Magyar György: Esküszünk, hogy bűnbakok tovább nem leszünk

2020. január 26. - Magyar Ügyvéd

magyaru_j_1.jpgA Fidesz szerint nagyon fontos lenne, hogy a „balliberális körökhöz és a Soros-hálózathoz köthető ügyvédek” elárulják, „mennyit kaszáltak a börtönbizniszen” – mondta Budai Gyula kormánypárti országgyűlési képviselő szombati sajtótájékoztatóján. De semmi közük hozzá, hogy kitől milyen megbízást kaptunk, Soros viszont szűkmarkúnak bizonyult: egyetlen fillérrel sem támogatott magyar ügyvédeket. Ígérjük ugyanakkor, hogy a kormány lejárató kampánya ellenére is eskünkhöz híven tesszük a dolgunkat.

Úgy tűnik, a ma már nem létező „bevándorlók” helyett – akiknek a lenagyobb részét a magyar kormány nemzetközi jogot sértve korábban sem ismerte el menekültnek – új ellenséget keres a Fidesz. Az ügyvédségen keres fogást, hiszen a börtönbiznisz „joggal sérti” a magyar társadalom jelentős részének igazságérzetét – állítja Budai Gyula. Az állami szintre emelt korrupcióval nincs baj? És az sem gond, ha hatalomhoz közel állók – űzzenek bármilyen foglalkozást – eszméletlen pénzeket szakítanak nem létező munkáért?

A Fidesz szerint nagyon fontos lenne, hogy a „balliberális körökhöz és a Soros-hálózathoz köthető ügyvédek” elárulják, „mennyit kaszáltak a börtönbizniszen” – mondta Budai Gyula kormánypárti országgyűlési képviselő szombati sajtótájékoztatóján. A fideszes politikus közölte: a börtönben ülő bűnözők és ügyvédjeik eddig 12 ezer pert indítottak a magyar állam ellen, és csaknem tízmilliárd forintot nyertek, amelyből több milliárd forint landolt a „balliberális és Soros-ügyvédeknél”, akik 15-20 százalékos, de akár nagyobb sikerdíjat is kaphattak.

Először is kezdjük azzal, hogy az alaptörvény szerint „a büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt”. Egyébként az „ügyvédi tevékenység az ügyfél és az ügyvédi tevékenységet gyakorló közötti bizalmon alapul, amelyet mindenki köteles tiszteletben tartani”.

Már csak ezért is különös Budai Gyula újabb felvetése – aki mellesleg katonai ügyész és gyakorló ügyvéd is volt –, mert a bizalmi viszony része, hogy nem adunk ki a tevékenységünkkel kapcsolatos semmilyen információt. Azt sem, mekkora sikerdíjért dolgozunk, s hogy mennyit kerestünk az ügyfeleken, bár itt nincs semmi takargatni valónk. Az viszont nem titok, hogy az ügyvédi tevékenység sajátos vállalkozási forma, amelynek kétségkívül egyik célja, hogy megéljünk belőle.

Az ügyvédi törvény szintén előírja, hogy „ügyvédi titoknak minősül minden olyan tény, információ és adat, amelyről az ügyvédi tevékenység gyakorlója e tevékenysége gyakorlása során szerzett tudomást”. Amivel viszont kétségkívül el kell számolnunk: mennyi – számlával is igazolt – bevételre tettünk szert, és annak megfelelően mekkora adózási kötelezettség terhel minket. Aminek mindenkor eleget tettünk. Miért nem kérdezi Budai az Igazságügyi Minisztériumot, hogy az utóbbi időben kinek és mikor mennyi pénzt fizettek ki jogerős magyar bírósági döntések alapján? Miért minket kérdez? Talán tudja, hogy mi nem válaszolhatunk?

A részletekhez viszont senkinek semmi köze. A sikerdíj annyi, amennyit az ügyfél is elfogad, s ha úgy vágunk neki egy ügynek, hogy egyetlen fillért sem kérünk előre, hanem vállaljuk a kockázatot, hogy esetleg hiába dolgozunk, kinek mi lehet a kifogása az állítólag 15-20 százalékos sikerdíjjal? Ha mi visszük a vásárra a befektetett munkánkat és a pénzünket egy ügybe a remélt haszon érdekében, ezzel mi a probléma?

