A képviselők megválasztották Fejes Pétert legfőbb ügyésznek a keddi parlamenti ülésen. Ezzel lehetőség nyílhat arra, hogy az ügyészségnél szemléletváltás történjen, és helyreálljon a megtépázott társadalmi bizalom. Az ügyészség mintegy kétezer munkatársának többsége szerintem eddig is szakmai alapon végezte a munkáját, ám az új vezető feladata lesz, hogy helyreállítsa a szervezet ténylegesen befolyásmentes működését.

A bv. azoknak a letartóztatásba helyezett személyeknek sem egy Hilton, akik milliárdosok. A saját számlájukra ugyanis csak a hozzátartozóik utalhatnak maximum havi 400 ezer körüli összeget, de ebből a börtönboltban vásárlásra, illetve telefonálásra 150 ezret költhetnek, a többit pedig zárolják. Meg levonják belőle a napi 1200 forint körüli tartási díjat, ami a tényleges költségek alig tizedét fedezi. Különleges kiváltságok megvásárlására pedig senkinek nincs lehetősége.

Az ügyvédi hivatásommal elégedett vagyok, ám megmaradt a civil „fertőzöttség”: feladatomnak érzem, hogy megszólaljak több olyan, a társadalom jelentős részét érintő ügyben, amelynek van valamilyen jogi felülete. Közel a 77. születésnapomhoz is vannak még terveim, ilyen például az alkotmányozás. Azt kell megértenie mindenkinek, hogy egy valóban „gránitszilárdságú” alaptörvényre van szükség, amely stabil alapokon nyugszik, egyértelműen szabályozza az állam és a polgárai viszonyát, a jogokat és kötelezettséget, S ami talán a legfontosabb: megvédi az embereket a „dúvad” állammal szemben.

Máig nem csillapodtak a vagyonvisszaszerzési hivatal politológus elnökének megválasztása körüli indulatok. Vajon alkalmas Unger Anna erre a posztra? Meg kell adni a bizalmat az új elnöknek és a még kialakításra váró csapatának, de csodát ne várjunk. Lehet, hogy hatékonyabb lenne, ha a kiemelt ügyekben kijelölnének speciális nyomozócsoportokat, ügyészeket és bírákat, akiknek nem lenne más dolga, mint a közvagyon súlyos sérelmével járó különösen veszélyes eseteknek a feltárása és a tettesek mielőbbi felelősségre vonása.

A csaknem végzetes következményekkel járó újdörögdi kézigránát-baleset ügyében senkit nem terhel büntetőjogi felelősség – mondta ki a Központi Nyomozó Főügyészség. A sértett most már nem tehet mást, mint pótmagánvádlóként lép be az ügybe, valamint polgári peres úton próbálhatja vagyoni kára megtérítését és sérelemdíj megállapítását. A honvédelmi miniszter egyébként új belső vizsgálatot ígért, ám ennek eredményére egyelőre várnunk kell, aminek azonban nincs büntetőjogi relevanciája.

Tegyen feljelentést az új külügyi államtitkár – vagy bárki más – a Szijjártó Péter sokmilliárdos repülőútjaival összefüggő vélelmezett jogsértések miatt, és bízzuk a nyomozóhatóságokra ezek felderítését, majd az igazságszolgáltatásra az ügyek megítélését. És itt nem játékról van szó: a hűtlen kezelés büntetési tétele ötszázmillió forint felett, tehát különösen jelentős vagyoni hátrány okozása esetén öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés. A volt külügyminiszter négy esztendő alatt majdnem ötmilliárdot égetett el hivatali útjai során magángépek bérlésére. De ne prejudikáljunk indulatból, hiszen a tisztességes eljárás joga és az ártatlanság vélelme mindenkit megillet.

Tényleg senki nem tehet arról, hogy egy kormánytisztviselő kezébe éles kézigránátot adtak Újdörögdön, ami az eldobása előtt felrobbant, örökre tönkre téve egy fiatal nő életét? Az ügyészség szerint a kormányzati igazgatási tisztségviselők számára szervezett honvédelmi képzés keretében bekövetkezett súlyos balesetnek nincs felelőse. Valóban nincs? Remélem, az új honvédelmi miniszter másként gondolkodik erről.

Magyar Péter kormánya eljárásokat kezdeményezhet egyebek mellett a túlárazott közbeszerzések miatt. Ugyanakkor szóba kerülhetnek egyéb bűncselekmények is: ilyen például a hivatali vesztegetés, a költségvetési csalás. Ezek esetében a büntetési tétel maximuma 8-10 esztendő, ami az elévülési idő határa, szóval itt még bőven lehet keresnivalója a vagyonyvisszaszerzési hivatalnak.

Míg 1990-ben fontos közérdek fűződött az ügynökakták teljes nyilvánosságához, ma ez már csak igen korlátozottan igaz. Történészekre kellene bízni, hogy feltárják a Rákosi–Kádár-éra bűneit, amelyekkel tényleg szükséges elszámolni. Szakemberek feladata, hogy a rendszerszintű problémákat feltárják, és – megfelelő bizonyítékok birtokában – nevezzék meg mindazokat, akik a múlt bűneiért valóban felelősek. Esetleg máig fájó személyes sebeket viszont nem szabadna felszakítani, hiszen sok százezer „kisember” szerepelhet így vagy úgy – besúgóként vagy célszemélyként – a nyilvántartásokban.

Az igazságszolgáltatás gépezetének nem feltételezésekre, sajtóhírekre, hanem kétségbevonhatatlan bizonyítékokra alapozva kell eljárnia. Ilyenek birtokában viszont politikai megfontolásoktól függetlenül lépni kell. Ehhez nem feltétlenül szükséges vagyonvisszaszerzési hivatal, törvénymódosítás, hanem csupán annyi, hogy a rendőröket, nyomozókat, ügyészeket és bírákat hagyják az esküjükben tett fogadalmuknak eleget téve dolgozni, hogy lecsapjanak a vagyonukat konténerekben, készpénzben, értékpapírokban menekítő NER-lovagokra is.