Míg 1990-ben fontos közérdek fűződött az ügynökakták teljes nyilvánosságához, ma ez már csak igen korlátozottan igaz. Történészekre kellene bízni, hogy feltárják a Rákosi–Kádár-éra bűneit, amelyekkel tényleg szükséges elszámolni. Szakemberek feladata, hogy a rendszerszintű problémákat feltárják, és – megfelelő bizonyítékok birtokában – nevezzék meg mindazokat, akik a múlt bűneiért valóban felelősek. Esetleg máig fájó személyes sebeket viszont nem szabadna felszakítani, hiszen sok százezer „kisember” szerepelhet így vagy úgy – besúgóként vagy célszemélyként – a nyilvántartásokban.

Az igazságszolgáltatás gépezetének nem feltételezésekre, sajtóhírekre, hanem kétségbevonhatatlan bizonyítékokra alapozva kell eljárnia. Ilyenek birtokában viszont politikai megfontolásoktól függetlenül lépni kell. Ehhez nem feltétlenül szükséges vagyonvisszaszerzési hivatal, törvénymódosítás, hanem csupán annyi, hogy a rendőröket, nyomozókat, ügyészeket és bírákat hagyják az esküjükben tett fogadalmuknak eleget téve dolgozni, hogy lecsapjanak a vagyonukat konténerekben, készpénzben, értékpapírokban menekítő NER-lovagokra is.

Azt javaslom Simor András volt jegybankelnöknek és az Erste Banknak is, hogy tegyenek feljelentést hivatali visszaélés miatt, mert a pénzintézetet a Magyar Nemzeti Bank egyik illetékese megfenyegette: amennyiben Simor nem mond le a bécsi Erste Group felügyelőbizottsági tagságáról, annak súlyos következményei lesznek. A cselekmény még nem évült el, és miután a büntetőeljárási törvény szerint a bizonyítás szabad, a nyomozóhatóság felhasználhatja a jegybank kilátásba helyezett belső vizsgálatának eredményét, Orbán bankellenes beszédét, és mindazokat kihallgathatja, akik – például az Erste vezetői , az MNB alkalmazottjai – tudhattak a Simorral kapcsolatos „zsarolásról”.

Ha a közszolgálatból idő előtt elcsapnak valakit, annak a strasbourgi emberi jogi bíróság gyakorlata szerint biztosítani kell a jogorvoslathoz való jogot. Baka András egykori főbírót a Legfelsőbb Bíróság Kúriára történő átkeresztelése okán menesztették, és ő – részben a tiszteséges eljáráshoz való jogának megsértése miatt – nyert Strasbourgban 100 ezer eurónyi kártérítést. Elkerülheti a Tisza az ilyen kínos ügyeket?

„Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett” – ezt a fordulatot az 1989-ben ideiglenesnek szánt alkotmányból szó szerint átvette a Fidesz alaptörvénye is. Csakhogy azóta távoznia kellett a „nemzet golyóstollának”, illetve a „pedofilsímogató” utódjának. Így ennek a közjogi intézménynek a tekintélye igencsak megkopott. Érthető tehát, hogy Magyar Péter Sulyok Tamás lemondását követeli, aki szerinte szintén alkalmatlannak bizonyult e tisztség betöltésére.

Magyar Péter kijelentette, hogy fideszes bekötöttségű, profi csoportok támadták a Tisza informatikai rendszerét. Ellopják a herendi vázát és még ki is állítják – fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy tömegesen hozták nyilvánosságra a Tiszát támogatók személyes adatait. Úgy látja, az aljas NER mindent meg fog tenni a hatalom megőrzése érdekében. Tökéletes a zűrzavar – vonhatnánk le a következtetést. Gogolt idézve – „На зеркало неча пенять, коли рожа крива”– tanulságként magyarra fordítva csak annyit mondhatok: „Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde”.

Választási csalásra nem csupán a szavazás napján kell számítani, mert a NER 2012 óta mindent megtett a visszaélések rendszerszintű legitimálására. Gondoljunk csak a választási törvény egyoldalú módosítására: az egyfordulós választás bevezetésére, a képviselők számának csökkentésére, az egyéni és listás mandátumok arányának az előbbiek javára történő megváltoztatására, a győzteskompenzáció bevezetésére, a választókerületi határok átrajzolására stb. Mindez oda vezetett, hogy nem kell itt csalni, mert negyvenvalahány százalékos támogatottsággal is lehet kétharmados többséget szerezni.

Az ukrán pénzszállítók elleni provokatív kommandós akció után csaknem egy héttel sem tudunk semmit azon kívül, hogy a magyar és az ukrán kormány között szinte kibékíthetetlen ellentétek feszülnek. Ezen az sem segít, hogy a hatalom újabb jogalkotási szörnyszülöttekkel próbálja legitimálni a védhetetlent. Mindez ráadásul a választási kampány véghajrájában folyik. Így legfeljebb abban bízhatunk, hogy április 12-én a bölcs választók eldöntik ennek az áldatlan vitának a kimenetelét is.

Ha nem a megfelelő helyre húzzuk be április 12-én az ikszet, Ukrajnának adják a pénzünket, Magyarországot háborúba sodorják, mindenkit besoroznak, a frontra hurcolnak, főbe lőnek stb.– ilyen rémisztő fenyegetésekkel folyik ma a választási kampány. Mindehhez képest az ezer forintos benzinár már csak hab a tortán. Ide süllyedtünk, ezzel kell együtt élnünk. Ettől az őrülettől a jog nem ment meg minket. Csak remélni lehet, hogy a választás napján mindenki a józan eszére hagyatkozva dönt.