 13 és fél ezer aláírást kellett országosan összegyűjteni, cserében viszont biztos volt a minimum 150 milliós állami támogatás – és persze az egyéni jelölteknek járó legalább 27 millió, amit átengedhettek a pártjuknak –, amivel olyan nagyon szigorúan nem kellett elszámolni. Mellesleg ez hatszázmillió is lehetett, ha egy szervezet minden egyéni körzetben tudott jelöltet állítani, amihez 53 ezer támogatót kellett megnyerni a nagyjából nyolcmillió választásra jogosult közül.
4. Ebből azután az jött ki, hogy megjelent legalább tíz korábban ismeretlen szerveződés – a nevüket fedje jótékony homály –, s ezek célja nemigen lehetett más, mint az állami támogatás lenyúlása. Közöttük volt olyan is, amely az országos listán 1500 szavazatot kapott, tehát még azok sem voksoltak erre a szervezetre, akik aláírásukkal támogatták az indulásukat. De a pénz a zsebükben maradt.

Miután a játékszabályok nem változtak, most sem zárható ki, hogy néhányan jó üzletet látnak majd a választásban. Még kicsivel több pénzt is remélhetnek, mert a támogatás összegét az infláció mértékének megfelelően korrigálni kell, de ezzel nem érdemes foglalkozni.

Viszont érdekes következtetések adódnak, ha csak kicsit is számolunk. Amennyiben valaki minden egyéni körzetben indítani akar jelöltet, ahhoz 53 ezer aláírás kell, és ez hoz hatszázmillió forint kampánytámogatás. Egy szignó tehát több mint 11 ezer forintot ér. Ez nem rossz üzlet, mert elképzelhető, hogy egy-kétezer forintért is lehet aláírást vásárolni, bár ezt a pénzt kétségkívül meg kell előlegezni, viszont a többszörösét hozhatja vissza. Az ajánlásért pénz kínálni persze választás rendje elleni bűncselekmény.

Íme, a felhozatal ma

Azt persze, hogy mi történik 2018-ban, egyelőre elég nehéz prognosztizálni. Nem tudni ugyanis, mennyire szegte kedvét a bizniszpártoknak, hogy a kamuszervezetek ellen a legutóbbi választás után számos feljelentést tettek, s 187 nyomozás is indult, bár eddig vádemelés csak tíz esetben történt. Erről a napokban az MSZP-s Harangozó Tamás számolt be a belügyminiszter írásbeli válasza alapján.

Lehetséges tehát, hogy a kamupártok nem zavarnak majd be, de van már legalább 15 szerveződés, amellyel elég nagy valószínűséggel számolni lehet. Úgy tűnik, ezek komolyan is veszik magukat, s a céljuk legalább parlamenti képviselethez jutni. Több párt ennél ambiciózusabb: le akarja váltani a Fideszt.

A jelenlegi választási szabályok mellett erre egyenként matematikai esélyük sincs, sőt még egy teljes ellenzéki összefogás esetén – ami persze elképzelhetetlen – sem lenne biztos a siker. De vegyük sorra a kínálatot.

Demokratikus Koalíció. Továbbra is azt tartaná helyesnek, ha a teljes demokratikus ellenzék között együttműködés jönne létre, és az utolsó pillanatig készek megállapodni. A párt mindazonáltal megkezdte 106 egyéni jelöltjének felkészítését, tehát az önálló indulásra készülnek – jelentette be pár napja Gyurcsány Ferenc pártelnök. Akivel viszont az MSZP nem kíván semmilyen formában együttműködni.

Együtt. Az új pólus választási stratégiáját Juhász Péter pártelnök vetette fel 2017 tavaszán, amelynek lényege, hogy a 2010 előtti és 2010 utáni időszakot egyaránt meghaladni kívánó új ellenzéki pártoknak, az LMP-nek, a Momentumnak, a Párbeszédnek és az Együttnek választási együttműködést kell kötnie annak érdekében, hogy 2018-ban legyen egyértelmű választása mindazoknak, akik nem akarnak sem a Fideszre, sem a Jobbikra, sem a baloldal 2010 előtti pártjaira szavazni. Volt olyan közvélemény-kutatás, amely szerint e négy szervezet együttes indulással a szavazatok 16 százalékát söpörné be, vagyis többet, mint ha külön-külön indulnának. Meg is kezdődtek a színfalak mögötti egyeztetések, a Momentum és az LMP azonban jelezte, hogy nem kíván részt venni semmilyen együttműködésben. Másfelől kockázatos is a dolog, mert ha együttesen nem szereznék meg az összes listás szavazat több mint 15 százalékát, buknák az egészet.

