„Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett” – ezt a fordulatot az 1989-ben ideiglenesnek szánt alkotmányból szó szerint átvette a Fidesz alaptörvénye is. Csakhogy azóta távoznia kellett a „nemzet golyóstollának”, illetve a „pedofilsímogató” utódjának. Így ennek a közjogi intézménynek a tekintélye igencsak megkopott. Érthető tehát, hogy Magyar Péter Sulyok Tamás lemondását követeli, aki szerinte szintén alkalmatlannak bizonyult e tisztség betöltésére.

Választási csalásra nem csupán a szavazás napján kell számítani, mert a NER 2012 óta mindent megtett a visszaélések rendszerszintű legitimálására. Gondoljunk csak a választási törvény egyoldalú módosítására: az egyfordulós választás bevezetésére, a képviselők számának csökkentésére, az egyéni és listás mandátumok arányának az előbbiek javára történő megváltoztatására, a győzteskompenzáció bevezetésére, a választókerületi határok átrajzolására stb. Mindez oda vezetett, hogy nem kell itt csalni, mert negyvenvalahány százalékos támogatottsággal is lehet kétharmados többséget szerezni.
Az ukrán pénzszállítók elleni provokatív kommandós akció után csaknem egy héttel sem tudunk semmit azon kívül, hogy a magyar és az ukrán kormány között szinte kibékíthetetlen ellentétek feszülnek. Ezen az sem segít, hogy a hatalom újabb jogalkotási szörnyszülöttekkel próbálja legitimálni a védhetetlent. Mindez ráadásul a választási kampány véghajrájában folyik. Így legfeljebb abban bízhatunk, hogy április 12-én a bölcs választók eldöntik ennek az áldatlan vitának a kimenetelét is.
Ha nem a megfelelő helyre húzzuk be április 12-én az ikszet, Ukrajnának adják a pénzünket, Magyarországot háborúba sodorják, mindenkit besoroznak, a frontra hurcolnak, főbe lőnek stb.– ilyen rémisztő fenyegetésekkel folyik ma a választási kampány. Mindehhez képest az ezer forintos benzinár már csak hab a tortán. Ide süllyedtünk, ezzel kell együtt élnünk. Ettől az őrülettől a jog nem ment meg minket. Csak remélni lehet, hogy a választás napján mindenki a józan eszére hagyatkozva dönt.
A Fidesznek semmi nem drága, ha a hatalom megőrzéséről van szó. A Klubrádió pedig zavaró tényező, bot a küllők között. A rádió frekvenciahasználati jogának 2021. februári megvonása viszont az Európai Bizottság szerint ellentétes az uniós joggal, és emiatt kötelezettségszegési eljárást kezdeményeztek, majd az Európai Unió Bíróságához fordultak. Az ítélet jövő héten várható, és ha a rádió számára kedvező döntés születik, akkor az egész eljárást felül kell vizsgálni, beleértve a Klubrádió esetleges kártérítési igényét is. Senkinek ne legyen kétsége: ha marad a NER, addig húzzák az időt, ameddig csak lehet, ami sok-sok évet jelenthet.
Az elmúlt időszak eseményeinek politikai oldalát nézve – aminek az értékelése nem az én feladatom –, a kegyelmi ügy, a Szőlő utca és a Samsung története álláspontom szerint alaposan gyomron vághatta a jelenlegi hatalmat. Nem kívánok jóslásokba bocsátkozni, ám mindez hatással lehet az áprilisi választás kimenetelére is. Nekem úgy tűnik, hogy – stílszerűen – a Fidesz akkumulátora kezd lemerülni...
A veszélyhelyzetre hivatkozva jelent meg a Magyar Közlönyben egy kormányrendelet, mely szerint az önkormányzati szolidaritási hozzájárulás, vagyis „a törvényben megállapított fizetési kötelezettség teljesítése az önkormányzatok esetében sem lehet vita tárgya”. Olyannyira nem, hogy a bíróságoknak a már folyamatban levő pereket is le kell zárniuk. Budapest ezek után semmit nem tehet a kötelező önkormányzati feladatok ellátására biztosított állami támogatást jelentősen meghaladó összegű elvonás ellen? Talán van megoldás...
Az áprilisi választáson mindannyiunk sorsa a tét, amit kéretik nagyon komolyan venni, és a lehetőséget nem eltaktikázni, eltékozolni. Különben minden marad a régiben. Nem személyes ambíciókról, egzisztenciákról döntünk, hanem arról: merre tovább Magyarország? Nem az a kérdés, hogy háború vagy béke, inkább az: Kelet vagy Nyugat, demokrácia vagy autokrácia?