Magyar Péter szerint a még meg nem nevezett összes jelöltje nyerne a jövő évi parlamenti választáson Budapesten, ám marad a kérdés: mi lehet annak a következménye, ha a NER után a Tiszának lenne korlátlan felhatalmazást biztosító kétharmada? És milyen demokrata az, aki azt üzeni, hogy amennyiben valaki szereti a hazáját, az nem indul el a pártja ellen?

A Tisza mellett szükség lenne egy centrista, balliberális blokkra, hogy azoknak is legyen lehetőségük hova voksolni, akik sem a Fideszre, sem a Tiszára nem akarnak szavazni. Ezt jól illusztrálta a két héttel ezelőtti 300 ezres fővárosi tömeg, amely Magyar Péter passzivitása ellenére vonult az utcára. Nélkülük nem valószínű a kormányváltás.
A rendszerváltozás utáni talán legnagyobb tömegrendezvényt hozták össze múlt szombaton civil szerveződések a főpolgármester közreműködésével – a Tisza nélkül. És persze a gyülekezési jogot páros lábbal tipró Orbán Viktor hatékony segítségével. A Budapesti Büszkeség menete hihetetlen erődemonstráció volt, amelynek résztvevői kimondták: eddig, és ne tovább! Ám akkor merre menjünk? Van rá nem egészen tíz hónapunk, hogy eldöntsük.
Szombaton mindenki szabadon csatlakozhat a Budapesti Büszkeség névre keresztelt rendezvényhez, mert Orbán Viktor megígérte: bár a felvonulás szerinte törvényellenes, de erőszakot nem alkalmaznak. Figyelmeztetett azonban arra, hogy a résztvevőknek számolniuk kell a világos és egyértelmű következményekkel. Egyelőre nem tudjuk, mire gondolt. A Vámház körutat mindazonáltal bekamerázták. Szerencsére esély sincs arra, hogy a várhatóan több tízezer résztvevőt érdemben azonosítsák és szabálysértési eljárás alá vonják.
Az USA-ban ideiglenesen tiltólistára vett, majd onnan ismeretlen körülmények között lekerült Rogán Antal miniszter lehetne egy vízionált hadiállapot kihirdetése esetén a „főcenzor”. Becsukathatna portálokat, lapokat, és dönthetne az életben hagyott médiumok tartalmáról, vagyis egyszemélyben véget vethetne a sajtó szabadságának. A cél egyértelmű: a Fidesz mindent is megtenne a hatalmának megőrzése érdekében. Ám a kibertérben az információ áramlását, az egymással ütköző vélemények megjelenését legfeljebb akkor lehetne korlátozni, ha Magyarországon lekapcsolnák az internetet, amire volt már elvetélt kísérlet.
Sokkal egyszerűbb lenne az élet, ha a kormány nem akarna hatalmi szóval beavatkozni minden civil szerveződés működésébe. Akiket zavar a békés budapesti Pride-felvonulás, ne menjenek oda, és a gyerekeiket is tartsák távol a felvonulástól. Nem kellene jogszabályokkal trükközni, fenyegetőzni, hanem hagyjuk élni egymást. Virágozzék minden virág. Akkor is, ha bárkinek nem tetszik annak illata...
A „helyi közügyként a települési közösségnek végső soron jogában áll meghatározni azt, hogy a településre kik és milyen feltételekkel települhetnek be” – tartalmazza egy újabb törvénymódosítás. Meg azt is, hogy amikor valaki az ingatlanját eladásra meghirdeti, az önkormányzatot, a szomszédot, illetve az adott település bármely lakóját elővásárlási jog illeti meg. Mi ez? Tényleg végképp szakítani akarunk a civilizált világgal?
Rogán Antal miniszter azt ígérte tavaly, hogy az idén már nem módosítják a választási törvényeket. Nem először érhetjük hazugságon a kormány valamelyik emberét: mégiscsak belenyúlnak a szabályokba. Egyetlen tollvonással megszüntetnék az egyéni jelöltek kampányköltéseinek korlátozására vonatkozó rendelkezéseket, az ÁSZ pedig nem is ellenőrizhetné a pénzek forrását és felhasználásának módját.