Fidesz. Hát erről a pártról nincs is mit beszélni. Bizonyosan a KDNP-vel közösen indulnak a 2018-as választáson, a miniszterelnök-jelöltet pedig hivatalos bejelentés híján is megnevezzük: ő Orbán Viktor lesz. A dolgok pillanatnyi állása szerint marad is kormányfő.

Jobbik. „Mi nem akarunk mást, mint hogy egy élhető, büszke és szabad Magyarországon élhessünk, ahol az igazság, a rend és a szolidaritás hatja át a társadalmat. Ez ugyanis a mi hazánk, nekünk kell megvédeni, megművelni és belakni is. Magyarország ugyanis a magyaroké!” – írja a párt honlapján Vona Gábor elnök. A Jobbik egyértelműen a Fidesz egyedüli kihívójaként tekint magára, s nagyjából kizárható, hogy 2018-ban bárkivel választási szövetséget kössön. Igaz, a kisgazdák már ajánlkoztak.

KDNP. A Kereszténydemokrata Néppárt a magyarországi rendszerváltoztató pártok egyike, a keresztény értékek legfőbb képviselője, 2006-tól a Fidesszel frakciószövetségben politizálva szólítja meg a magyar társadalmat. A potyautas szervezetre ennél több szót nem érdemes vesztegetni.

FKGP. A Kisgazdapárt elnökhelyettese, Atyánszky György egykori parlamenti képviselő a közelmúltban az ATV Egyenesen című műsorában jelentette be, hogy ismét működik a szervezet. A következő választáson azonban csak olyan politikai erővel hajlandók együttműködni, amelynek célja valóban Orbán Viktor leváltása. A reménybeli szövetségest a Jobbikban vélik megtalálni. Szegény Torgyán József, ha ezt látnia kellene!

LMP. A párt egyedül indul a választáson, önállóan állítanak jelölteket mind a 106 választókörzetben. A jelenlegi politikai erők pont a hitelesség próbáját nem állták ki, demokráciadeficittel küzdenek – állítja Szél Bernadett társelnök. Vagyis: a mostani parlamenti pártokkal biztosan nem kötnek politikai szövetséget, de az új pólushoz sem csatlakoznának. Az Új Kezdet (lásd később) azért még beleférhet.

Magyar Kétfarkú Kutya Párt. „A 2018-as választáson győztes, előre sikeres csapatba keresünk embereket, akik majd nem csinálnak semmit” – így keres passzivistákat a honlapján a viccpárt. Különben Kovács Gergely pártelnök a tavalyi bukott kvótareferendum után ígérte meg, hogy indulnak a választáson, s az országos lista állítását nem találja nagy kihívásnak. A jelenlegi helyzetről mindent elmond, hogy a legszimpatikusabb ellenzéki erőről beszélünk.

Magyar Liberális Párt. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a Liberálisok május végén bemutatták, kik lesznek a 18 fővárosi választókerületben az egyéni jelöltjeik. Az eddig nem derült ki, hogy milyen ellenzéki együttműködésben vennének részt, s az sem, számít-e valaki rájuk. Így nem kizárt, hogy önállóan indulnak. De minek?

Momentum. Döntött a mozgalomból nemrégiben párttá alakult szerveződés: nem fog össze, de még csak nem is tárgyal senkivel, egyedül indul a 2018-as választáson. Tehát elutasították az új pólust, de még az LMP-vel való esetleges együttműködést is. Így 106 egyéni indulója és saját miniszterelnök-jelöltje is lesz a Momentumnak, de még nem tudni, a párton belül vagy kívül keresnek embert a kormányfői posztra. Ennek különösebb gyakorlati következménye persze nincs.