Mi nem fix összegért dolgozunk a kormányzatnak, amit a haverok akkor is megkapnak, ha éppen nem volt feladat, esetleg elbukták a pert, hanem üzleti alapon kockáztatunk. Tehát amikor veszítettünk, az saját zsebre ment, a nyereségen viszont miért ne osztozhatnánk a megbízóval? Nem hiszem, hogy ezen a megoldáson érdemes vitatkozni.

Igazából azonban nem ez a lényeg. Sokkal nagyobb baj, hogy a végrehajtó hatalom – a kormány – beavatkozik egy másik hatalmi ág, a független igazságszolgáltatás tevékenységébe, amelynek része az ügyvédi hivatásrend is. A miniszterelnök talán újabb ellenségképet akar kreálni, legyen szó bírákról, ügyvédekről – akikkel szerinte később még foglalkozni kell, jelentsen ez bármit –, embertelen körülmények között élő elítéltekről, szegregált romákról. Külön pechje a Habony-műveknek, hogy a nem létező migráns nem szól vissza, a fent említettek viszont igen. Lám, most is ezt tesszük.

A zsigeri gyűlölet keltésére kétségkívül alkalmasabb célcsoport az elítélt, a roma, a bíró vagy az ügyvéd. És akkor nem kell arról beszélni, hogy Magyarország újabb hat helyett rontott a vizsgált országok korrupciós rangsorában a Transparency International 2019-re vonatkozó jelentése szerint. Így nem az a kérdés, hogy a korrupciós listán az utolsó előtti helyen osztozunk Romániával mindössze Bulgáriát megelőzve az unióban.

Az sem fontos, hogy Magyarország a választási rendszert és a többpártiságot, a kormányzat működését, a politikai részvételt, a politikai kultúrát és a civil szabadságjogokat tekintve az EU jelenleg 28 tagállama közül a 25. helyen áll, s mindössze Lengyelországot, Horvátországot és Romániát előzi meg. Ezzel sincs baj, csak a pénzhajhász ügyvédekkel, a „munka nélkül gazdagodó” romákkal és elítéltekkel van gond.

Végezetül még egy dolog: a 2018-as uniós zárszámadás adatai szerint csaknem hétszázmilliárd forintnyi közösségi forrás visszafizetésének kötelezettséget írták elő hazánk számára, ami jóval nagyobb összeg, mint amennyiről kártérítés/kártalanítás címén korábban szó volt. A magyarországi korrupció mértékét amúgy jól jelzi, hogy 2018-ban 15 országban harminc operatív program esetében írtak elő visszafizetési kötelezettséget az uniós tisztségviselők, s ebből nyolc eset, vagyis több mint 25 százalék hazánkra vonatkozott.

Nem is csoda, hiszen mind a hét tematikus operatív program esetében rendszerszintű, a közbeszerzéseket érintő szabálytalanságokat tárt fel az Európai Bizottság, és olyan sok korrupt projektet találtak, hogy az egyesével, projektalapon kiszabott büntetések helyett az összes operatív programra alkalmazott tíz százalékos átalánybüntetést javasoltak. A kormány ez ellen tiltakozhatott volna, ha bizonyítani tudja, hogy téves az uniós döntés, azaz szó sincs korrupcióról, de nem vitatta a döntést, vagyis elfogadta a büntetést.

Hát, kérem szépen, inkább ezzel kellene foglalkozni, mert hol jön ehhez az összeghez képest a „börtöntöltelékeknek” kifizetendő nem egészen tízmilliárd? A gyöngyöspatai romák majdnem százmilliós kártérítése meg szinte aprópénznek számít. Orbán Viktornak javasoljuk, ezen gondolkodjék el, ahelyett, hogy a hatályos törvények alapján eljáró magyar bírákat vegzálják, miközben bűnbakot csinálnak a jogkereső állampolgárokból, meg a kötelességüket teljesítő bírákból és ügyvédekből. Lehet, hogy a miniszterelnök „keccsöl egész nap”, de higgye el, mi a hozzánk fordulók érdekében tényleg ugyancsak igyekszünk megdolgozni a pénzünkért, ha nem is „keccsölünk” egész nap, csak tisztességgel tesszük a dolgunkat. Sorostól pedig egy büdös fillért sem kapunk érte.

Esküszünk, hogy bűnbakok tovább nem leszünk!

Magyar György

ügyvéd

(Fotó: nepszava.hu)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr215429610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.