MSZP. „Nekem egy célom van: leváltani a Fideszt. Azt a Fideszt, amely nem csak az országot teszi tönkre, de (…) a pártunkba is befészkelte magát, és minden erővel igyekszik megakadályozni, hogy erős kihívójává váljunk. Én a párton belül is a Fidesszel harcolok” – írta nem túl régen párttársainak heti hírlevelében a párt miniszterelnök-jelöltje. Meg azt is kijelentette: programjának alapja az összefogás a demokratikus pártok között, tehát „egy lista, közös jelöltek, egy miniszterelnök-jelölt”. Csak Gyurcsánnyal nem közösködnének, a szocialistákból viszont a többiek nem kérnek.

Párbeszéd: „Az alacsony elutasítottságú és a legnépszerűbb ellenzéki politikusokat a soraik között tudó szervezetek, az Együtt, az LMP, a Párbeszéd, a Momentum külön-külön nem tudják megszólítani a mély depresszióban lévő bizonytalanokat. De ha szövetséget, együttműködést tudnának felmutatni, akkor az valóban gátszakadást idézne elő” – véli Karácsony Gergely, pártja miniszterelnök-jelöltje. Ő egyébként még nem tartja kizártnak a széles ellenzéki összefogást sem.

Polgári Világ Pártja. „Politikai árvák vagyunk. Egy évtizedek óta végletesen megosztott és folyamatosan lecsúszó ország polgárai. Miután Magyarországot a baloldali populizmus eladósította, most a jobboldali illiberalizmus tönkre is teszi. Nem nézhetjük ezt tovább tétlenül!” – ez lehet talán a párt ars poeticája, amelynek alelnöke a pedagógustüntetések egyik szervezője, Pukli István. Még annyit tudni róluk, hogy népszavazást kezdeményeznek az euró bevezetése érdekében. A nyilvánvalóan alaptörvény-ellenes felvetés meglehetősen suta belépő a politika világába.

Rend és Igazságosság Pártja. „Szükség van egy új és hiteles, szélsőjobboldali erőre” – legalábbis a Jobbik néhány csalódott tagja ezt gondolja. A múlt hónapban jelentették be az új párt megalakulását, amelynek meghatározó figurái olyan szélsőséges politikusok, akik nem kérnek Vona Gábor néppártosodási törekvéseiből. Úgy fest, indulni akarnak a jövő évi parlamenti választáson. Mint egy falat kenyér, úgy hiányzott még egy jobboldali radikális alakulat a hazai politikai palettáról.

Új Kezdet. Gémesi György gödöllői polgármester jobbközép irányultságú össznemzeti mozgalma a gyűlölet szítása és politikai csatározások helyett egyesíteni szeretné az embereket az általuk helyesnek tartott célok érdekében. A gondolat szép, a kivitelezés szánalmas. A márciusban alakult párt az LMP-vel keresi a kapcsolatot, s Gémesi pár hete közölte is, hogy az ökopárt elnöksége döntött: tárgyalásokat kezd az együttműködésről, amit az LMP később hivatalosan megerősített.

Epilógus

Hevenyészett kutatásunk során ezekre a pártokra bukkantunk, amelyek jelöltjei nagy valószínűséggel ott lehetnek majd a 2018-as parlamenti választáson. A Fidesz és a KDNP nyilván közösen indul, a többieket meg majd meglátjuk, mit kezdenek egymással.

A köztársasági elnöknek jövő januárban ki kell tűznie a szavazás napját, s utána nem sokkal az is kiderül, még mely politikai szerveződések szeretnének parlamenti mandátumot szerezni, de legalábbis kampánytámogatás címén pár százmilliót behúzni. Meg merjük kockáztatni: a listás szavazólapon megint új csúcsot dönthet a jelölőszervezetek száma.

Bár ha a kormányváltásra törekvő erőkben a józan észnek még cseppnyi szikrája maradt, akkor tévedtünk. Indulhatnak ugyanis külön-külön tucatszám, de akkor a többség az ötszázalékos parlamenti küszöböt sem ugorja meg. Viszont legalább értékes voksokat vesznek el azoktól a pártoktól, amelyek a torz választási rendszer ellenére is bejutnak a parlamentbe. S akkor jó eséllyel megint kétharmados – háromnegyedes? – parlamenti többséget szerez a Fidesz.

Egy korábbi blogbejegyzésünkben egyébként már jeleztük: a választásra készülő ellenzék nagyon nem akarja érteni, hogy mi következik a jelenlegi választási rendszerből. S azt sem akarják tudomásul venni, hogy a számok makacs dolgok.

(Fotó: 24ora.eu)